Másfél év

A héten másfél éves leszek, úgyhogy azt hiszem most kellene itt néhány adatnak állni a paramétereimről, fogaim számáról, a mozgásfejlődésemről, étkezési szokásaimról és a szellemi képességeimről. Nos mivel mérlegünk nincs (anyukám valamiért nincs jóban velük), a fogaimmal kapcsolatban, pedig szüleim már az első után elvesztették a fonalat(én pedig számolni még nem tudok), így maradnak a mindennapi tudományaim.
 Azt hiszem nem nagyon térek el az átlagtól, bár anya előszeretettel aggatja rám, a koravén jelzőt, ezzel jelezve hogy a mostanság elővezetett hisztijeim csak egy, a dac fénykorában égő 2 évesnek, nézhető el. Néha persze megsajnálom mikor ilyeneket mondd: " Hé még nem vagyok erre felkészülve! A szakkönyvek szerint még jár nekem fél év nyugi!"   Más tekintetben viszont érzem hogy sokkal jobb teljesítményt vár el tőlem, legyen szó például könyvlapozgatásról:
  -szerinte ő lapoz és mesél én mosolyogva hallgatom- szerintem én lapozok, ha lehet visszafelé és az egy könyvre szánt 15 másodperces szintidőt nem túl lépve falom a könyveket
mondókázásról:
- szerinte jobban együtt kellene működnöm és türelmesen kivárnom pl a hess hess hess-t, - szerintem zavarjuk le gyorsan aztán menjünk átrendezni a lakást
éneklésről:
- szerinte élveznem kellene az "örömzenélését"- szerintem mindenki jobban jár ha nálam van a furulya vagy a gitár
és az állatok és egyéb dolgok felismeréséről:
- szerinte illene már legalább 10-ből 5-ször eltalálnom a képen a kérdezett dolgot, de könyörgöm hogy tanuljak meg bármit is mikor családtagjaim olyan infantilisak, hogy jó poénnak tartják betanítani nekem hogy a hol van apa kérdésre a majomra mutassak( anya) vagy a hol van anya kérdésre bálnára, malacra de minimum egy tehénre mutassak(apa).
Már eléggé unom ezt, és mivel az emberiség még nem áll készen a verbális kommunikációm befogadására (pedig nyomom egész nap a rizsát), így kénytelen vagyok a NEM -et mint az egyetlen általuk értett szavamat használni minden kérdésre amivel megtalálnak. Ennek az az eredménye hogy vicces kedvű testvéreim előszeretettel kérdeznek tőlem ilyeneket: Okos a Réka? Okos a Csongor? Normális a Soma? Aztán jókat derülnek a sztenderd válaszomon.
Azért van még néhány szavam. A szüleimen és a papáimon kívül (a mamákat még váratom egy kicsit), megnevezem még a családtagjaim utáni legfontosabb dolgot az életemben: CICI. (persze nem az enyémet, hanem anyáét). Állítólag leszokóban vagyunk a szopiról de én ebből még nem sok mindent érzékelek, hisz ha bevetem azt a bizonyos nézésem nyomok egy két nyálas puszit és édesen csücsörítve kinyögök egy CICI-t hamar elfelejtődnek az elhatározások és megnyílik előttem az út az édes anyatejhez.
Nagyon szeretek bohóckodni, táncolni, mindenféle magas és veszélyes helyre mászni, a fejemet szűk helyekre bedugni, Lotti kutyával játszani, lábbal hajtós motoron száguldozni (pedig állítólag nem is tudok),  átrendezni a lakást és visítva toporzékolni ha az érdekeim úgy kívánják.
  Vakmerő vagyok és nagyon gyors így történhetett hogy múlt héten simán eljátszhattam volna az Al Pacino klasszikusát, a sebhelyes arcút.
  Gyorsan tanulom a szerintem nagyon hasznos dolgokat (pl ital szívószállal való kifújása) és nem vesződöm a haszontalanokkal ( pl "Hol a pocakod?"kérdések- hisz azt a hülye is tudja)
 Bár a spenótot utálom, mégis erős vagyok mint Popeye. Ezt már többször bebizonyítottam, mikor megpróbálták lefejteni az ujjamat egy egy nehezen megkaparintott csavarhúzóról, ollóról, pohárról vagy Soma kezéből kivett játékról.
 Amilyen gyorsan bevágom a durcit és amilyen hangosan tudom sajnálni magam, olyan gyorsan meg tudok békülni, hiszen valljuk be jóanyám elég rutinosan alkalmazza a kivárás, a figyelemelterelés, és a megnevettetés tudományát.
Összefoglalva, jól érzem magam a világban és a családban ahova csöppentem, hiszen körülöttem forog ;)

Kamaszkor

Hát elkezdődött. Minden szülő és tanár rémálma. A nővérem kamaszodik. És úgy néz ki ezt apukám fogja legnehezebben tolerálni. Nem baj, mire rám kerül a sor, már remélem elég rutint szereznek a szüleim ebben is, és én lazán átevickélek a tesóim által kitaposott ösvényen. Már többször említettem Réka olthatatlan vágyát a lovaglás iránt. Lovas naptár, lovas füzet lovas könyv és minden " mit szeretnél szülinapodra?" kérdésre "Lovat" válasz. Szeptemberben még plusz lovasóra  bérletre gyűjtögetett, mert neki nem elég a heti 1 óra, februárban pedig közölte, hogy ő már nem szeret lovagolni.Csak így egyik napról a másikra. Anyukám, mivel már sokat olvasott a kamaszkorról, és jól emlékszik a sajátjára, csak lehuppant és sokat sejtően ennyit tett hozzá: " hát elkezdődött". Apukám ösztönember lévén, nem olvassa a szakirodalmat a saját kamaszkorát pedig jótékony homály fedi, így elég nehezen emészti a dolgot ami abban nyilvánul meg hogy fel-alá mászkálva percenként szegezi a kérdést anyukámnak: " Te érted ezt?" Szóval Réka most kajakozik de a lovaglás hobbiszinten megmarad.
Én nagyon élvezem az új hóbortját mert amíg ő edzésen van a füredi kiserdőben (értsd: lógó nyelvel rója a köröket és erősít) mi anyával és  Somával a környék egyik legtutibb játszóterén ütjük el az időt. Soma rendes testvér lévén beavat az életveszélyes játszótérhasználat minden csínjába, így anyukám megint megállapíthatta, hogy az esély a hőn áhított "csak ülök egy padon míg a gyerekek játszanak" életérzés megélése az én megérkezésemmel, megint fényév távolságra került.
A kamaszodás másik félreérthetetlen jele a túlburjánzó kritikai érzék. Nővéremnek mindenről van véleménye, és azt nem is rejti véka alá. Ez mostanában például abban nyilvánul meg hogy már nem hajlandó szó nélkül tűrni anyukám idétlen fülbevalóit és frizuráit. A tegnapi bevásárlókörutunkon a plázában leginkább könyvvel(!?) a kezében, a szerinte vér ciki frizurás anyukám mögött pár lépéssel lemaradva rótta velünk a köröket és csak 2-szer került igazán feldobott hangulatba, mikor vettünk neki egy tök jó cipőt, meg amikor elvesztettük Somát. Miután a hüppögő bátyámat begyűjtöttük a biztonsági őrtől azért még elfogadott egy fagyit anyától.
Csongor és apa ezalatt megint egy focikupán voltak, ezúttal Keszthelyen ahonnan aranyéremmel tértek haza. Ez Csongor 22-ik érme aminek szerintem én még bátyámnál is jobban örülök, mert ő azonkívűl hogy felakassza a falra semmit sem csinál velük, így nem is tudja elképzelni milyen jól lehet velük szórakozni. Én persze már profi módon szórom szét és csörgetem őket, amíg ő iskolában van.
Egyébként tudom hogy akkor sem haragudna Csongor, ha előtte csinálnám mert imád engem csakúgy mint Soma bátyám. Szombaton is tök rendesek voltak, hogy bevettek a játékukba amíg anyukám az ebéddel küzdött. Igaz, egy darabig nem volt egészen világos, hogy miért kell egy,a pelusomból kikandikáló kanállal futkorásznom közöttük, amíg ők harcolnak az ellenséggel. Aztán mikor kezdtek komolyra fordulni a dolgok és anya már csak ilyeneket hallott a konyhában, hogy "Használd, a szuper képességedet!, Használd a szuper képességedet!", akkor ránk nézett és a kérdésre hogy "Miért van a Csenge gatyájában egy kanál?"  azt az evidens választ kapta, hogy "hát az a szent kanál!", akkor én is kezdtem kapizsgálni, hogy nem is akármilyen szerepem van a játékban.
A hétvégén még volt nagyszülőzés is,  amíg anya hüllőkiállításnak álcázott Soma-anya programon volt bátyámmal és elmerülhettem a gumicukor-függőség édes bugyraiban is, mikor megkaparintottam az egy kilós gumicukros bödönt amit apa a tesóimnak hozott pénteken Németországból. Szóval tetszett a hétvége, és alig várom a következőt amikor Réka 13 éves lesz és így már hivatalosan is kamaszodhat.

a majd' 13  éves

kiborotválva, csomózva,.....no komment