Egy, nem annyira jó élményként megmaradt, nyári tengeri kajaktúra miatt, most nem én vártam a legizgatottabban a mókát, és anya is szokás szerint kicsit túlparázta a " mi lesz ha borulunk ebben a rossz időben! " dolgot. Apa, Réka és Soma azonban hozták az elvárható lelkesedést.
Most hogy túl vagyunk rajta már azt mondom, hogy fantasztikus élményekkel gazdagodtunk ezen az őrült futamon.
Látni ahogy egy város, plusz a több ezer turista egy emberként röhög.
A "Tegyünk a vízre mindent, ami lehet hogy úszik és üljünk bele úgy, hogy fogunk a kezünkbe valamit, amivel lehet hogy tudunk evezni " jegyében épített tákolmányok menetét csodálva bebizonyosodott a nikecell és a pillepalack mindenhatósága. A kreativitás ami sokszor az őrültség határát súrolta, nem ismert határokat. Mi egy mezei kenuval indultunk. Én apával és anyával, Rékához és Somához pedig beült Áron, aki a túra végére tiszteletbeli családtagunk lett. Az evezés, a relatív gyors sodrású folyón, főleg abban merült ki hogy biztonságosan kerüljük a lépten-nyomon keresztbe fordult lélekvesztőket, és az utolsó másfél kilométeren gyakori zúgókat megússzuk borulás nélkül. Anya végül jobbnak látta ha behúzza a lapátját és inkább csak szóban irányítja apát aki derekasan kormányzott hátul. Én eveztem középen ha kellett, ha nem és a mezőny egyik legfiatalabb résztvevőjeként abszolút része voltam a csapatmunkának. A neccesebb részeken hál istennek annyi katasztrófaturista állt csőre töltött fényképezőgépekkel a parton, hogy anya jobbnak látta ha szokásos sikoltozásával ellentétben csak némán retteg. A legkritikusabb pillanat az volt, mikor egy előttünk felborult kenu keresztbe beékelődött, minket pedig befordított a sodrás. Na akkor bennem is megfagyott a vér. Iciri-picirin múlott hogy mi nem gyarapítottuk a borulók számát. Azért a becsapó hullámok miatt nem úsztuk meg szárazon, de végig csináltuk.
A legutolsó nagy zúgó előtt, mi kikötöttünk, de Réka Soma és Áron bevállalták és mintaszerűen meg is csinálták. Az utolsó órát aztán a fűben szárítkozva azzal töltöttük, hogy végignéztük a sporttársak nem mindig tökéletes célba érését. A napot tatai városnézéssel és finom halászlével zártuk. A legnagyobb kérdés aztán másnap reggel az lett, mégis mitől van anyának izomláza a vállában?
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés