Anya beállt az okostelefonosok sorába amin a családunk ifjú tagjai nagyon jól szórakoznak. Alig várta, hogy vagizzon a gps-ével a hosszú úton. Gondosan letöltötte a térképeket, indulás előtt maximumra töltötte a készülékét és magabiztosan vette fel a mitfahrer szerepét mikor beültünk az autóba.
Én pont az ötvenedik kilométernél ejtettem be a készüléket a két ülés közé úgy hogy az érkezésig nem tudtunk hozzáférni. Mivel a szórakoztatásom is a telefonra lett volna bízva, az akcióm után be kellett vetni két bátyámat ez ügyben. És vazze' , az ötödik alvás nélküli órában még mindig fenn tudták tartani a figyelmem, sőt még akkor is gurgulázva tudtam nevetni a poénjaikon mikor anya már tűkön ülve számolta az utolsó kilométereket.
Az apa vezet anya irányít sztori egyébként bőven megérne egy külön bejegyzést bár lehet hogy ezek a kis párbeszédek minden 20 éves kapcsolatban így működnek:
Apa: Merre?
Anya: Balra.
Apa Jó, akkor jobbra megyek.
Apa: Merre?
Anya: Jobbra - közben balra mutat
A tenger nagyon jó!! A sós levegő elűzte az összes otthonról hozott takony-bacimat, a Réka torokgyulladásos kórságát és még anya egy hete tartó fosós vírusa is lecsitult.
A folyamatos szórakoztatásom és tanulásom is biztosítva volt lelkes családtagjaim által.
Igen, anya még mindig tudja fokozni a félig-meddig felkent naptej foltos következményeiben rejlő lehetőségeket.(az arcán két napig éktelenkedett mutató- és középső ujjának nyoma jelezve hitét a világbékében),
Apa még mindig nehezen hiszi el hogy őt is megégetheti a nap.Miután naphosszat a víz felszínén lebegve búvárkodott a testvéreimmel, és mi jókat derülünk rákvörös hátán simán leoltott minket, hogy ez bronzszín és szép.
Rajtam kívül mindenki odavan a strandröplabdáért, és felcsillanó szemmel kaptak az alkalmon, mikor négy német tesó kihívta őket egy meccsre. Én a partvonalra ültetve figyeltem a játszmát. Látszólag a faarcú német srácok vették komolyabban de Réka vihogásai, anya "seise"-i, apa és Csongor szemvillanásai mögött én megláttam ahogy elkapta őket a hevület. Mikor túlsúlyos anyám már sípolva vette a levegőt el is kezdtem pityeregni hogy legyen alibijük a csúcson abbahagyni a játszmát.
Az egész hétre kitartó kiapadhatatlan poénforráshoz viszont idén Soma bátyám szolgáltatott alapot. Első nap alighogy kipakoltunk lerohantunk a vízhez és "irány a kincskeresés!" felkiáltással belevetette magát a parti kövek közé.Fél óra múlva büszkén hozta szerzeményeit amiből anya mindjárt kiszelektált egy leszopogatott barackmagot és valami építési törmeléket. A csúcs azonban az volt mikor másnap anya kezébe vette a különösen nagy becsben tartott kincset, ami Soma szerint sok kis kavicsból áll ami valami különleges módon összeállt eggyé.Miután a különleges módról kiderült hogy egy kiköpött rágó nem volt megállás. Soma nem úszta meg akármerre jártunk mindig akadt egy-két rágó, út menti szemét, üvegszilánk amire a családtagok felváltva hívták fel a kincsvadászunk figyelmét.
Nem csak nekem szolgált tanulsággal ez a hét. Anya és Réka minden étkezés után vonultak a vizesblokkhoz mosogatni. Mikor a harmadik nap telt el úgy hogy edény tisztogatás közben szinte csak apukákkal találkoztak már egész hülyén érezték magukat. Aztán mikor egy este kamaszfiúkat, és olyan apukákat találtak a mosogatóknál akik közben még a kis totyogóikat is szórakoztatták Réka megjegyezte: "anya te valamit nagyon elcsesztél"
 |
| Repülök |
 |
| Harc |
