Beszóltam anyámnak

Vannak olyan napok mikor az ember lánya úgy érzi övé a világ. Gyeplő a kézben, összes akarat 95 cm dacba csomagolva, önbizalom és huncutság betárazva. Ilyen napom volt tegnap.Csak erről anyámat senki nem tájékoztatta előre. Hát mit mondjak elég rosszul vette az akadályokat.
Oké eléggé le van amortizálva, lévén az öt perces szopis altatásokat felváltotta a néha több mint egy órán át tartó altatási rítus délután és este is. A konkrét elalvási forgatókönyvön még dolgozunk.Én igyekszem a 628 mesétől kezdve, az idétlen és a nem annyira idétlen gyerekdalokon és a felhúzható zenélőjáték 411-szeres újraindításán át, az anya hasán ringatózásig mindent belesűríteni a ceremóniába, de sajnos anyám mint rendezőasszisztens rendesen megvágja a műsort.
Az ominózus napon már a reggelinél kóstolgattam szülőmet, majd az öltözésnél is feszegettem a határokat.Egyébként az egész azért van, mert mivel lemondtam a szopiról, szerintem jogosan elvárhatom hogy nagykorúként kezeljenek, ami azzal jár ugye, hogy én választom ki a toalettem és teljesen egyedül öltözködöm, étkezem, törlöm ki a seggemet, ülök fel anya biciklijére, veszem fel a bukómat, s kötöm be magam.Locsolom a virágot, keverem a rántást, rendezem a nyulat s kezelem a mosógépet.  Kerül amibe kerül.
Mint már említettem anya kissé leharcolt állapotban van, így nem vette a reggeli jeleket s simán betervezett egy vásárolgatós, ügyintézős délelőttöt. Nem részletezem a műsort, de anyánál valahol a parkolóban lévő '32 betonpillér fenekemmel érintése' játék és a 'hogy sikerült majdnem könyvet lopnom' móka között szakadt el a cérna. Mint tudjuk nem a következetességéről híres, így nem vettem komolyan a fenyegetőzéseit, de meg kellett állapítanom, hogy van az a szitu mikor bizony ő is bekeményít.S vazze' tényleg nem kaptam meg a rágót az autóban! Csatakosra üvöltöttem magam míg hazaértünk, majd folytattam az autósülésbe szíjazva, amíg anya szép komótosan behurcolkodott s a pillája sem rebbent. Mikor végre kiszabadított berohantam a házba levetettem magam s zokogtam úgy, ahogy csak Csipkerózsika tud a baldachinos ágyban. Mikor elfáradtam megkérdeztem anyát:
-  "Jéka??"  Réka nincs itthon.-válaszolta. "Apa?"- próbálkoztam legörbülő szájjal. "Apa dolgozik" -jött a válasz. Mikor megértettem, hogy a családunk egy olyan tagja sem tud a segítségemre sietni, aki magasabb anyánál kezembe vettem a bosszúmat és fennhangon közöltem: kaka anya! Mire az értetlen: - Kakilni kell?
Erre én: Nem. Anya kaka!! S anyám elnyúlt ábrázatát látva nyomtam egy könnytől maszatos elégedett vigyort.Nem is olyan haszontalan ez a verbális kommunikáció.

Becéző szavak

Vége van az őszi szünetnek is ami igazán itthon ülősre sikeredett, lévén hogy eléggé levett a lábamról az aktuális betegség ami sajnos nálam is kruppos rohamot idézett elő. Én már jól vagyok ellentétben a nővéremmel aki 3 napja a "valami bujkál benne " állapotban lebeg lemaradva egy osztálybuliról és egy lovasversenyről(szóval biztos nem szimuláns). Soma is csak öt percig volt ma oviban amíg anyukám konstatálta, hogy elfelejtette a mai szünetet az intézményben és áldotta az eszét hogy a szülinapi tortát is elfelejtette megrendelni amit Soma ovis szülinapi köszöntésére akart ma bevinni. Szóval, megint nem vagyok egyedül és azt hiszem jobb lesz ha megbarátkozom a gondolattal hogy az egyedüllét mint olyan még sok-sok évig ismeretlen érzés marad számomra. Persze ha jól belegondolok imádom ha zajlik körülöttem az élet és ha esetleg éppen túl nagy  a csönd körülöttem mindig gondoskodom családtagjaim megfelelő szórakoztatásáról. Ennek nyomán számos beszédes becenévre tettem már szert. A már említett pakológép mellett rendszeresen hívnak Rontó Pálné-nak, vagy pénzhajhásznak (a legújabb szórakozásom anyukám pénztárcájának megkaparintása, és tartalmának felaprítása)és Csenge-sárkánynak ha éppen meseszereplő vagyok. Az otthonunk még mindig rengeteg lehetőséget rejt kreativitásom és leleményességem fejlesztésére. Egy nyitva felejtett wc ajtó nyomán kiderülhet például, hogy hány cipő fér be az előszobai wc-csészébe. Rájöttem arra is, hogy ha elroppantom a szobai fikusz levelét érdekes ragacsos fehér lé folyik belőle, és ez igaz majdnem az összes levelére(ennek a kísérletnek még nem értem a végére), a konyhaszekrényünk lába pedig pont a fejem átmérőjével egyforma amit már többször is megtapasztaltam a szekrény alatt tartott komposztos ládáért kepesztve és beszorulva. Felfedeztem, hogy a fahordó kosár pont jó hintának ha elég kitartó vagyok a fahasábok kipakolásában, és a cserépkályha megrakását is vétek nélkülem intézni.
A beszéddel még nem szívesen vacakolok, hiszen szerintem baromi jól előadom hogy mit szeretnék, de a hiba sokszor a vevőkészülékekben van mikor nem értik(vagy nem akarják megérteni) a szándékaimat. Például ha valaki indulóban van és öltözik és én odaviszem neki a cipőmet a fejemre pedig egy sebtében felkapott sapkát biggyesztek az vajon mit jelent? Ha nagyokat cuppogva vágtatok anyukámhoz s a ruháját rángatva próbálok a pólója alá jutni akkor ugye elég egyértelmű mit akarok. Ha pedig alvás helyett fejemre húzom majd nagyokat kacagva lekapom a takarót az sem érthető úgy hogy hú de álmos vagyok! Mégis egyre többször találkozok süket fülekkel és "nem"-ekkel meg olyan Rolling Stones idézetekkel hogy "Nem kaphatsz meg mindent amit akarsz" Szóval az élet nem fenékig tejfel és már érzem ahogy rakódik le bennem a dac, hogy majd úgy egy év múlva vulkánként törjön ki belőlem. De minek is várjak egy évig?