Benne vagyunk az újságban

A Kismama magazin karácsonyi számába bekerült anyukám egy írása, de olyan erősen átszabva, hogy az már a merénylet határát súrolja.Vigasztalásul bemásolom hát ide, anyukámat felvidítandó és az örökkévalóságnak megörökítendő:

Tanítómestereim, akik nélkül csak egy feltét nélküli pizza lennék

Gyerekkoromban inkább fiús kislány voltam és nem voltam nagy babázós, így nem mond-hatom, hogy tudatosan rákészültem volna a női feladataimra, de mikor egy tenyérjós könyv került a kezembe az első dolog, amit megvizsgáltam az volt, hogy hány gyermekem lesz a tenyérvonalaim szerint. Húszas éveim közepén a legnagyobb buli-időszakomban villámcsapásként villant a két csík a teszten, aminek a kezdeti rácsodálkozás után, tényleg örültünk. A szülésig hátralévő időt kizárólag szakkönyvek (hja, hol volt még az internet mindenhatósága) bújásával töltöttem, bepótolandó az oviban kihagyott gyakorlati rákészülést.  Réka babánál mindent tökéletesen akartam csinálni. Dr Spock úgy feküdt az éjjeliszekrényen, mint nagymamánál a Biblia és valamilyen szinten úgy is hittem benne, mint ő a szentírásban. Igen, megvolt a fertőtlenítés, mérlegelés, időre etetés szentháromsága és a „mindent alárendelek a babának” téveszme is működött. Valószínű a táplálási ösztönöm is kicsit túlburjánzott annak idején, így az egyik meghatározó emlékem az anyaság első hónapjaiból a mellszívó ütemes zakatolása. A hajamat pedig, azért vágattam le akkoriban rövidre, mert egyszerűen nem fért bele a napomba a hosszú haj karbantartása.

 Elsőszülöttünktől kaptam a szülővé válás örömét, az életre szóló felelősségvállalás döbbenetét és a könnyekig hatódás művészetét.

 Kétéves volt kislányunk mikor megszületett az öccse és én ízelítőt kaptam az egyik kicsi másik pici életérzésből. Úgy emlékszem egyáltalán nem viselt meg az, hogy alább kellett adnom az elvekből, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt elég kezem és tartalék energi-ám (a szülés után rám rakódott tartalékoktól eltekintve) a kivitelezésükhöz. A szabályok la-zultak, amire azért is volt szükség, mert Csongor, nem volt híve a szakkönyveknek és sokkal előrébbvalónak tartotta saját igényeit.

Másodszülöttünk tanított alkalmazkodásra, kreativitásra, türelemre és a testvérháborúk okán a konfliktuskezelésre.

Két gyönyörű gyermek után, úgy éreztük nem foszthatjuk meg a világot a folytatástól így hamar belevágtunk a 3. baba projektbe(dacolva a tenyeremben lévő két vonalkával). A sors azonban majd másfél évnyi várakozás után pottyantotta ölünkbe második fiúnkat. Természetesen Soma is homlokegyenest más, mint a testvérei és mivel mellé sem kaptunk használati utasítást, sorra dőltek meg és születtek új nevelési elvek.

Harmadszülöttünk tett igazán nagy stratégává és profi logisztikussá. Elmélyülni, lelassulni, leegyszerűsíteni tanított. Nála itatódtak át végérvényesen humorral, az elvek.

Gyermekeinkkel és az időközben beszerzett kutyánkkal úgy éreztük kerek a világ, s mikor már kezdett olajozottan működni a családi gépezet, és én is újra hasznos tagja lettem a társadalomnak tornádóként robbant be az életünkbe négyeske.

Csenge még csak 1 éves így a hozzá való kulcsot még csak keresgéljük, de az már világos, hogy a negyedszeri szülővé válástól is sok mindent kaptunk. Természetesen se fejés, se mérlegelés, se cumisüveg, se felesleges para (na jó azért az van). A hozzáállás letisztult és ösztönös.

Negyed szülöttünktől tanultam elképesztően rugalmas, és laza lenni.

Vérprofinak érzem magam, pedig nem biztos, hogy a mostani nyomvonalunk az üdvözítő. Mivel elméletben jó vagyok, ezért teljesen tisztában vagyok vele sokszor milyen csapnivaló vagyok a gyakorlatban. Eljutottam azonban odáig, hogy nem bánom a néha baromi következetlen és helytelen döntéseimet, hiszen ez vagyok én. Az alap és a feltét, amit a gyermekeink pakoltak rám, akiknél jobb tanítóról nem is álmodhatnék.

                                                                     Jójártné Farkas Adrienn

A báránybőrbe bújt farkas

Ezen a hétvégén ismét bebizonyosodott, hogy imádom a hangzavart, és lételemem a nyüzsgés.
Szombat reggel a fiúk megfejtették a nagy rajzfilm keresztrejtvényt, így megtudták hogy az aznapi adventi ajándék a kerti játszóvárban van elrejtve. Miután -5 fokban pizsamában és kabátban begyűjtötték a zsákmányt ,anyának gyorsan leesett, hogy nem biztos hogy jó ötlet volt apa céges karácsonyi bulija utáni reggelre időzíteni ezeket a frankó kis durrogatós pisztolyokat. Én nagyon jól bírtam mikor ültünk reggel az ágyban amúgy családilag mind a hatan, és a bátyáim felváltva durrogtattak a fülembe.Két algopirin után már apukám is bírt valami mosolyfélével szolgálni, de hamar eldöntötte, hogy ráfér a fiúkra egy kis lefárasztás és egy jó kis téli balatoni horgászatot hirdetett ki aznapra. Miután anyukám röpke 1 órát töltött a padláson a téli cuccok hiábavaló kutatásával, hangos szitkozódással és "pedig tudom hogy egy tuti helyre raktam őket" sóhajokkal, sikerült is elindulniuk.(a Somára egy mérettel kisebb, Csongira két mérettel nagyobb apára pedig semmilyen overál se jutott). Negyed órával a fiúk elvonulása után persze meglett a keresett zsák a méretben passzoló cuccokkal, de ezen már nem is csodálkoztam. Bő másfél órával később jöttek meg a bátyáim és Csongor egy barátja, akit szintén sikerült rávenniük erre az őrült horgászosdira. Enyhén szólva arcukra fagyott mosollyal tapadtak a cserépkályhához. Hamar felengedtek és hamar kiderült hogy rengeteg energiájuk maradt arra, hogy a nappalinkat foci-, majd tengó pályává alakítsák.Persze engem is bevettek a fociba, legalábbis én úgy éreztem aktív részese vagyok, ahogy futkoztam közöttük és passzolgattam.Igaz én nem annyira tudatosan és nem lábbal hanem arccal és fejjel továbbítottam labdát, így egy idő után lemondtam a nem annyira fájdalommentes élményről.
Vasárnap egy igazi meglepetés szülinapi bulin vettem részt, ahol közel 30-an voltunk. Mivel éreztem, hogy ez egy fontos állomás a családi megítélésemet illetően elővettem a legjobb jó kislány formámat és mindenkit elvarázsoltam.Egyáltalán nem zavart az irdatlan hangzavar a zene, a tánc és az egyre emelkedettebb hangulat. Úgy elvoltam ahogy egy igazi 4. gyerekhez illik, sőt még aludtam is egy nagyot majd simán kézről kézre jártam a rokonok között. Persze ezek mellett mindenki mosolyogva hallgatta anyukám és nővérem folyamatos rólam szóló rágalmait, magukban megállapítva, hogy "persze még hogy ördögfióka ez a kis angyal!".

Elvonási tünetek

Mivel többek között szüleim nagy kedvence a Vad Fruttik (na de ilyen hülye nevet?!) adott koncertet városunk sportcsarnokában, anyukám (az én beleegyezésem nélkül )úgy döntött, hogy itt az ideje egy kis "ereszd el a hajam"-nak, ami az én világomban ereszd el a cicit lenyomatot jelent. Gyanakodhattam volna, hiszen anyukám a héten a szokásosnál is hosszabban és hangosabban nyomta el a reggeli zuhanyfülkés számait és az autós rádiózások során is hálát adtam az égnek, hogy hátul sötétített az üveg és nem látják a pirosnál, hogy ő az én hozzátartozóm (igen-igen én is úgy érzem, hogy ez néha már kimeríti a kiskorú veszélyeztetését). Aztán a nagymamám megjelenése a kora esti órákban már erősen sejtetett valamit. Persze mielőtt anyukám elindult szerette volna ha betárazok anyatejből, és beosztom az élményt az est további részére, de hát akkor még nem voltam ráhangolódva, nem úgy 1 óra múlva amikor bizony kemény csipkedésekkel és szúrós tekintetekkel büntettem Rozi mamát és a tesóimat, amiért nem tudnak nekem anyát és legfőképp anyatejet prezentálni.Persze a fáradtság legyűrt és mivel okos kislány vagyok beláttam, hogy mindenkinek jobb ha szépen elalszok cici nélkül. Amikor azonban éjfélkor felriadtam, akkor félre dobtam a józan észt és a megértést, és nagyon nekikeseredve sirattam anyát a cserbenhagyót. Mikor 15 perc sírás után már csak hüppögtem Rozi mama kezében és éppen elkönyveltem, hogy vége a jó világnak betoppantak a szüleim és anyukám a ruháját tépve kért hogy szabadítsam meg a felgyülemlett tejtől, mert állítólag még táncolni sem tudott rendesen miatta(nem ám a pluszkilók és a kondi hiánya miatt). Azért az vigasztalt hogy ha csak fizikailag is de ő is szenvedett a hiányomtól, és az is egyértelmű, hogy nagyon feltöltődött a koncertélménytől ami végső soron nekem is jó, feltéve ha berekedt annyira, hogy pár napig mellőze a zuhanykoncerteket.

Ölelés és advent

Tudok ölelni.Finoman cicásan, nyakra kulcsolós fojtósan, és magamhoz szorítósan is.
Nálunk az úgy van hogy a család fütyis tagjai viszketőfrászt kapnak az X faktortól, ezért szombat esténként Réka egy ősöreg szobaantennás  30 cm képátmérőjű tv-t cipel a szobájába és saját ágyából izgulja végig a műsort.Anyukám rendszeresen megjelenik nála egy tál pattogatott kukoricával és "nem hagyhatok felügyelet nélkül tévézni egy 12 évest" felkiáltással (így gyártva teóriát a rajongói énjének gyengeségéhez). Ahol anya van, ott vagyok én is mint utánfutó, így történhetett meg hogy én is részese vagyok ennek a szombat esti csajos programnak.Általában valamelyik reklámblokk alatt próbálnak elaltatni, de már többször sikerült őket kijátszanom, így láthattam ahogy a végén a játékosok teletubbie-kat megszégyenítő ölelkezésbe kezdenek. Ilyenkor anya és Réka "nagy ölelés" felkiáltással egymásra borulva bohóckodnak(mivel Réka tényleg élt már mikor teletubbie-lázban égett az ország). Szóval megirigyelvén ezt a jó kis mókát egyszer csak kipróbáltam én is, és mondhatom igazán nagy sikerem volt. Azóta ha kérik ha nem én mindenkit ölelek korra nemre és vérmésékletre való tekintet nélkül.
Más.Napok óta éreztem hogy valami  van a levegőben. Határozottan kézzel fogható izgalom járta át a tesóimat és akkor tegnap mikor felkeltem megláttam. Az adventi naptár ott lógott az ablak előtt a hatalmas titkokat rejtő zoknikkal. Én nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget neki addig, míg tesóim ujjongva ugráltak  mikor hazajöttek és meglátták. Szóval most fog elkezdődni ez a gyönyörű várakozás! Mikor minden nap vár rájuk valami kis akármi. Idén különösen szerencsésnek érzik magukat mert a 24 napból 8 hétvégére esik és nálunk már hagyomány hogy hétvégén valami furmányos feladatot kell megoldaniuk, ahhoz hogy megtalálják az aznapi ajándék rejtekét. Bár tavaly a tesó-kvíz nevű feladatnál már amúgy is rezgett a léc idén anya  még engem is belekevert így az első napi meglepihez  olyan kérdéseken át vezet az út hogy például mi a kedvenc zeném. Mivel engem túl kicsinek találnak az ilyen jó mókákhoz én csak csendes szemlélő maradhatok, de azért így is nagyon jól fogok szórakozni.Hajrá tesók!

Öregszik, de azért még törekszik

Közeleg anyukám szülinapja, és mivel ő mindent megtesz azért, hogy a környezetében senki ne feledkezzen meg róla így jutott a fülembe az utóbbi napokban a második leggyakrabban hangoztatott szám (első helyen még mindig a pluszkilók számolása áll), és mindjárt összeállt a kép. Mert ugye ha az ember anyukájáról kiderül hogy már nem mai csirke mindjárt érthetőbbé válik az indulás-ajtózárás-homlokra csapás-visszafutás napi rutinja, a séta a spájzba-levegőbe bámulás - koncentrálás-"miért is jöttem ide?" költői kérdések sora, a heteken át hajbalzsammal való arctisztítás, és az utolsó tepsi süti következetes sütőben felejtése. Írhatnék még az alapos gonddal megírt vásárlócédulák otthon hagyásáról, a parkoló kártya feltöltés utáni első használatakor való automatában felejtéséről(ez sem csak egyszer esett meg), elhagyott vagy wc-be ejtett telefonokról....stb
Kétségkívül a legidegesítőbb azonban ahogy sárba taposva egyediségünket, mikor megszólít bennünket minimum másodszorra de inkább harmadszorra találja el a nevünket (előfordul a negyedszerre, és igen sajnos ha igazán formában van Lottit is belekeverve akár ötödikként trafál bele),amit mi gyerekek már egész jól tolerálunk. Ő viszont láthatóan szenved tőle és magát a milyen anya vagyok szólamokkal ostorozva őrlődik.
Mindezeket látva úgy döntöttem, hogy szülinapja alkalmából lazítok egy kicsit a gyeplőn és megpróbálom teljesen egyedül elszórakoztatni magam, hadd koncentrálhasson a dolgaira. A minap például amíg főzött én az épp szokásos kukázásomra indultam a mosogató alá, mikor megakadt a szemem egy hatalmas doboz mosogatógép tablettán. Megkaparintottam és eliszkoltam vele. Felét leborítottam az épp az előszobában lustálkodó Lotti elé(nem akartam kihagyni a buliból a legjobb haveromat), majd a maradékot gondosan egyenként elhelyeztem a lakás legkülönbözőbb pontjain. Ez kb 1 hete volt de még mindig kerülnek elő tabletták és még mindig zsörtölődnek velem, csak tudnám hogy miért. Persze egyre többször van olyan hogy a szüleim fogalmai szerint is jól elvagyok egyedül. Elég hozzá a mindent zaklatást elviselő Lotti kutyánk, vagy a kertből becipelt kis csúszda és hosszú másodpercekig kibírom anya társasága nélkül. Persze mivel tudom, hogy ő viszont túl sokáig nem bírja ki nélkülem, azért rendszeres időközönként hangosan sipítozva jelentkezem le nála.

Elválasztás?!?

Leírom így kerek perec : cicifüggő vagyok. Ezt már akkor sejtették mikor születésem után 1 nappal prédájára vetődő tigrisként vetettem magam édesanyámra, és minden különösebb segítség nélkül porszívóként szívtam magamba a mannát. Bár újszülöttként főleg az éhség csillapítása volt a cél, hamar ráéreztem arra mennyi pluszt kaphatok a szopizástól.Még mindig mohón és hihetetlen erővel eszem, de közben a testem mellett a lelkem is jóllakik.Az íz, az illat, a puha simogató kéz a melegség és az összebújás mind része a csodának, ami biztosítja számomra hogy Buddhát megszégyenítő nyugalom és elégedettség töltsön el minden egyes alkalommal ha szopizunk.Igen szopizunk, mert anya is részese és élvezője ennek a paradicsomi állapotnak, mikor test a testből gyarapszik, töltődik és virágzik.S bár manapság nem divat kiszolgáltatottnak és egymásra utaltnak lenni mi mégis nagyon élvezzük minden meghittségével együtt.
Ezek után csoda, hogy én aki állítólag ipari porszívóként is megállnám a helyem, egyáltalán nem szeretnék lemondani az anyatejről?? Persze jó móka reggel szívószállal(szívókámra alapozva) nyomni az actimelt, és a délutáni joghurt is fogamra való, sőt néha egész ízletes koszt kerül a tányéromba is. De mi lesz a cicikkel? Lemondani ARRÓL ??
 Mivel úgy látom a családból csak én használom ilyen módon anyukám testét valószínűleg ez egy véges dolog, de én azért megpróbálom kinyújtani amíg csak lehet. Szerintem egész sokáig fogom tudni tettetni a hülyét ha majd az értelmemre hatva próbálják elmagyarázni, hogy milyen nagy vagyok már az ilyesmihez. Finnyáskodásban már most is elég jó vagyok, és rámenőségben is főleg ha a minden napi betevő anyatejemről van szó. Szóval üzenem a családnak, hogy kössétek fel a gatyát, mert ehhez az elválasztásnak hívott borzalomhoz nekem is lesz egy-két szavam(és cuppantásom).

Becéző szavak

Vége van az őszi szünetnek is ami igazán itthon ülősre sikeredett, lévén hogy eléggé levett a lábamról az aktuális betegség ami sajnos nálam is kruppos rohamot idézett elő. Én már jól vagyok ellentétben a nővéremmel aki 3 napja a "valami bujkál benne " állapotban lebeg lemaradva egy osztálybuliról és egy lovasversenyről(szóval biztos nem szimuláns). Soma is csak öt percig volt ma oviban amíg anyukám konstatálta, hogy elfelejtette a mai szünetet az intézményben és áldotta az eszét hogy a szülinapi tortát is elfelejtette megrendelni amit Soma ovis szülinapi köszöntésére akart ma bevinni. Szóval, megint nem vagyok egyedül és azt hiszem jobb lesz ha megbarátkozom a gondolattal hogy az egyedüllét mint olyan még sok-sok évig ismeretlen érzés marad számomra. Persze ha jól belegondolok imádom ha zajlik körülöttem az élet és ha esetleg éppen túl nagy  a csönd körülöttem mindig gondoskodom családtagjaim megfelelő szórakoztatásáról. Ennek nyomán számos beszédes becenévre tettem már szert. A már említett pakológép mellett rendszeresen hívnak Rontó Pálné-nak, vagy pénzhajhásznak (a legújabb szórakozásom anyukám pénztárcájának megkaparintása, és tartalmának felaprítása)és Csenge-sárkánynak ha éppen meseszereplő vagyok. Az otthonunk még mindig rengeteg lehetőséget rejt kreativitásom és leleményességem fejlesztésére. Egy nyitva felejtett wc ajtó nyomán kiderülhet például, hogy hány cipő fér be az előszobai wc-csészébe. Rájöttem arra is, hogy ha elroppantom a szobai fikusz levelét érdekes ragacsos fehér lé folyik belőle, és ez igaz majdnem az összes levelére(ennek a kísérletnek még nem értem a végére), a konyhaszekrényünk lába pedig pont a fejem átmérőjével egyforma amit már többször is megtapasztaltam a szekrény alatt tartott komposztos ládáért kepesztve és beszorulva. Felfedeztem, hogy a fahordó kosár pont jó hintának ha elég kitartó vagyok a fahasábok kipakolásában, és a cserépkályha megrakását is vétek nélkülem intézni.
A beszéddel még nem szívesen vacakolok, hiszen szerintem baromi jól előadom hogy mit szeretnék, de a hiba sokszor a vevőkészülékekben van mikor nem értik(vagy nem akarják megérteni) a szándékaimat. Például ha valaki indulóban van és öltözik és én odaviszem neki a cipőmet a fejemre pedig egy sebtében felkapott sapkát biggyesztek az vajon mit jelent? Ha nagyokat cuppogva vágtatok anyukámhoz s a ruháját rángatva próbálok a pólója alá jutni akkor ugye elég egyértelmű mit akarok. Ha pedig alvás helyett fejemre húzom majd nagyokat kacagva lekapom a takarót az sem érthető úgy hogy hú de álmos vagyok! Mégis egyre többször találkozok süket fülekkel és "nem"-ekkel meg olyan Rolling Stones idézetekkel hogy "Nem kaphatsz meg mindent amit akarsz" Szóval az élet nem fenékig tejfel és már érzem ahogy rakódik le bennem a dac, hogy majd úgy egy év múlva vulkánként törjön ki belőlem. De minek is várjak egy évig?

Anya a pisivadász

Ismét jelentkezem mert a mai napomat úgy érzem muszáj megörökíteni az örökkévalóságnak és anyukámnak, hogy sok-sok év múlva is pironkodjon vagy kacagjon rajta az épp aktuális vérmérséklete szerint.Tegnap engem is letepertek a vírusok és egész nap 38 fokos lázban égtem, ami szó szerint levett a lábamról(értsd: képtelen voltam lábra állni). Miután ilyen gyatra hangulatban voltam tegnap anya úgy döntött ma mindent megtesz, hogy jobb kedvre derítsen. De komolyan, 4 gyerek után hogy lehet még ilyen amatőr hogy azt hiszi jó móka ha a nunimra ragasztott zacskóval pelenkáz be , és tiltakozásomra idétlen pisicsalogató dalokkal reagál ! Miután belátta hogy nem ez a legjobb módja a felvidításomnak, jött a következő őrület.Levette a pelusomat és egy pisipohárnak csúfolt alkalmatossággal állt lesben akármerre mentem. Mikor bezzeg bele akartam pakolni a kölesgolyóimat a poharába akkor sipítozott. A hab a tortán az volt, mikor felállított a lecsukott WC tetőre megnyitotta a vizet és elkezdett nagyon szurkolni nekem.Én olyan jól szórakoztam hogy hálából nyomtam pár csepp pisit.Ez pont arra volt elég, hogy a redőimben elvezetődjön és a talpam alatt kössön ki. Ekkor jóanyám meglátta, hogy épp a takarítószivacsot készülök szopogatni odakapott, s nekem a másodperc tört része  elég volt ahhoz, hogy elcsússzam a pár csepp pisimben és leszörfözzek a wc-ről és beékelődjek a fal és a mosógép közé. Ezt már annyira nem találtam jó heccnek, hogy hosszú percekig méltatlankodtam, s közben pisivel áztattam megszeppent anyukám pólóját.Mikor pár perc múlva láttam, hogy komolyan elgondolkodik azon hogy lehetne kifacsarni a pólóba szívódott pisimet már tényleg sajnáltam és ennek határozottan jelét is adtam. Leguggoltam az építőkockák közé, hatalmasokat nyögtem és elégedett pillantásokat lövelltem felé. Mikor felfogta mit is csinálok éppen önmagát nem kímélve vetődött végig a szétszórt kockákon, s csípte-el az utolsó pár cseppemet egy nagyobb kocka üreges részét használva pohárnak. Miután bepelenkázott (közben puszikat nyomva a wc szörfözés nyomán keletkezett lila foltra a fenekemen), felöltöztetett s eltüntette a pisifogócska nyomait a lakásban (szétdobált pelusok gyűjtőedények és foltok), átöltözött és diadalittasan indult a kb 1 ml mintával a rendelőbe. Én is rendesen elfáradtam, mert mire visszajött már édesen aludtam Rozi mama kezében.

Pörgős, pihis hétvége

Szenvedélyesen szeretek szédülni! Az úgy kezdődött hogy Csongor eleinte az én szórakoztatásomra megpörgetett, majd miután konstatálta hogy milyen viccesen támolygok utána,  gyanítom hogy inkább a saját és családunk szórakoztatására.még három-négyszer kipróbálta. Miután mindenki kedvére kikacarászta magát anya leállította a mulatságot pedig én egyáltalán nem tiltakoztam a szédítő játék ellen. Olyannyira, hogy azóta amint időm engedi félrefordított fejjel megyek körbe-körbe a szobában várva a szédülés különös és izgalmas élményét.Ha kellően forog a szoba én csak állok és vigyorogva átadom magam a csodának. Ez már szenvedélybetegség?
 
Jó kis nyugis hosszú hétvégén vagyunk túl.A 4 napból egyet túráztunk, egyet szülinapi buliztunk, és két teljes napot pihiztünk, ami elsősorban azért következhetett be, mert fő nyughatatlan apukámnak beállt a dereka így kényszerpihenőre ítéltetett. A túra szuper volt mert végre kipróbálhattam a háti hordót amit Somától örököltem.Érdekes volt apukám hátáról szemlélni a világot. És mikor éppen nem csaptak szemembe az ágak, vagy nem a megriasztott hatalmas szarvast csodáltam, még bóbiskoltam is nagyokat.
Soma bátyám 6 éves lett és mivel rajtam kívül minden gyereknek négy napos hétvége jár a szülinapjára(Réka március 15-i,Csongi május 1-i, Soma október 22-i), nagyon irigy vagyok.A buli jól sikeredett még az odakozmált pizzacsigák sem tudták elvenni a kedvünket.Estefelé mindenki tarsolyából jó kis régi történetek kerültek elő és sokszor könnyesre nevették magukat a dédszülőkről, s nagyszülőkről szóló sztorikon. Sajnos a szülinapos másnapra lebetegedett, s mivel pár hete már volt egy ilyen fulladásos kruppos nyavalyája, anya és a doktornéni erősen el kezdett aggódni aminek egy pulmonológiai beutaló lett az eredménye. Én mindenesetre élvezem bátyám egész napos jelenlétét, egészen addig amíg nem merészkedik túlságosan anyukám intim szférájába, mert azt bizony senki részéről nem nézem jó szemmel. Rékának tegnap 170 cm-e ellenére volt képe 164 cm-es anyukám ölébe "kucorogni" a kanapén. Fejét a vállára hajtva sugdolóztak, mire én a 80 cm-emmel nagyon dühösen és vicsorogva adtam hangot ellenérzéseimnek.Miután megmosolyogtak megpróbáltam leválasztani nővéremet az én anyukámról, amit Réka igen szórakoztatónak talált egészen addig amíg be nem vetettem 4 db kicsi de igen éles fogacskámat.Na ahogy elkerekedett szemmel szitkozódott azt meg én találtam nagyon szórakoztatónak, és bizony megint tanultam valamit.Ezek a kis rágószerszámok mi mindenre jók!

A puszidobás művészete

Ma ismét egy fejlődési mérföldkő kipipálva, így remélem egy időre békén hagynak, mármint produkálás ügyileg.Reggel első felszólításra önként és mosolyogva vittem véghez első tenyerembe nyomott és eldobott puszimat. A szerencsés kiválasztottam Jani papa volt, aki párás tekintettel zsebelte be a reggeli ajándékomat. Ezen felbuzdulva anya mindjárt egy igazi arcra cuppanós pusziért kezdett nyaggatni hát megadtam neki hadd legyen neki is jó napja. Aztán a jófejségből gondoltam elég ennyi egy napra és a zöldségesnél már régi önmagamként szórtam szét a zöldbabot és gurítottam a tököket majd a délutáni alvásnál éreztem úgy hogy itt az ideje a lázadásnak. Miért is kell fényes nappal aludni?!?
Hétvégén ismét erdőt jártunk ezúttal Csongor osztályával, egy nagy kondér pörkölttel, jópofa játékokkal és majdnem esőmentes idővel körítve.

Kerek erdő közepében anyával...

.... és a szórakoztatásomra érkezett szuper kis csapattal

Vénasszonyok nyara

Imádom a vénasszonyok nyarát! Eléggé ősz van ahhoz, hogy mindenki valamilyen oktatási intézményben sínylődjön, de az idő még pazar, így anya egész nap csak az enyém és a lakás is és a kert is csak az enyém. A kertet imádom. Akárhol vagyok a lakásban, ha meghallom, hogy nyílik a bejárati, vagy a terasz ajtó hangos csatakiáltással és enyhe higanymozgással bukdácsolok árkon bokron(értsd:általam szétdobált cuccokon) keresztül a szabadság felé. Ha sikerül kijutnom akkor már semmi nem állíthat meg a világ felfedezésében. Ennek köszönhetően(mármint hogy a napunk jelentős részét a kertben töltjük) Lotti agyon kényeztetett, anyukám állandó házimunka elmaradásban van (a kertben viszont a dió összeszedve, az első lehulló levelek összehúzva kutyakaka naprakészen eltávolítva), én pedig nagyon elégedett vagyok. Az hagyján hogy én felfedezek, de ennek nyomán már anya is kikupálódott, és a Wikipédiának köszönhetően már azt is tudja hogy a fűzfa termése nem árthat egy 1 évesnek, sőt gyógynövénynek minősül, ugyanígy az olajfa termésének szétrágása sem árthat. Arra már nem igazán mert rákeresni, milyen következménye lehet a  a Lottival a kutyatálból való közös falatozásunknak és abban is csak reménykedik hogy nincs olyan macska a  környéken aki bemerné tenni a lábát a mi nyúlszívű, de hangos kutyánk által őrzött homokozóba amit szintén előszeretettel dézsmálok.A kb 3 éveseknek való csúszdára, már pár másodperc alatt képes vagyok felslisszolni rendszeresen frászt hozva mindenkire.A kedvenc szórakozásom pedig a bújócska.Mivel még kevéske a kommunikációs eszköztáram így nem tudok szólni anyának hogy akkor most bújócskázzunk, hanem egyszerűen elbújok és ő pedig megkeres.Szerintem ő is nagyon élvezi, csak azt nem értem miért kell mindig falfehér arccal remegve magához szorítva örülni nekem ha megtalál?! Persze néha azért becammogok a házba teszek egy kört, anyukám szerint csakis azért hogy őt bosszantsam a ruhámban felgyűlt homok elszórásával vagy a cipőmre tapadt sárdarabok bútorokon való elhelyezésével.
A szép időt a hétvégén is kihasználtuk és lent aludtunk egy utolsó utánit Almádiban. Mivel szüleim megrögzött gyerek halmozók, velünk tartott Réka barátnője is.A térdig bemehettek a Balatonba engedélyből végül egy utolsó utáni fürdés is kerekedett, miután kissé elvadult az apa által kezdeményezett fröcskölgetős játék. Én épp jól elvoltam a parton a kagylókkal, mikor anya sipítozására lettem figyelmes ahogy az egy szál alsógatyában pancsoló Somát parancsolja ki a vízből.

Kerti ténykedés közben

Őszi Balaton

Egy jól sikerült bújócska a fiúk szobájában

A pakológép

Igen újabban így csúfolnak, szerintem azért mert szembesítem őket rendetlenségükkel és rossz szokásaikkal. Nem bírom hogy mindent szanaszét hagynak aztán fennhangon rákenik arra, aki verbálisan még nem tud tiltakozni.Ha például a kanapé melletti kis asztalon borospoharat vagy tányért találok, az hótziher hogy apukám "felejtette" ott és én sebtiben felkapom hogy hangos szemrehányások közepette tukmáljam rá.
A szabadon hagyott távirányítót is előszeretettel tuszkolom apukám kezébe, akár akarja akár nem, mert bár nálunk ritkán megy a tévé, azért apukám szereti azt hinni hogy nála van az irányítás így általában ő szorongatja. Igaz mióta a ki/be kapcsoló gombját sikeresen kiharaptam és eltüntettem(hiába kutatták át érte napokig a pelusom tartalmát), azóta szükség van egy bekapcsoló emberre is a távirányító mellett, ami esetünkben nem gond , lévén hogy sok az 1 négyzetméterre jutó gyerek. Anyukám széles vigyorral nyugtázta mikor napokig a takarító szivaccsal üldöztem, mondván, hogy ez is csak azt bizonyítja, hogy ő az egyetlen aki egész nap gürcöl a házimunkával de mindjárt meg is rémült a gondolatra, hogy akkor neki most már mindig szivacs lesz a jele az "élet-óvodában" . Miután az elhagyott kalapáccsal is őt találtam meg hízott a barkácsolós énje, de mikor a wc papír tekercsekkel üldöztem, arra már nem akart racionális magyarázatot találni.Tesóim szétdobált zoknijai, törölközői és egyéb dolgai is szúrják a szememet és próbálok rendet rakni, de ez tényleg egy szélmalomharc. Anyukám ráadásul még mindig nem értékeli a segítőkészségemet. Mivel sokat mosunk és anyukám már rég nem vesztegeti az időt vasalásra, vesszőparipája lett a tökéletes teregetés. Mély átéléssel rázogatja, húzkodja, majd teríti ki a vizes ruhát. Én pedig előszeretettel tökéletesítem a technikáját azzal, hogy lesben odalopózom, lerángatom, rázogatom a teraszon meghúzkodom, majd ronggyá gyűrve széles mosollyal átadom neki. Egyébként egy ilyen közös teregetésünk után sikerült először igazán bepöccentenem anyukámat. Miután konstatálta a tettemet berakott a szobába, amíg újból kitereget és én magamra hagyottságomban hamar lecsaptam egy nagy doboz posikrémre aminek a tetejét két alsó fogammal szuperul ki tudom már pattintani. Mikor még mindig a teregetésen bosszankodva belépett a teraszról és meglátta ahogy éppen könyékig és homloktól nyakig popsikrémesen kenem az anyagot a padlóra és a szőnyegre ilyet mondott: Mekkora köcsög vagy! Azt nem igazán tudom hogy ez mit jelent, de a hangneméből és aztán a szégyenkezős ábrázatából arra következtettem hogy nem túl pozitív. Na ez milyen durva? Szóval ilyen ha elszakad a cérna!

Ünnepeltünk

Hát túl vagyunk rajta! Mára végre összeállt a kép, hogy mi is volt ez az egész heti őrület, mikor anyám szokásosnál is jobban pörögve szervezkedett, telefonált, listákat írt, majd boltba ment, aztán újabb listákkal újabb boltokba ment, recepteket kutatott, anyukájával végig takarította a lakást, mindenkire ruhákat próbálgatott, fejéhez  kapkodott, számolt és hol ujjongva, hol sápítozva állapította meg hogy igen ez 25 fő akárhogy is számolja, és "jaj istenem csak legyen jó idő", és "jaj nincs is annyi székünk", "csak  torta finom legyen", "de jó is ha együtt a család", " nem kellett volna még meghívni valakit?". Ilyen előzmények után csak sejtettem hogy valami érdekes dolog van készülőben ami rólam és Somáról szól sok rokonnal körítve. Szombat este érkezett a rokonság messzebb lakó része Eszterrel az élen, aki birtokba vett és közölte hogy akkor holnaptól ő lesz az én keresztanyám. Miután mindenkivel összebarátkoztam úgy döntöttem inkább nem alszom el nehogy valamiről lemaradjak, mert az már akkor látszott hogy csuda izgalmas események várnak rám. Mivel valahogy mégis kidőltem éjszaka sűrű ébredésekkel és korai keléssel próbáltam megoldani, hogy képben maradjak. Vasárnap reggel megérkezett még egy adag rokon Szabolccsal az élen aki viszont Soma bátyám keresztapjaként tetszelgett. Soma szerintem nagyon örült hogy neki is jut keresztszülő mert nagyon izgatott volt a templomba indulás előtt (annyira hogy indulás előtt levezetésképpen, amúgy élére vasaltan fociztak is egyet Csongorral a kerti sárban).
Mint említettem nem aludtam túl sokat, így anyám számára világos volt hogy a keresztelő az  1 órás misével körítve nem lesz éppen sima ügy.A templom nagyon érdekes hely és mivel fantasztikus az akusztikája ezt rendesen ki is akartam élvezni.A mise tizenötödik percében jóanyám már a templom végében sétálva próbált jobb belátásra bírni (kevés sikerrel), a hangos kommentjeimet illetően. Mit csináljak ha csak kellő zajban tudok elaludni, s mivel a mise felettébb csendes esemény ahol még szopizni sem lehet, kénytelen voltam hangosan danolgatva altatni magam. Persze, tudtam én, hogy a mise második felében enyém lesz az egyik főszerep, de mire arra került a sor, keresztanyám kezében a pap andalító "dallam-beszédére" szépen elszenderedtem, és még az sem zavart különösebben, hogy vízzel locsoltak és olajjal jelölgettek, mert ha én egyszer elalszom...Így sajnos lemaradtam Soma bátyám kereszteléséről pedig állítólag önmagát meghazudtoló megilletődöttségben csinálta végig és tényleg csak a végén ásítozott és feküdt el feltett lábbal a padban. Otthon aztán hamar magamhoz tértem és élveztem a dínom-dánomot. Olyan jól játszottam a rendes gyereket a rokonok előtt, hogy szüleim megállapították, hogy ha ezt tudják előbb kereszteltettek volna meg. Délutánra az is világossá vált előttem hogy szüleim nem átallottak a szülinapomat is a keresztelőnkkel egy füst alatt letudni.(a kerti bográcsgulyáshoz készült tűzrakás nyomán tényleg jelentős füst alatt). A köszöntés után anyukámnak, rácáfolva a negyedik gyerek már semmi újat nem hozhat sztereotípiára, ismét sikerült új tapasztalatokat szerezni szülinap ügyben.Például ha az egyéves nyúl a torta felé nem feltétlenül a tejszínhab érdekli, sokkal inkább a gyertyaláng tapintása, aminek következtében csupa sírós és mindenki arcán zavart ijedséges szülinapi tortás képek születhetnek.A másik örök tanulság pedig hogy nem szabad sajnálni az időt és energiát egy próbasütéstől ha új torta recepttel próbálkozunk, még akkor sem ha egy tuti babakonyha oldalon leltünk rá a neten.Az égési sérülésektől és a fűrészpor tortától eltekintve tényleg jó buli volt sok-sok nagyon kedves rokonnal, sok finom ennivalóval ( szerencsére nem csak anyukámra volt bízva a koszt), jó zenével( keresztanyámtól megkaptam Adele cd-jét), sok leevett szép ruhával, tesókkal és unokatesókkal hancúrozással, napsütéssel és kacagással.

Születésnapomra

Születésnapomra

Nem terveztem azon a szép őszi napon

Hogy az legyen majd, a születésnapom

Az orvosok mégis döntöttek helyettem

Rávettek hát, hogy a világra érkezzem

Az első mit éreztem az új világban én

hogy hideg, hangos, és vakító a fény

A második élmény már igazán nagy szám

Szüleim hangja, melyhez arc is járt!

Aztán a csoda mi átsütött fényen,hidegen,zajon

Mikor hagytuk hogy  tekintetünk összekapaszkodjon

Belemerültem anya fátyolos szemébe

És örök nyomot véstünk ott egymás lelkébe

Apukám hangja, majd karja tartott melegen

Hogy az első perceimet, könnyen átvészeljem

Pedig mi volt az ahhoz, mi pár nap múlva várt rám

Otthon mikor birtokba vett nővérem, s két bátyám

Eltelt 1 év és bátran kijelenthetem

Örülök, hogy ez a család jutott nekem

Átélhették örömeim és kudarcaim,
a babából gyerekké válás rögös útjain

Türelemmel, s humorral viseltek el engem
Cserébe hétköznapjaikat fűszereztem
Tanítottak engem s tanultak ők tőlem
így rajtuk is múlik, hogy  mi lesz majd belőlem.

Amit az első szülinapomon kijelenthetek
Élni és tapasztalni igazán remek
Azt is tudom már, hogy egyszer majd megnövök

s csak annyit mondhatok:  Vigyázz  világ jövök!

 

Családom és egyéb.....4.rész: Lotti

Lotti a jámbor labradorunk kénytelen tudomásul venni, hogy évek óta valaki mindig elé furakszik a ranglétrán.Mikor a családba érkezett még csak Réka és Csongor volt az edzőpartnere, de fél éves korára már Soma is megszületett és együtt cseperedett vele. Az én megjelenésem már nem különösebben hozta lázba, bár igazán még csak mostanában fedeztem fel mennyi érdekes húzkodni és nyomkodni való van rajta. Ha nem is az első, de abszolút a leggyakrabban használt szavam a vau-vau. Reggel szinte ki sem nyitom még a szemem, már az ablakra mutatva állapítom meg hogy vau-vau, értsd: Nézzük meg Lotti kutya felkelt-e már. Esti szopi közben pedig már-már szertartásszerűen ismétlődik meg a jelenet: Éppen elbóbiskolnék mire Lotti lázas követelőző vakkantásokkal jelez. Én felugrok az ágyban felemelem az ujjam és sokatmondóan anyára nézve megjegyzem: vau-vau. értsd: Szerintem Lotti még nem kapott vacsorát és most ezt nehezményezi.

Családom nagyon elégedett volt velem, hogy következetesen alkalmazom a vau-vau-t egészen addig, amíg előkerült egy állatos mesekönyv és én az összes állatra rámutattam és közöltem vau-vau. Ezzel rendesen összezavartam őket. Ezért ha Csongor vagizni akar velem a haverjai előtt csak azt meri kérdezni : Mit mond a kutya? mert tudja hogy ezzel nem lehet mellényúlni. Azt is szokta kérdezni hogy hol a lámpa? erre én felmutatok a plafonra. Persze haverok előtt ezt sem feszegeti tovább, mert én minden "hol van a" kezdetű mondatra előszeretettel mutatok a plafonra.
Imádom a kutyámat, és elvárom, hogy ha kilépek az ajtón és cuppantok azonnal ott teremjen. Ő pedig elvárja, hogy ha már odaugrattam minimum egy kiflicsücsök legyen a kezemben amit szemlesütve és némi lelkiismeret furdalással, de simán eloroz tőlem.Ha nincs nálam ehető,  akkor megelégszik az esetlegesen az arcomra száradt kajamaradékok gyors eltávolításával. Mert azt nem tűri hogy maszatosan induljak el otthonról.Gondoskodó, odaadó, ragaszkodó játékos, hűséges és nagyon-nagyon szeretetreméltó. remélem még sok együtt töltött év vár ránk!

Elvan a beteg ha játszik

Sajnos a bacik összefogott átkaroló hadműveletet indítottak ellenem. Úgy köhögök mint egy vén dohányos, szemeim könnyben és váladékban úsznak(kötőhártyagyulladás), a 3 napja szedett antibiotikum pedig (a probiotikum ellenére) máris kiölte a teljes bélflórámat így nem spórolok a pelenkával sem. Éjszakánként is cefetül érzem magam, és kizárólag úgy tudok hosszabb ideig aludni ha anyukám függőleges helyzetben tart.Mivel egyik éjjel anya állva elbóbiskolt és majdnem kicsúsztam a kezéből, így megengedtem neki hogy a hátát megtámasztva üljön az ágyban velem így ő is tud egy kicsit aludni és jobban bírja a nappali nyűgösségemet. Tegnap egyébként jó kis nap volt. Mivel reggel úgy tűnt Csongor is beteg lesz(csuda meggyőző tud lenni ha akar), itthon maradt és Somával karöltve próbáltak jobb kedvre deríteni.Építettek nekem bunkit, amit ki kellett próbálnom, akár akartam akár nem, bevettek a Star Wars játékukba (szintén nem sok szabad választást engedélyezve)ahol, én egy jedi lány voltam. Mikor elégedetlenkedésemnek sírásban adtam hangot, Soma félbehagyta a fénykard csatát Csongorral átölelt és azt mondta: "Ugyan már ne félj, hiszen én vagyok Anakin a galaxis egyik legerősebb jedi lovagja és megvédelek mindentől."
Mivel Csongorról kb 10 órára kiderült, hogy kutya baja szüleim rövid telefonos értekezés után úgy döntöttek, hogy ez a legjobb alkalom hogy a fiúk nekiálljanak megpucolni az ablakot a szobájukban.A nemes feladatot azzal nyerték meg hogy múlt héten "ki tudja többször az ablakra dobni a zselésmatricatrutyit" játszottak. Mire felkeltem az alvásomból újult erővel vetették bele magukat a szórakoztatásomba. Előásták a bábos kosarat és nagyon vicces és szórakoztató történeteket adtak elő a gyógyulásomat elősegítendő, amit én hangos kacajokkal jutalmaztam.Délután Réka kissé sértődötten csatlakozott hozzánk,mert ugyebár neki iskolába kellett menni, annak ellenére hogy neki TÉNYLEG fáj a nyaka, mert elfeküdte.
Este ízelítőt kaptam abból, miért is jó a nagy család. Apa megállapította hogy a dió lassan lepotyog és mi még a tavalyi termést sem emésztettük fel, ezért sürgősen meg kell pucolni, hogy legyen hely az új adagnak. Este nyolckor álltak neki.Körbeülték az étkezőasztalt, apa törte Réka,Csongi,Soma és anya pedig versenyt pucoltak. Közben jó kis zene szólt és én akit mellékvágányra állítottak láttam hogy nélkülem éjfélig is eltökölnének, úgyhogy öles léptekkel odavágtattam beguggoltam apa és a kosár közé, és egyesével adogattam neki a diókat.Tisztára odavoltak tőle, pedig csak én is része akartam lenni ennek az egésznek.

Bacik, nyűgök, sütőtök

Itt a szeptember, és Soma 1 hét óvoda után mindjárt begyűjtötte a legfrissebb bacikat, majd jó testvérhez méltón meg is osztotta velem. Ő sajnos be is fulladt rácáfolva az "öt évesen majd elnövi a kruppos rohamokat"  elméletre. Szóval a héten mind a ketten takonyban úszunk és és versenyt köhögünk. Ennek köszönhetően túl vagyok életem első köptető élményén, ami nem is olyan rossz mint gondoltam.A járást rendületlenül gyakorlom, sőt kifejlesztettem egy olyan egyedi technikát amivel újabb ráncokat rajzolok parázós szüleim homlokára. Anyukám szerint John Wayne és Charlie Chaplin technikáját ötvözöm, amit kikérek magamnak mert ez teljesen saját koreográfia.Kikérni magamnak egyébként már nagyon tudok.  Az elégedetlenkedést, dühöngést és ellenkezést is profin űzöm. Ha netán hiába vágtatok a konyhában tevékenykedő jóanyámhoz egy kis figyelemmorzsáért kuncsorogva, akkor átölelem a térdét és határozott szájzárral csippentem össze belső combján a kelleténél löttyedtebb húst(hájat), és mindjárt elérem hogy én legyek a figyelme középpontjában. Egy hét alatt két lilás kékes folttal is díszítettem amire igen büszke vagyok.
 Most hogy napközben viszonylagos nyugi van anyukám megpróbál ebéd címén egy fix étkezést beiktatni a napirendembe.Mivel olvas szakirodalmat tudja hogy az a legjobb, ha ő is mellém ül és eszi a saját ebédjét hogy átérezzem a közös étkezések meghittségét.Nos, ez nálunk úgy alakult, hogy ő megfeledkezett a mikróba  rakott ebédjéről mikor engem hajkurászott az ebédlőasztalon.Aztán mikor leültünk enni arról feledkezett meg hogy a kajája dupla ideig melegedett, és széles mosollyal hatalmas falatot tüntetett el a szájában. Ekkor mivel én meredten néztem, úgy érezte rossz példát mutatna, ha kiköpné az ételt, így indiánokat meghazudtoló mozdulatokkal tapsikolta nyitott száját, folyatta a könnyeit és közben visítva ugrált az asztal körül. Én hangos kacajjal jutalmaztam a műsort és innentől kezdve csak úgy voltam hajlandó bármit a számba venni ha közben anya produkálta magát. Meg is ettem az egész sütőtököt (amit szigorúan csak hidegen vagyok hajlandó a számba venni) és eldöntöttem ha ilyen szórakoztató a közös evés erre máskor is benevezek.
A hétvégén talán utoljára töltöttünk hosszú hétvégét Almádiban, és bár a bacitámadás kicsit rányomta a bélyegét, azért belefért egy kis biciklizés, egy kis játszóterezés, egy kis horgászás, egy kis grillezés a barátokkal és a bátrabbaknak egy kis fürdés is. A játszótéren családilag sikerült elfoglalnunk az összes hintát.

A napok rend nélkül

Egy ideje már halogatom a dolgot, hogy beszámoljak az evési szokásaimról és a napirendemről, mostanra azonban beláttam hogy hiába várok arra hogy jóanyámnak sikerüljön valami rendszert vinni az életembe. Persze miután kudarcot vallott, önigazolásként legyártotta az elméletet a liberális szülői elvekről és az én igényeimhez való igazodásról.
Szóval, napirendem az nincs. Illetve nyáron sikerült beállnom valami rendszerfélére, és nagyjából tartottam is a dolgot, csak az a bökkenő hogy az inkább a nyári mediterrán életvitelünkhöz passzolt. Szeptembertől a tesók korán kelnek és keltenek("NE ZÁRKOZZ BE A FÜRDŐBE","ANYAAAA NINCS ZOKNIM", " MÉG NEM PAKOLTAD BE A TÁSKÁDAT??????" stb) , délután pedig, miden féle autós programokat szervez nekem anyukám miközben mellesleg szortírozzuk a többieket óvodába, edzésekre, zeneiskolába, lovardába...... Mivel ily sok a behatárolt program, elvárják tőlem hogy a nap maradék időszakaiban tegyek eleget a napi alvásigényemnek.Mondtam már hogy szívás negyedik gyereknek lenni???
Az evés dologban viszont én is ludas vagyok.Mivel úgy érzem teljes jogú tagja vagyok a társadalomnak és a családnak nem elégszem meg a nekem kotyvasztott ízetlen trutyikkal, és az anyatejről sem igazán szeretnék lemondani. A nyáron végigkóstoltam az összes beszerezhető gyümölcsöt és jó barátságba keveredtem velük. Ettem meggyet, dinnyét, őszibarackot, sárgabarackot, szőlőt, sárgadinnyét, szilvát. Gyümölcs tehát jöhet bármikor ugyanúgy mint a sütőtök. Ebédre azonban csak olyat vagyok hajlandó enni amit a család, így imádom a húsos spagettit, a sajtos spagettit, a zöldséglevest és a húslevest. De ettem már sült csirkét borsófőzeléket és krémtúrót is.És ezzel elérkeztünk az aktuális kedvencemhez a túró rudihoz. Sajnos még csak párszor kóstoltam mert anya szerint az inkább nasi mint uzsonna , de imádom. Persze kajálni is szigorúan rendszertelenül szoktam és az sem vág földhöz, ha a nagy nyüzsi miatt egész nap csak szopizom. Esténként, ha elég kitartóan tukmálják eszem egy kis tejpépet de ez sem tartozik a kedvenceim közé. Éjszaka 3-4 óránként eszegetek és ezen nem is szeretnék változtatni, pedig kapjuk ám az "ejnyebejnyéket" meg a "hűha még nem alussza át az éjszakát" benyögéseket úton útfélen.Hál istennek anyukám nem aggódik, hiszen tudja hogy nagyon hamar eljön az idő mikor majd visszasírja ezeket a "babás" problémákat.

Jár a baba jár!

Nagy dolgok vannak készülőben a fejlődésemben.Ezt onnan sejtem, hogy 2 napja élesre lőtt telefonokkal és fényképezőgépekkel követik minden mozdulatomat. A dolog úgy kezdődött hogy a hétvégén miután lepakoltam egy sereg könyvet a polcról majd bemásztam a fürdőbe és a mosdó alatti szekrényben raktam rendet, felálltam és két, a tenyeremben szorongatott tamponba kapaszkodva, határozott rengő léptekkel kisétáltam a fürdőből. Az éppen a könyveket visszapakoló családom pedig lélegzetvisszafojtva figyelt, majd tapsikolt örömében. Próbáltam rájuk mosolyogni, ami eléggé  nehezemre esett a számba gyömöszölt tamponok miatt. Aznap le se bírtam állni.Egész nap próbálkoztam Soma pedig mint önjelölt edzőm minden alkalommal futott mellettem hangosan számolva hogy hány lépést teszek meg. Mivel Soma még kicsit hadilábon áll a számokkal nem biztos hogy hiteles, de állítólag 7 lépésnél tartok. A bátyáimra nem tudtam ráverni(akik 10 hónaposan már futottak), de Réka nővéremet leköröztem hiszen kijelenthetjük hogy én Jójárt Csenge Rozi 11 hónaposan elindultam!
   Történt más is a hétvégén.Míg Soma bátyám ennyi idősen egy fogacskájától szabadult meg, én egy körmömet dobtam le vasárnap. Azt a bizonyos ujjat még júliusban csíptem be a szekrényajtóval egy szokásos ruha szortírozás alkalmával. Akkor szépen feldagadt, kaptam rá propoliszt amit lenyaltam majd ragtapaszt amit leszedtem, végül 3 napos párakötést amit jóízűen csócsáltam éjszakánként. Úgy 1 hónapja világossá vált hogy a köröm nem ússza meg az esetet és azóta azt vártuk mikor esik le végre. Hát tegnap ez is bekövetkezett, és miután konstatálták hogy nincs meg a köröm, négykézláb keresgélték a nappaliban azon izgulva hogy előbb találják meg mint én aki feltételezhetően megenné. Nem tudom mit izgultak rajta azok után hogy szombaton egy gomb is sikeresen túljutott az emésztőrendszeremen!?

Telihold

Ma reggel mindenki olyan kótyagosan ébredt mint, akik átmulatták az éjszakát. Bár anyukám nekünk köszönhetően lassan 13 éve él aktív éjszakai életet, ezt mégsem élvezi annyira mint a gyermektelen időkben zajlott éjszakázásokat.Miután mindenki beszámolt róla milyen rosszul aludt (a szomszéd néni is), megállapították hogy csak a telihold lehet az oka.Az lehet hogy náluk a telihold miatt volt az álmatlanság, én viszont konkrétan tudom hogy a pelusomban éjszakázott 2 maréknyi iszapos homok okozta a nyűgös órákat, amit csak egész éjjel tartó maratoni szopikkal tudtam ellensúlyozni. Tegnap este ugyanis hirtelen ötlettől vezérelve apukám bedobta szokásos nyár végi szavajárását, miszerint "menjünk le csobbanni egyet a partra, hisz lehet hogy ez az utolsó szép strandnap az idén.". Este hatkor már benn is voltunk a vízben mind a heten, ugyanis elvittük Csongi egyik cimboráját is. Apa és a gyerekek hamar találtak partnert egy újabb véget nem érő vízilabda meccshez én pedig megállapítottam hogy a Balaton vize a sekélysége ellenére tényleg kiváló minőségű (miután a strand minden elérhető területéről vettem ízmintát iszapból, homokból, és Balaton vízből egyaránt). Mikor este 8-kor anya végre kikönyörögte vacogó családtagjaimat a vízből én már a parton mutogattam frissen szerzett pár lépéses tudományomat és mosolyogva söpörtem be az elismeréseket minden arra járó rajongómtól. Hazaindulás előtt anya még megszoptatott, majd szabadkozott vendéggyerekünk előtt hogy én biztos hazáig üvölteni fogok mert fáradt vagyok és nem bírom az autózást. Hát én igazából azt nem bírom, ha rossz híremet keltik, úgyhogy mire a parkolóból kifordultunk már aludtam is mindenféle Adele és más felhajtás nélkül békésen szuszogva. Így történhetett hogy átaludtam azt is hogy hazaérünk és becsempésznek az ágyba az esti tejpépem fürdés, és legfőképp tiszta pelus nélkül.

Reggeli jutalmunk anyukám zsörtölődős változata volt ami nem egy nagy élmény.  Délelőtt pedig, egy algopirinen és egy adag koffeinen túl a földön fekve úgy csinált mintha velem játszana, így én nyugodtan garázdálkodhattam a bátyáim szobájában. Mikor hatott a gyógyszer és kezdett felocsúdni az önsajnálatból, kihalászta számból a kinder-figurákat, robbantotta tesóimat a tévé elől, neki ugrott az ebéd kotyvasztásnak és közben fél füllel hallottam hogy apával megbeszélik a ma esti utolsó utáni csobbanást a Balatonban.

Easy rider öcsém!

Azt hiszem már többször említettem, hogy nem bírom a kötöttségeket, s ez ügyben egész jól haladok az önmegvalósításban. Azt már elértem hogy nem alszom rácsos ágyban, nem eszem etetőszékben, mellőzzük a babakádat és babakocsival csak igazán minimális távolságokra megyünk de mivel kompromisszum kész vagyok azt be kell látnom hogy az autós gyerekülésről nem fognak leszokni akárhogy üvöltök.
A hordozókendőben akár órákig ellennék, de anyukám nyavalyog ha túl sokáig cipel (ami szerintem nem az én súlyom hanem az ő túlsúlya és punnyadtsága miatt fárasztó neki).
Úgy 1 hónapja aztán, előkerült a kerékpár gyereküléssel és most mindenki elégedett. Anyukám azért mert végre gyorsan problémamentesen tud eljutni A pontból B pontba, én pedig azért mert imádom ahogy az arcomba csap a szél, lobog a hajam(az a pár szál),  és futnak a fák. Ha unatkoznék akkor bármelyik körülöttem guruló családtagom szívesen szórakoztat, de akkor sincs gond ha csak egyedül vagyunk anyával. Ma például úgy gondoltam ideje rendet rakni az oldalára csapott táskájának zsebeiben.Mármint amit sikerült elérnem a gyerekülésből. Mire a boltba értünk kellően felismerhetetlenné csócsáltam egy kuponfüzetet, amit így már nem volt képe felhasználni de azért bosszankodva elorozta tőlem. Visszaúton úgy döntöttem könnyitek a cipelendő súlyon és kihajítottam kedvenc karkötőjét, aztán először Réka majd Csongor diákigazolványát, és épp a lakáskulcs került a kezembe mikor megálltunk mert anyukámnak gyanús lett hogy hárman futnak a biciklink után karkötővel és diákigazolványokkal integetve. Hát mondhatom csöppet sem volt hálás sőt még percekig gurultunk oda vissza, hogy meggyőződjön róla nem "hagytunk" el semmi mást. Azért hazafelé még felraktam az i-re a pontot mikor szélnek eresztettem a szép rózsaszín kalapomat.

Az alkotás öröme

Tegnap nagyon kreatív napunk volt, pedig a fő alkotómániás tesóm (Réka) nincs is itthon a héten. Zenekaros táborban van. Úgy kezdődött, hogy bátyáim reggel kitalálták hogy a hétvégén gyártott irdatlan mennyiségű papírrepülőt fellógatják a szobájukban. Aztán már nem volt megállás mindenáron egy teljes galaxist szerettek volna kreálni. Felpattantunk a biciklikre és irány a kézművesbolt. A kézművesboltban imádtam vásárolni, mert mivel már elég súlyos egyéniség vagyok és anyukámnak már amúgy is Csengekönyöke (alias teniszkönyök) van az állandó cipelésemtől, meggondolatlanul lerakott a padlóra. Én aki otthon 1 méter magasságban már csak üres polcokat találok viharos gyorsasággal vetettem bele magam a számtalan mütyürrel fonallal és színes festékekkel megrakott polcok közé. Persze résen voltak, így nem tudtam kibontakozni, de azért azt kipróbáltam hogy gurulnak a padlón a frissen beszerzett hungarocell golyók. Otthon a fiúk kidugott nyelvel pingálták a képzelet- és star wars- beli bolygókat. Mikor anyukám meggondolatlanul kijelentette, hogy ha lenne itthon lufi, tapétaragasztó és újságpapír segítségével nagyobb bolygókat is csinálhatnának. Somának több se kellett és kerített három lufit, amiből egyet szerencsésen kiköveteltem magamnak és miután felfújták nekem elégedettem rágcsáltam. Csak azt nem értettem miért néznek ám aggodalmaskodva mikor nyikorgott a fogam alatt. Aztán mikor kidurrant már mindent értettem. Azt hiszem az egyik fülemre még mindig nem hallok. Szóval a papírmasé bolygók szuperek lettek. Kicsit tojás alakúak kicsit horpadtak de a mieink! A végén Csongor egyedül fejezte be a művet.Arany és kék sprayvel fújta le a bolygókat(mivel csak azt találtunk itthon), és úgy gondolta felesleges újságpapírral védeni a terasz kövezetét, hisz már amúgy is csúszkáltak a lecsöpögött tapétaragasztóban. Mikor másnap anya felvakarta a ragasztót és a fiúk fél órán keresztül fogkefével próbálták megszabadítani a padlót a kék festékpöttyöktől szerintem elátkozták a pillanatot mikor az ihlet megszállta őket. Az egész napi alkotáshoz asszisztálva anyukám is érezte hogy elkapja az ihlet, és viszketett a tenyere valami maradandó létrehozására, amiből végül bukta sütés lett. Ami nem annyira az örökkévalóságnak de mindenképpen a család örömére készül.Este hétkor még tényleg jó ötletnek tűnt, főleg hogy engem is befogott a munkába és beavatott a dagasztás rejtelmeibe. Mikor azonban fél tízkor az utolsó tepsit vette ki a sütőből konstatálva hogy az is szétnyílt és kifolyt a lekvár én már nagyon hangoskodtam a gyerekmunka és az egyenlőtlen bánásmód ellen
(a figyelem amit a bukta kapott enyhén szólva is több volt, mint ami egy 10 hónaposnak kijár este fél tízkor).
A sütiből persze nem kaphattam úgyhogy duplán kizsákmányolva éreztem magam, sőt a tepsibe kifolyt és belesült lekvárt sem kóstolhattam meg , pedig bátyáim és anyukám nagyon belelkesültek a véletlen készült nyalánkságtól. Azért anyukám mégis elégedett fáradsággal dőlt az ágyba mert Csongor lefekvés előtt megállapította: "milyen tök jó kreatív napunk volt ma és a TV eszembe se jutott". Szerencséjére azt már nem hallotta mikor Csongor a másnapi projektet ecsetelte miszerint golyópályát fog építeni könyvekből és írólapokból egy kis cellux segítségével.

Pop, csajok satöbbi

Rajongó lettem. Igen, van saját különbejáratú kedvenc számom és most azt játszom, hogy csak arra tudok elaludni. A rajongásom tárgya Adele: Someone like you című dala. Anyukám is nagyon szerette egészen a  legutóbbi hosszabb autóutunkig. Amikor szokás szerint bedobtam az "utálok autózni, nyűgös vagyok, hát üvöltök" produkciómat anyukám előkapta a telefonját és beindította ezt a csodát, amit eddig csak ő énekelgetett nekem esténként. Persze nyomban elhallgattam és csak akkor üvöltöttem, ha a dal végén nem indították újra. Így a hátralévő kb 60 km-t testvéreim mély sóhajokkal tűzdelt beletörődéssel, apukám kormánykerékre szorított elfehéredett ujjakkal, anyukám pedig egy horvátországi hazaút deja vu érzésével  élték túl. Azon a bizonyos úton 4 éve állítólag Soma mondta be az unalmast, és csak akkor volt hajlandó csöndbe maradni, ha az utolsó 50 km alatt a Kapa kasza, faragószék című műremeket hallgatták zsinórban. 34-szer. Most ott tartunk, hogy ha végképp nem bír anyukám lecsöndesíteni altatáskor (szóval minden este), benyomja a zenémet és én már a kezdő zongorafutamokon megadom magam ellazulok és élvezem a dallamot. Egy kicsit énekelek az énekesnővel és anyával aztán általában a második lejátszás felére már húzom a lóbőrt. Hát ezért van hogy Adele  már nem annyira kedvenc a családom körében, és ha nem vagyok a közelben versengve ugranak a rádióhoz lekapcsolni, ha megszólal a dalom. Mivel ők elviselik szenvedélyemet én is elviselem, sőt táncolok, mikor az autóban teljes hangerőn hallgatják és énekelik a Vad Fruttik számokat.Ezt hívják kölcsönös elfogadásnak, nemde? ;)

Családom és egyéb....3.rész: Soma

Soma mint a legkisebb királyfi nagyon jól elvolt a szerepében, míg meg nem érkeztem. Mivel jól haladok az idegesítő elkényeztetett kistesó nyomvonalon, tudomásul vette a trónfosztását és egyre jobban érzi magát az ügyes okos nagytesó szerepben, aki majd megmondja a frankót. Mert mondani azt tud. Reggel még ki sem nyitja a szemét de a szája már mozog. Ha nem beszél akkor énekel vagy verset szaval, vagy éppen egy új saját kreálású Soma-viccen töri a fejét. A hangja egy kicsit magasabb az átlagnál így mikor anyukám egyszer sajnálkozva közölte az óvónénikkel egy hurutos betegség után, hogy Somának elment a hangja, ők minden pironkodás nélkül tapsikoltak és "Hála isten!" felkiáltásokkal terelték be bátyámat a terembe.
Én nem tudom másnak mi baja vele, de én egyenesen imádom az orgánumát. Már messziről kiszúrom és csecsemőként is az ő hangja volt az elsők között amire vigyorogtam. Soma egyébként nagy mókamester és imád nekem bohóckodni. Én pedig rendes húghoz méltón mindig vevő vagyok a humorára. Vele is sokat hancúrozom és nagyon boldog vagyok ha bevesznek valamelyik játékukba a Csongival.A vadabb bunyóikat egyelőre csak tisztes távolból szemlélem, de mivel gyorsan tanulok nem hiszem hogy problémát okoz majd aktívabban részt venni bennük. Soma az egyetlen családtagom(Lottin kívül) aki hajlandó hosszabb ideig "lealacsonyodni" az én szintemre, vagyis négykézláb mászkálni velem.Irtó szórakoztató. Nagyon segítőkész. Megkeresi az ivópoharamat, szórakoztat a fürdőkádban, pelenkát popsitörlőt szállít anyának ha kell, és ha észreveszi hogy sikerült valamit a számba tömni gondolkodás nélkül belemászik az arcomba könyékig és kihalássza.Azt azonban utálja, ha az űrhajóépítésben szeretnék segíteni neki. Mivel állandóan az éppen szükséges alkatrészeket helyezem biztonságba a számba, ő nem tud belemélyülni az építésbe és állati pipa, pedig én tényleg jót akarok.A zenélésben is nagyok vagyunk. Szokott nekem zongorázni, furulyázni és gitározni és tényleg csak egy kicsit szorongatja meg a kezem ha belenyúlok a játékába hogy mutassak neki  egy-egy jó akkordot.Kicsit szórakozott és nagyon vakmerő gyerek, így sérüléseinek se szeri-se száma. Mivel anyukám már cikinek érezte, hogy a balesetin már törzsvendégként köszöntik, beszerzett egy tasak összehúzó tapaszt és egy ideje már maga oldja meg a sebkezelést. Vér profi lett és nagyon büszke arra hogy Soma arcán lévő öt hegből a balesetin ellátottak sokkal csúnyábban gyógyultak, mint ami az ő keze nyomát dicsérik. A felső metszőfogát már alig egy évesen elintézte és ettől igazán huncut fizimiskája van.Rendszeresen meg is kapja idegenektől, hogy "ennek a gyereknek még a szeme sem áll jól". Étkezést mióta az eszemet tudom még nem bírt végigülni, amiért hálás lehetek,mert így szüleim kellőképpen rezignáltan veszik tudomásul az én egyhelybenülés-fóbiámat.
Amit nagyon irigylek tőle az az, hogy ő velem ellentétben segíthet anyának a konyhában. Saját köténye és kukta sapkája van és saját fölényes ábrázata mikor odaveti nekem:"Hát, sajnos Csenge te ebben még nem tudsz részt venni". Ami késik nem múlik.
Egyenlőre sok dologban még csak megfigyelő lehetek, és tudom hogy sok mindent meg kell még tanulnom, de én tapasztalati lény vagyok és úgy gondolom három ilyen ritka jó fej tesó tanulmányozásával még sokra vihetem. Mikor veszekednek azt viszont utálom. Volt már olyan, hogy kiabáltak egymással én egy darabig lestem nagy szemekkel, aztán megköszörültem a torkom és haragos képpel ripakodtam rájuk. Ők annyira ledöbbentek hogy kitört belőlük a kacagás.No lám!-gondoltam- Már nekem is van szavam a családban?

Családom és egyéb állatfajták 2.rész: Csongor

Csongor a másodszülött, születésemmel megszabadulhatott a nyomasztó középső gyerek szereptől, úgyhogy már csak ezért is örök hálával tartozik nekem. Ő is kitűnő koponya  mint a nővérem, úgyhogy rendes elvárásoknak kell majd megfelelnünk Somával ha egyszer mi is eljutunk az iskolapadig. Persze őt is sikerült már az ujjam  köré csavarni és ha más nem reagál az első nyekkenésemre, őt egy laza hisztivel könnyen rávehetem, hogy velem foglalkozzon. Bár hamar megfeledkezik rólam és rendszeresen felejt ott valamilyen magas bútoron én nem bánom mert így hamar megtanultam milyen kemény tud lenni a padló.Egyébként szeretek veszélyesen élni így nagyon élvezem a vele töltött időt Szoktunk kockavárat építeni(ő épít én rombolok), labdázni vagy "kukucsos"-at játszani.  Ha éppen más dolga van akkor is felvesz ha kérem, és félig a hóna alá csapva jön megy velem a lakásban. Azt mondjuk mindig tisztázza előtte, hogy van -e rajtam pelus, ha van akkor üres-e és nem nyáladzom vagy bukizom éppen. A testnedveimtől való ódzkodását kihasználva, anyukám kergette már úgy a fürdőkádba, hogy engem maga előtt tartva közölte: "bekakilt bukós babával vagyok és nem félek használni" .Egyébként most ő az ügyeletes kedvencem. Ma be is égettem anyukámat a kórházban bosszúból azért, mert felébresztett a legszebb álmomból és hagyta hogy egy doktor néni össze-vissza ropogtassa a csípő ízületeimet. Miután a néni megkínzott és átadott jóanyámnak vigasztalásra, én addig nem hagytam abba az üvöltést míg Csongor kezébe nem kerülhettem. Akkor aztán elégedett mosolyokat dobáltam mire az asszisztensnő meg is jegyezte fura éllel a hangjában : "Hát neked mi bajod az anyukáddal?" . Anyukám hebegve köszönt el és hazáig azon morfondírozott mi lesz itt később ha már 10 hónaposan így beégetem.
Bár Csongor többször az idegeire megy a családnak én imádom hogy harsány, és nyughatatlan, és én tényleg élvezem hogy állandóan ijesztget vagy éppen ugrabugrál velem a lépcsőn. Sok játékba bevesznek a Somával csak én nem mindig tudok róla. Voltam már Jabba a Star Warsból vagy túsz valami csatában.Ma is kitett magáért, mikor egy övvel összekötötte a lábát a lábammal, és már egy kicsit bánom hogy olyan hangosan tiltakoztam hogy anyukám lekötözött, mert lehet hogy jól szórakoztam volna ha kivárom a végét.
Csak mikor elkezdi az okításomat akkor tudnék kiszaladni a világból. Mivel meggyőződése hogy alulképzett vagyok az állandó  Lotti idomítási mániáját kiterjesztette rám.Hosszú hetekig volt a mániája, a "hogy fékez az autó?" , majd a "mondd szépen Csongor" mostanában pedig a "mit mond az oroszlán?". Persze tisztában vagyok a fékkel és az oroszlán hangjával is, sőt ha nagyon akarnám még a nevét is ki tudnám mondani, de úgy döntöttem még várok vele  egy kicsit hogy még nagyobb legyen a sikerélménye. A barátai is nagyon jó fejek. Ha nálunk vannak szívesen szórakoztatnak engem.Az ő haját is rendszeresen tépem amit ő egy kicsit sem bán, ezért hálából, mikor nincs otthon vagy éppen senki nem figyel, minden erőmmel azon vagyok hogy megszerezzem és sorba rendezzem a féltve rakosgatott focikártyáit. A foci edzéseire és meccseire egyébként rendszeresen járok, és én vagyok az egyik fő szurkolója.Sokszor fürdünk együtt, és állítom hogy ő tudja a világ legnagyobb szappanbuborékját fújni ha arról van szó hogy engem kell felvidítani. Szóval imád engem és én is őt! Igazi erős báty akibe tudom hogy mindig bátran kapaszkodhatok.

Családom és egyéb állatfajták 1.rész:Réka

Úgy döntöttem itt az ideje, hogy summázzam eddigi benyomásaimat a tesóimról.Lenyomatként a jövőnek, nehogy véletlenül a megszépült emlékek csalfa játékot űzzenek velünk pár év múlva. Réka az  ELSŐSZÜLÖTT,   annak minden előnyét élvezve és hátrányát szenvedve. Mert szenvedni azt nagyon tud, lévén hogy a hormonok már dolgoznak és vadítják a tündibündi jó kislányt akinek indult úgy 12 éve. Anyukám akkor még nem írt blogot így  némi fenntartással fogadom, amit idő rágta emlékeire hivatkozva előad róla. Ő volt a mintagyerek. Már újszülöttként 4 óránként evett a nap többi részét átaludta és két hónaposan úgy döntött inkább éhezik éjszaka, de hagyja megfáradt szüleit pihenni.A játszótéren minimális volt a konfrontáció, a dackorszakot kisebb hisztikkel letudta s mindig mindent megevett amit elé raktak.Az iskolában hihetetlen szorgalommal domborítva 5 év alatt 5 kitűnő bizonyítvánnyal örvendeztette már meg a családot.Szóval jó magasra teszi a lécet az utána jövőknek. Egyébként rém határozott. Már most tudja mi lesz, ha nagy lesz és mivel már 3 centivel lehagyta anyukámat (ami anyukámat elnézve nem olyan nagy kunszt), így feljogosítva érzi magát a család összes nála fiatalabb tagja és persze Lotti kutya oktatására és kioktatására. Bár szokott egy olyan okos nagy nővérről álmodozni, amilyen szerinte ő lesz nekem, azért az öccseivel is nagyon jól elvan.Engem is nagyon szeret, főleg hogy kislánynak születtem ahogy várta.(Állítása szerint még egy fiú már neki is sok lett volna). Sokszor vigyáz rám és hancúrozik velem. Én is szeretek vele mókázni. Kedvenc játékunk a "belecsimpaszkodok a hajába ő meg visít". Jókat kacagunk közben, bár ha jobban belegondolok lehet hogy csak én kacagok:). Egyik kedvenc helyem az ő szobája, pontosabban az ágya ahonnan csodálni és csócsálni tudom a tündéreket akiket anya a falra festett. Azt mondta nemsokára megkapom a szobáját a tündérekkel együtt, amit nem igazán értek, mert el sem tudom képzelni hogy férünk el az ő 80 cm-es ágyán anyával meg apával.
A szobájában még akkor is egész jól elvagyok ha éppen hegedül és nagyon szívesen segítek neki a karkötőcsomózásban is. Adogatnám a fonalakat és próbálnám szétszedni az összegubancolt szálakat ha hagyná, de ő vérig sért a vádjaival miszerint én vagyok aki a gubancokról tehet így általában kénytelen nélkülem kézműveskedni.Olvasni is szoktam vele ami úgy néz ki, hogy ha látom hogy megint valamelyik könyvét bújja odatrappolok és segítek neki lapozni.Persze ezt sem mindig értékeli. Én meg azt nem értékelem mikor anyával hangosan visongva felváltva olvasnak fel egymásnak valamelyik Gerald Durell könyvből, és elvárják hogy én nyugodtan üljek mellettük és élvezzem a hülye poénokat. Amit nagyon szeretek az a lovarda ahol lovagol. Mikor elmegyünk érte készségesen körbevezet négylábú barátai között és a múltkor még egy szopizó kiscsikót is mutatott nekem.Szóval tényleg jó ha az ember lányának van egy ilyen nagy okos és gyönyörű nővére:).

Kutyaharapás izgalmakkal

Már megint üres a ház mert rajtam kívül már megint mindenki nyaral.Most apa szüleimnél vannak 120 km-re innen és nagyon hiányoznak. Ezt úgy mutatom ki hogy lassan jóanyám idegeire megyek. Mondjuk nem kell sok hozzá, mert amúgy is hisztériás állapotban van most éppen Soma miatt. Nyughatatlan bátyóm ugyanis múlt héten megharaptatta magát  egy kutyával, és most derült ki hogy a kutyus nem volt beoltva veszettség ellen. A tesó 120 km-re neki meg itt a dilemma, hogy hazarángassa és kitegye egy 5 oltásból álló szurisorozatnak valószínű teljesen feleslegesen, vagy higgyen az állatorvosnak és mindenkinek hogy nem lehet veszett egy zárt kertben tartott 1 éves foxi? Szóval egész nap telefonál és vérágas szemekkel olvassa a neten a különböző veszettségről szóló horrortörténeteket. A hétvége egyébként pazar volt. 3 napos kiránduláson voltunk a Szigetközben. Bár a kenuzásból anyát és engem kihagytak azért élveztem én is a kiruccanást. A dunai fürdést is kihagytam mert még nem vagyok olyan elvetemült mint a tesóim és apukám,(vagyis rám még tud hatni az anyukám)  akik 20 fokban a 18 fokos vízben pancsoltak. Ma is előrukkoltam valamivel. Ha már ilyen veszett csend van a lakásban gondoltam megpróbálom a hangomat, és lám! Tudok énekelni. Anyukám persze nem ért hozzá, és azt mondta ha nem hagyom abba elrepednek a kristálypoharak a szekrényben. Én persze nem hagytam letörni a lelkesedést és a bevásárlókörutunkon a húsboltba érve is kipróbáltam hogy mennyire visszhangzik. A hatás nem maradt el.Bár anyukám már kezd érzéketlen lenni, én mégis úgy éreztem a fél bolt a rajongóm lett, egészen addig míg a pénztárhoz érve a pénztáros néni odahajolt hozzám és megkérdezte: "Hát neked meg mi nem tetszik, hogy így kiabálsz?". Szóval lehet hogy egy kicsit még csiszolnom kell a technikán.

mai shoppingolás

Produkálom magam

Tudok puszit dobni, pá-pát inteni és odaadom ami a kezemben van ha szépen kérik. Nem olyan nagy dolog, mégis tisztára odavannak tőle. Csongor bátyám múlt héten egy barátjával töltött egy délutánt, akinek nálam fél évvel idősebb húga van. Mikor hazajött közölte, hogy az Eszter már eltakarja az arcát ha kukucsoznak és többek között utánozza a fék hangját, ezért itt az ideje, hogy én is produkáljak valamit. Mivel lelkes bátyám szeret mindenből versenyt csinálni, lázasan vetette bele magát az edzésembe. Lelkesedése 20 perc után lohadt le mikor én még mindig hülyén néztem a "hogy fékez az autó?" kérdésekor. Miután anyukám színtiszta logikára hagyatkozva elmagyarázta neki, hogy gondolja el, fél év az mekkora korkülönbség egy 9 hónapos baba esetében, megnyugodott. Azt azért elérte, hogy bezzeg-Eszter szólamaival bogarat ültessen anya fülébe és elinduljon a dilemma vajon nem hanyagolják-e el túlságosan agyam ingerlését. Szóval innen ered az új tudományaim sora. Most ha kell, ha nem én lelkesen pápá-zok és cuppantok had örüljenek, remélem ezzel ellesznek egy ideig, mert bár szeretem ha körülöttem forog a világ, néha nagyon terhes is tud lenni a kitüntető figyelmük.Márpedig figyelemből, most hogy minden tesóm itthon van, azért kijut. A bátyáimmal vagy a nővéremmel hancúrozni nagyon király, de mikor el akarok mélyülni a világ megismerésében akkor jobban szeretem ha békén hagynak.Miért kell például megzavarni, ha több próbálkozás után végre ki tudom nyitni a mosogatószekrény ajtaját és éppen derékig merülök a szemetesvödörben? Miért gondolják hogy élvezem mikor lecibálnak a lépcsőről, mikor már csak néhány lépcsőfok hiányzik a végéhez? Miért nem hagyják hogy társasozzak egyedül, miután keserves munkával levettem a doboz tetejét és a dobókockát szopogatva éppen a játékleírást aprítom? És mi a bajuk a szelektív gyűjtőnkben hagyott sörös doboz nyalogatásával?  Szóval elég értetlenek, de nagyon lelkesek. Ez van. Kicsit zajosak, kicsit fárasztóak, de ők az enyéim és én imádom őket:)

Játék a bátyáimmal

Vizes vasárnap(sunday, watery sunday)

Nagyon szeretek fürödni, fürdőzni, pancsolni legyen az strand, kerti medence Balaton, fürdőkád vagy a kertbe kirakott műanyag teknő. Ezt mind végigpróbáltam az utóbbi napokban, de még így is IZZADOK!
Anyukám nagyon élvezi, hogy én éjjel nappal egy szál pelenkában lófrálok, tesóim és ő pedig a nap nagy részét fürdőruhában töltik, mert így minimálisra csökkent a mosógép használat és még azt az utálatos zoknipárosítást is megúszhatja. Bár olyan szerencsés helyen lakunk, hogy a Balaton kb 15 perces autóút én mégis szeretem, már csak megszokásból is, végigüvölteni az utat. Mikor a bömböléstől kellőképpen leizzadok még jobban esik a vízbe vetni magam. Vasárnap délelőtt a Balaton nagyon frankón hullámzott, úgyhogy majd 1 órát hancúroztunk a vízben, majd ebéd a mamáéknál, és hazaérve a család belevetette magát a hatunknak már kicsit szűkös kerti medencébe. Ezután míg a bátyáim a slaggal és a vízipuskával locsolták egymást anyukám megtöltötte nekem a frissen beszerzett szőlőszedő teknőt aminek merev oldalába kapaszkodva kiválóan tudtam ki-be mászni (az egy helyben ücsörgés még mindig nem a kedvenc elfoglaltságom). Ilyen vizes nap után még mindig vigyorogva fogadtam az esti fürdést Somával.A szokásos esti dilimet azért levágtam, amivel a fürdés és az esti szopi között lévő őrületesen hosszú 5 percet szoktam kitölteni. Ilyen nedves nap után valószínű tengeri hajókázásról álmodtam, mert hol anyukámat, hol apukámat rúgtam orrba éjjel, majd az ágy egyik legtávolabbi sarkában riadtam fel éjszaka.Így azért ki lehet bírni ezt a kánikulát, bár anyukám ma reggel mikor vágta a körmömet szerintem azt vizsgálgatta, nem nőtt -e még úszóhártya az ujjaim közé.

Első vs. sokadik

Egy alkalommal szüleim sokgyerekes barátaikkal könnyezve, nevetve adomáztak az első gyerekes időkről. A fertőtlenítés mindenhatósága, a lábujjhegyen létezés ha a BABA alszik és hasonlók volt a téma.Voltak akik még a wc-t sem húzták le hanem leöntötték, nehogy a csövekben zubogó víz hangja megzavarja első szülöttük álmát; sőt megtanulták úgy lekapcsolni a villanyt, hogy még véletlenül se kattanjon. A tévében csak magyar filmet volt értelme nézniük, hogy legalább szájról olvasva értsék a filmet és minden állítólagos veszélyforrást gyerekzárral láttak el.Ehhez képest anyukám saját elmondása szerint, míg másodszülöttjénél még átvillant az agyán, hogy egy-két dolgot fertőtleníteni kellene, harmadszülött Soma bátyámnál már eszébe sem jutott sem kifőzés sem szigorú napirend sem az alvásidő sérthetetlensége. Most pedig itt vagyok én, és nem tudom hogy örüljek vagy szomorkodjak a nekem jutó ha nem is kevesebb, de más jellegű figyelemnek.9 hónapom alatt elég sok mindent letettem az asztalra ahhoz hogy elkönyveljenek irtózatos eleven babának, s ebből következően indiánok esőtáncát megszégyenítő örömtáncot járnak ha végre elalszom. Így történhetett hogy tegnap mikor nem koncentráltam eléggé és véletlenül elaludtam délelőtt 11-kor anyukám nem átallott a palacsintatésztával és a robotgéppel felszerelkezve kiosonni kerti konnektorhoz. Ahogy a ház sarkánál állva zajongva keverte a tésztát mosolyogva mélázott az emlékeken, amik megrohanták az egybabás időkből. Mikor a kész tésztával lábujjhegyen beosont, lehalkította a rádiót, csendre intette a tesóimat majd elgondolkodott azon hogy le merje e húzni Soma után a wc-t, ismét megállapította, hogy bizony nem vagyok egy átlagos 4. gyerek, ha ilyen hülyeségekre késztetem.

Egyedül

Úgy  gondolom ahhoz, hogy negyedik gyerekként maradandó nyomokat hagyjak szüleim emlékezetében minimum olyan elevennek kell lennem mint a tesóim.Szerintem nagyon jól csinálom mert többször megütötte a fülemet ahogy szüleim sóhajtoznak: "vagy mi vagyunk öregek a babázáshoz, vagy ez a világ legelevenebb gyerkőce". Mióta majdnem teljesen ura vagyok a testemnek hihetetlen izgalmas dolgokat tudok csinálni. Rájöttem hogy a babakocsiban nem feltétlenül kell ücsörögve unatkozni. Miután többször a másodperc töredéke alatt állásba ugrottam halálra rémisztve az éppen velem sétáló balekot, anyukám előásta a Soma bátyámnál sosem használt babakocsi-biztonsági övet és lekötözött:( Ma ebéd közben anya belépett a konyhába valamiért, és én elérkezettnek láttam az időt hogy kipróbáljam, hogy tudok felállni az etetőszékben. Anyukámnak nagyon tetszhetett a mutatvány mert mikor meglátta, odaugrott elkapott és nagyon erősen szorított magához.Gondolom meghatódott a zsenialitásomon. Pont úgy, mint amikor a bedugott porszívó zsinórját csócsáltam, vagy a teraszon felmásztam a székből az enyhén ingatag kerti asztalra. Elértem azt is hogy fürdés közben prédára leső tigrisként áll a kád mellett, mert újabban a kádban sem szeretek egy helyben ücsörögni, de csak kb minden harmadik felállásomat koronázza siker.
Mivel a tesóim a mamánál nyaralnak a héten szerintem anyukám igazából nem bánja, hogy gondoskodom az egész napi elfoglaltságáról, így nem fásul bele az egy-gyerekes létbe. Egyébként nagyon hiányoznak. Furcsa ez a nagy csend.Reggel hiába rikkantok s lesem az ajtót nem futnak hozzám a tesóim, s az esti szopimat sem zavarja a folytonos ajtónyitogatás. Mivel időérzékem még nincs nem tudom mennyi is még az a két nap, de ma sikerült felhívnom anya telefonjáról a Rékát aki tisztára meghatódott én meg tisztára megilletődtem, mikor hallottam a hangját.

Nyaralás

Nyaralni jó.Megjártam a tengert és családom minden bizakodását felülmúlva élveztem a nyaralást.  Ittam sós vizet, ettem homokot(sok-sok homokot),  önfeledten paskoltam és nyeltem medencevizet, ettem fagyi tölcsért és naptejet, négykézláb harcoltam a hullámokkal és a homokvárakkal. Felrúgtam az éppen kialakulóban lévő napirendemet és összevissza szopiztam és a leglehetetlenebb időkben és helyeken aludtam(pl apa vállán a hullámok között). Vadásztam hangyákra, begyűjtöttem pár szúnyogcsípést és anya kendőjéből kikandikálva még a városnézést is élveztem. Míg Réka és Csongor apával búvárkodott és Soma ádáz tengeri csatákat vívott, én a parton igyekeztem minél jobban megismerni a partvidéket, főleg az ízlelőbimbóim segítségével. Megtanultam, a frászt hozva mindenkire, menet közben egyetlen ugrással felállni a babakocsiban (ezt azóta már itthon is alkalmazom) De könyörgöm ehhez miért kell órákig ülni lekötözve az autóban a hol mélyen szuszogó, hol roppant hangos családomat elviselve?? A hazaút vége felé ha lankadni kezdtek a szórakoztatásomat illetően hangosan követeltem ami jár, így az idétlen dalolásuk kicsit elvonta a figyelmemet a tényről hogy UTÁLOK AUTÓZNI. A végén, mikor megcsappant a lelkesedésük, és a kreativitásuk már abban merült ki hogy  "ha jó a kedved pukizz nagyokat" dallal és kendő alól idétlen arcokkal előbukkanással próbáltak jobb kedvre deríteni, feladtam. Kicsit hangosan és artikulátlanul közöltem hogy ki akarok szállni. Ekkor először anyukám, majd a többiek is szépen sorban feladták hátradőltek és hallgatták ahogy álomba dühöngöm magam. Hazaérve rettentően örültem Lotti kutyának a kertnek a háznak és mindennek ami a régi megszokott életemet jelenti. Hisz mindenütt jó de legjobb otthon.

Kinyílik a világ

Imádom felfedezni a világot. Az agyam szivacsként gyűjti az infókat, a testem napról napra jobban engedelmeskedik az agyamnak és ezáltal szinte minden nap előrukkolok valami újdonsággal hogy aztán mosolyogva gyűjtsem be az elismerő szavakat a rajongóimtól(ld.családom). A héten megtanultam lépcsőzni és gyakorolnám is rendesen, ha kicsit hagynának kibontakozni. Már tudom hogy az ágyról le lehet tolatni úgy is hogy ne koppanjon a fejem a padlón.Teljesen tudatában vagyok annak, ha veszélyes dolgot cselekszem és ezt már tudatom is a külvilággal. Pl nyúlok az éjjeli lámpáért hogy lerántsam és közben a fejemet ingatva határozottan mondom hogy NEM. Persze azért lerántom hisz mégiscsak egy  nyolchónapos vagyok, és jobb ha az ember lánya megfelel a rá kirótt sztereotípiáknak vagy könnyen ráaggatják a koravén jelzőt.
Szóval úgy néz ki, hogy a tesóimra ráverve már 8 hónaposan megszületett az első félig- meddig tudatosan kimondott szavam: Nem.Apukám szerint ez nem túl biztató a jövőre nézve. A lépcsőzés egyébként piszok jól megy. A tegnap délutáni meccs alatt 10 percenként szedtek össze a lépcsőfordulóban. Felváltva ugráltak, ami még úgy is kimerítő volt nekik, hogy elég népes a család. Az egyik alkalommal mikor hangosan vitáztak hogy ki jön a Csenge-begyűjtésben megfordultam hogy én is hozzászóljak és egyszerre hárman vetődtek hogy elkapjanak, pedig nem is akartam ugrani. Mivel úgy látom a lelkük mélyén élvezik a dolgot úgy döntöttem még pár hónapig szórakoztatom őket ezzel, bár nagyon unom a napok óta tartó vitát arról, hogy felrakjuk a kapukat(anyukám), vagy ne rakjuk fel a kapukat(apukám).

Ügyintézés

Ügyeket intézni már zsenge korom ellenére is rettenetesen utálok. Míg más babák babaklubba járnak, vagy babakocsiban andalognak az anyukájukkal én iskolába, óvodába, fociedzésre, zeneiskolába, bevásárolni vagy különböző hivatalokba járok anyukámmal. Tegnap az internetszolgáltatónkhoz igyekeztünk reklamálni és anyukám egész úton az autóban azt gyakorolta milyen keresetlen szavakkal küldi el őket melegebb éghajlatra.Majd belibbentünk, és én a hordozókendőből kukucskálva bedobtam a mindenkitleveszekalábáról mosolyomat. Mivel rajtunk kívül nem nagyon volt ügyfél,( és mert olyan édes vagyok )az összes ügyintéző engem akart dajkálni. A mi ügyintézőnk gügyögések, széles mosolyok és puszidobások között hallgatta meg anyukám megszeppent már nem is olyan katasztrofálisnak érzett panaszát. Mikor kiderült hogy 4. gyerek vagyok a családban olyan mély, együttérzéssel kevert hódolattal néztek anyukámra, hogy  még azt a megjegyzést is mosolyogva tűrte hogy "Jé azt hittem a Csenge lány név"(Mint már említettem a nőiességemet mind külső, mind belső jegyeimben még erősen rejtegetem). Azt azért nem értem miért mondta nekem mikor eljöttünk, hogy engem klónozni kellene és villámhárítóként árulni !?

Kommunikáció

Tudok beszélni. Állítólag. Pár hete gyönyörűen kimondom az E hangot és szituációktól függően alkalmazom is, a családnak meg hol leesik, hol nem, hogy mit is akarok mondani.
Például: Szopi közben elengedem a cicit és nagy komolyan mondom: E  - Erre anyukám: Elég volt?-és már csomagolja is el a kaját, pedig csak arra gondoltam, hogy : Ez igen!. Mikor reggel elmennek a nagytesóim a suliba, elmélázva nézem az ajtót és megállapítom: E -Erre anyukám: Igen elmentek. Pedig én arra gondoltam Enyém a ház! Sorolhatnám még a sztorikat, a lényeg az hogy éppen ideje lesz bővítenem a kommunikációs eszköztáramat, ha érvényesülni akarok az életben. Bár a sírással eddig elég jól elvoltam(csak hangerő és kitartás kérdése), mostanában úgy tűnik egyre immúnisabbak a panaszaimra.Lehet hogy már nem vagyok olyan nagy szám? Pedig rendesen  produkálom magam, és nem hagyom, hogy bárki unatkozzon mellettem. A számból radírtól, a dobókockán át, a komposztból kihalászott hagymahéjig mindent kiszedtek már, tegnap pedig a pelenkámban látták viszont Soma bátyám kedvenc Tappancs újságjának méretes darabkáját.Már simán veszem az akadályokat a lakásban és apukámban már kezd megérni az elhatározás hogy felülírja azon elméletét, hogy egy negyedik gyereknek már nem kell biztonsági kapu a lépcsőfeljáróhoz. A hétvégén egyébként bővítettem a kaja repertoáromat. Meggyet ettem a saját fánkról és imádtam!A tesók hordták nekem a fáról anyukám magozta és a számhoz tartotta én pedig egy szippantással kiettem a gyümölcshúst a héjából. Utána elég jól nézhettem ki mert a szokásosnál is nagyobb derültséget keltettem a családom körében.