Mindig is éreztem hogy lételemem a víz.
Kétévesen , igaz hogy egy kis nagytestvér rásegítéssel, de simán beraktam az arcom a Balaton vízébe aztán úgy rákaptam hogy egész nyáron ezt gyakoroltam.
Az idei nyár nagy részét is a tóban töltöm, és a rózsaszín pöttyös karúszómmal jól elevickéltem a Somától ellesett kutyaúszás tudományommal. A nagy áttörés az úszókarrieremben viszont akkor következet be, mikor egy sportáruház polcán megláttam a gyönyörű rózsaszín úszószemüveget. Szerelem volt első látásra, úgyhogy egy ehhez méretezett hisztivel el is értem hogy az enyém legyen. Mivel ez egy ÚSZÓszemüveg, számomra egyértelmű hogy viselőjét profi úszástudománnyal vértezi fel. Anyáéknak ez nem volt egyértelmű és teljesen ledöbbentek a tehetségemtől. (legalábbis a könnyezve röhögős dicséreteiket én így értelmezem) Először gyorsúszásban nyomtam, aztán kipróbáltam a "két kezemmel egyszerre csapkodom a vizet" technikát. Mikor megtudtam hogy ezt pillangó úszásnak hívják, evidens volt, hogy csakis ez lehet a választott úszásnemem. (sajnos katica úszás nincs pedig az is olyan cuki!!!)És azóta ebben nyomom rendületlenül. Folyamatosan csiszolom a technikám és söpröm be az elismeréseket. Persze a karúszókat nem hagyom el, de csak azért mert írtó jól áll a rózsaszín szemüveghez.
Az én sportsikereim mellett azért nem elhanyagolható az sem, amit nővérem tett le az asztalra. Rómában járt múlt héten a Sárkányhajó Európa bajnokságon. Az U18-as válogatott ifjúsági vegyes csapat tagjaként 200, 500 és 2000 méteren indultak és három aranyérmet szereztek. Iszonyatos büszkék vagyunk rá, de tök jó hogy már hazajött mert anyám rendesen túlparázta a "16 éves gyerekem egyedül a nagyvilágban " témát.
Egy karcolás nélkül megúszta a nagy kalandot, és mikor hazaérkezése utáni második napon úgy érezte, lankad az iránta tanúsított figyelem, dobott egy hatalmas bukfencet a rollerrel edzésről hazafelé jövet. Mivel az összekuporgatott zsebpénzén vásárolt profi evezőt, a hátán vitte és jobban féltette mint magát, nagyon durván összetörte a térdét és a tenyerét. Igen a tenyerét amivel jövő héten a lapátot kellene szorítani egy versenyen. Csongor szerint persze azért csinálta, hogy a ma érkező tíz köbméter fa bepakolását megússza.
A legdurvább futamuk: 200 m
És nem, nincs felgyorsítva a felvétel.Ez a tempó. Nővéremnek csak a keze kalimpál bele a képbe mert ő ül a kormányos előtt.
"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sárkányhajó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sárkányhajó. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. augusztus 5., péntek
2014. június 10., kedd
A lila árnyalatai
A színeket ennyi idősen már minden valamirevaló mintagyerek ismeri (lásd például a nővérem). Én nem. Illetve felfedeztem a lilát, és szerelem volt első (na jó sokadik) látásra.
Ezt gondolják a szüleim. Az igazság azonban az, hogy mivel gyönyörűen, egy kis arisztokratikus felhanggal tudom kimondani hogy "lila", s elsőre meg is értik igyekszem minél többször kiélvezni a megértettség örömét. Természetesen tisztában vagyok a színekkel, de sokkal izgalmasabb őket két nagy csoportra osztani. Lila és nem lila. Így nevezem nevén újabban a színeket.
Nem csak ezzel bírom felidegesíteni anyámat, a napokban egy sima délutáni altatás is kudarcba fulladt anya hisztije miatt. Igen, ő állt neki toporzékolni, mert besokallt a rigolyámtól miszerint Boribontól, Kipp-kopp-on és Micimackón át az állatmesékig minden történet szereplőit családunk tagjaival kell helyettesítenie. Nem sokkal szórakoztatóbb? Főleg, hogy természetesen a főszereplő mindig Csenge. Fellázadt, és lenyomta nekem Boribon vulgáris változatát nem kihagyva egyetlen undorító testnedvet és emésztési mellékterméket sem. Én ezt hangos kacajokkal díjaztam így került elég nagy blamába, mert most amellett hogy Csenge legyen a főszereplő alap elvárás részemről minimum egy puki elsütése a történetekben.
Azért előbb utóbb kidől, elalszik és kezdhetem a sutyorgást a paplan alatt az igazi (anya szerint képzeletbeli) barátaimmal. Persze igyekszem nem túl feszíteni a húrt nehogy úgy járjak mint Jenő. Nyúl pajtás sem fogadott szót. Felfedezett egy menekülő útvonalat a kerítés alatt, és miután a szomszéd napi rendszerességgel, egyre szaporodó karmolásokkal és egyre csökkenő lelkesedéssel gyűjtötte be, anya kimondta az ítéletet, hogy mennie kell. Mindenki szépen elköszönt tőle s elvitték. Így nem fog eldőlni családtagjaim vitája Jenő, Betyár avagy Puszedli nemét illetően.
A hosszú hétvégét Almádiban töltöttük, amit a nyár főpróbájaként értelmezve végig lustálkodtunk. Jó, apa és Réka lenyomott egy futamot a sárkányhajóversenyen, Csongor csapata pedig a bajnokság legfontosabb meccsét nyerték meg, ja és apa kétszer megmászta a megyehegyet is biciklivel, de hát ő így szokott pihenni. Én részemről kihoztam a maximumot ebből a pár napból: sok fürdés, sok homokozás, kevés meggyszedés és nagyon kevés alvás.Az idei első szúnyogok pedig, tovább mélyítették a szakadékot köztem és a hatlábúak között. Rettenetesen rosszul tűröm a viszketést!!!
Ezt gondolják a szüleim. Az igazság azonban az, hogy mivel gyönyörűen, egy kis arisztokratikus felhanggal tudom kimondani hogy "lila", s elsőre meg is értik igyekszem minél többször kiélvezni a megértettség örömét. Természetesen tisztában vagyok a színekkel, de sokkal izgalmasabb őket két nagy csoportra osztani. Lila és nem lila. Így nevezem nevén újabban a színeket.
Nem csak ezzel bírom felidegesíteni anyámat, a napokban egy sima délutáni altatás is kudarcba fulladt anya hisztije miatt. Igen, ő állt neki toporzékolni, mert besokallt a rigolyámtól miszerint Boribontól, Kipp-kopp-on és Micimackón át az állatmesékig minden történet szereplőit családunk tagjaival kell helyettesítenie. Nem sokkal szórakoztatóbb? Főleg, hogy természetesen a főszereplő mindig Csenge. Fellázadt, és lenyomta nekem Boribon vulgáris változatát nem kihagyva egyetlen undorító testnedvet és emésztési mellékterméket sem. Én ezt hangos kacajokkal díjaztam így került elég nagy blamába, mert most amellett hogy Csenge legyen a főszereplő alap elvárás részemről minimum egy puki elsütése a történetekben.
Azért előbb utóbb kidől, elalszik és kezdhetem a sutyorgást a paplan alatt az igazi (anya szerint képzeletbeli) barátaimmal. Persze igyekszem nem túl feszíteni a húrt nehogy úgy járjak mint Jenő. Nyúl pajtás sem fogadott szót. Felfedezett egy menekülő útvonalat a kerítés alatt, és miután a szomszéd napi rendszerességgel, egyre szaporodó karmolásokkal és egyre csökkenő lelkesedéssel gyűjtötte be, anya kimondta az ítéletet, hogy mennie kell. Mindenki szépen elköszönt tőle s elvitték. Így nem fog eldőlni családtagjaim vitája Jenő, Betyár avagy Puszedli nemét illetően.
A hosszú hétvégét Almádiban töltöttük, amit a nyár főpróbájaként értelmezve végig lustálkodtunk. Jó, apa és Réka lenyomott egy futamot a sárkányhajóversenyen, Csongor csapata pedig a bajnokság legfontosabb meccsét nyerték meg, ja és apa kétszer megmászta a megyehegyet is biciklivel, de hát ő így szokott pihenni. Én részemről kihoztam a maximumot ebből a pár napból: sok fürdés, sok homokozás, kevés meggyszedés és nagyon kevés alvás.Az idei első szúnyogok pedig, tovább mélyítették a szakadékot köztem és a hatlábúak között. Rettenetesen rosszul tűröm a viszketést!!!
![]() |
| Réka és apa keményen dolgozik... |
![]() |
| ...én meg így izgulok értük a parton |
és végül íme a következő Csenge nyelv feladvány:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


