Vannak olyan napok mikor az ember lánya úgy érzi övé a világ. Gyeplő a kézben, összes akarat 95 cm dacba csomagolva, önbizalom és huncutság betárazva. Ilyen napom volt tegnap.Csak erről anyámat senki nem tájékoztatta előre. Hát mit mondjak elég rosszul vette az akadályokat.
Oké eléggé le van amortizálva, lévén az öt perces szopis altatásokat felváltotta a néha több mint egy órán át tartó altatási rítus délután és este is. A konkrét elalvási forgatókönyvön még dolgozunk.Én igyekszem a 628 mesétől kezdve, az idétlen és a nem annyira idétlen gyerekdalokon és a felhúzható zenélőjáték 411-szeres újraindításán át, az anya hasán ringatózásig mindent belesűríteni a ceremóniába, de sajnos anyám mint rendezőasszisztens rendesen megvágja a műsort.
Az ominózus napon már a reggelinél kóstolgattam szülőmet, majd az öltözésnél is feszegettem a határokat.Egyébként az egész azért van, mert mivel lemondtam a szopiról, szerintem jogosan elvárhatom hogy nagykorúként kezeljenek, ami azzal jár ugye, hogy én választom ki a toalettem és teljesen egyedül öltözködöm, étkezem, törlöm ki a seggemet, ülök fel anya biciklijére, veszem fel a bukómat, s kötöm be magam.Locsolom a virágot, keverem a rántást, rendezem a nyulat s kezelem a mosógépet. Kerül amibe kerül.
Mint már említettem anya kissé leharcolt állapotban van, így nem vette a reggeli jeleket s simán betervezett egy vásárolgatós, ügyintézős délelőttöt. Nem részletezem a műsort, de anyánál valahol a parkolóban lévő '32 betonpillér fenekemmel érintése' játék és a 'hogy sikerült majdnem könyvet lopnom' móka között szakadt el a cérna. Mint tudjuk nem a következetességéről híres, így nem vettem komolyan a fenyegetőzéseit, de meg kellett állapítanom, hogy van az a szitu mikor bizony ő is bekeményít.S vazze' tényleg nem kaptam meg a rágót az autóban! Csatakosra üvöltöttem magam míg hazaértünk, majd folytattam az autósülésbe szíjazva, amíg anya szép komótosan behurcolkodott s a pillája sem rebbent. Mikor végre kiszabadított berohantam a házba levetettem magam s zokogtam úgy, ahogy csak Csipkerózsika tud a baldachinos ágyban. Mikor elfáradtam megkérdeztem anyát:
- "Jéka??" Réka nincs itthon.-válaszolta. "Apa?"- próbálkoztam legörbülő szájjal. "Apa dolgozik" -jött a válasz. Mikor megértettem, hogy a családunk egy olyan tagja sem tud a segítségemre sietni, aki magasabb anyánál kezembe vettem a bosszúmat és fennhangon közöltem: kaka anya! Mire az értetlen: - Kakilni kell?
Erre én: Nem. Anya kaka!! S anyám elnyúlt ábrázatát látva nyomtam egy könnytől maszatos elégedett vigyort.Nem is olyan haszontalan ez a verbális kommunikáció.
Szóval szaranya lettél... De gondolom rutinosan helyre teszed magadban ezt a kis tüskét. Ennyi gyerek mellett, nem ez lehet az első kritika, amivel illetnek. :)
VálaszTörlésLátod, nem sok szaranya dicsekedhet vele hogy már egy két és fél éves nevén nevezi:)))
VálaszTörlésGondolom akkor, ott, neked azért nem esett túl jól a "le anya kakázás", de így olvasva én jót mosolyogtam. :) És gondolom pár év múlva neked is legalább olyan vicces lesz, mint nekünk olvasóknak. ;) Na meg majd ha nagylány lesz és elmeséled neki... :D
VálaszTörlésAzért hamar túlléptem rajta, de elkövettem azt a hibát, hogy Csenge előtt meséltem a gyerekeknek a sztorit akik olyan jól szórakoztak, hogy azóta a kiscsaj ha egy kis figyelemre vágyik (szóval folyamatosan) bedobja a "kaka" tudományát. Nos, most már nem olyan vicces:)
VálaszTörlésKöszi Kati a levelet, egyáltalán nem vettem okoskodásnak, vagy tolakodásnak......, sőt! Még egyszer köszi nagyon hasznos
VálaszTörlés