Hosszúra nyúlt nyári elmaradás

Soha nem gondoltam volna,hogy hiányozni fog az ovi. Pedig így van. Igazából a barátnőim hiányoznak. Év végére pont sikerült beilleszkednem a csaj-falkába és éreztem azt hogy én is tényező vagyok a csoportban. Két nap múlva hivatalos vagyok az egyik öribarimhoz, úgyhogy most számolom az órákat és az agyára megyek mindenkinek. Ha nem a nagy barátnőzést várom, akkor életem első moziélményét, amit a Rozi-mama ígért be nekem felelőtlenül.
A nagy családi nyaraláson szokásunkhoz híven, a tanévzárókat nagy ívben letojva,  már az iskolai szünet első hetében túlestünk. Igazából kopiztuk a tavalyi nyaralást, ami nekem azért volt jó mert már vannak emlékképeim és végre én is mondhattam hogy "Emlékszem itt már jártam!"
Megint Rovinj-i kemping és a telepített sátor volt az úti cél. Az indulás utáni 100. kilométernél azonban az autónk úgy döntött hogy ő nem akar megint Horvátországba menni. Ennek olyan félelmetes módon adott hangot, hogy azon nyomban lekanyarodtunk az autópályáról és eldöcögtünk az első szervizig. Ott az autószerelők egyenként kukkantottak be a motorháztető alá és egyenként csóválták a fejüket, sértegették az autónkat, és vetettek ránk sajnálkozó pillantásokat. Végül apát, a Csongort és a hűtlen dög autónkat egy autómentő vitte haza, a maradékunkért pedig Jani papa vállalta be a mentőangyal szerepét. Végül egy kölcsönautóba átpakolva,családi kupaktanács után (volt szavazás meg minden) még aznap nekivágtunk még egyszer a nagy útnak. Nagy volt a tét mert így lemaradtunk az Izland-Magyarország meccsről. Vagyis pont a lefújás pillanatában sikerült begördülnünk a kemping recepciójára egy óriás kivetítő elé.

 Az átpakolás egyébként nem volt kis feladat, tekintve hogy a kölcsönautó csomagtere jóval kisebb a mi autónkénál, és így történhetett meg az a csúfság hogy pont az én homokozóvödrömnek nem jutott már hely. Ennél is nagyobb veszteségként értem meg, hogy míg Jani papára vártunk egy szupermarket parkolójában Balatonbogláron elvesztettem a bőröndömet. Mivel, egy Bogyóbabócás darabról van szó, tele a legkedvesebb duplo figuráimmal,pónijaimmal és a gyurmáimmal gondolom nem kell magyaráznom, milyen felbecsülhetetlen értékről beszélünk.
 Miután anya hasztalan hívogatta az üzletlánc központi számát, és én már csatakosra bőgtem magam, apa felhívta az autómentős bácsit és miután elmagyarázta a tragédiánkat, gyakorló nagypapa és jótevő angyal lévén máris a bőröndöm nyomába eredt. Egy órán belül jelentkezett is hogy megvan a cucc, és hogy hol lehet ilyen bőröndöt venni, mert az unokája is imádná.Megbeszéltük hogy egy hét múlva hazafelé be is ugrunk érte. Innentől kezdve anya azon izgult, mit fognak szólni ha kinyitják és meglátják hogy a gyerekjátékok között ott van apa borotvája és egy körömvágó olló is amiknek a nagy pakolásban az utolsó pillanatban csak ott talált helyet. Azért vicces volt a kép, mikor hazafelé beugrottunk hozzájuk, és a kapuban a borostás apám és a bácsi között átadásra került a kis kék bőrönd. Anya persze nem látta, mert lapított az ülésén és azon morfondírozott, ő mit gondolna egy olyan szülőről aki a 4 éves gyereke utazós játékai közé rakja az ollót és a borotvát.
A tenger és  Rovinj ismét nem okozott csalódást. Míg családtagjaim szokásukhoz híven búvárkodással és röplabdázással töltötték ki a lazulós napokat, én merőben új módon kapcsolódtam ki.Barátokat gyűjtöttem. Amúgy ez a legkedvesebb szórakozásom a nyáron. Lett egy Titi, egy Alex és egy Nadin nevű barátom. Együtt medencéztünk, együtt sziesztáztunk a sátrainknál és együtt futkostunk sikítozva a zseblámpánkkal este a sötét kempingben. A sátras szállással azért van egy kis gubanc, ami legfőképp anyukámat zavarta. A sátor vékony falán minden szó áthallatszik, és anya szerint aki egyszer a mi szomszédságunkba kerül egy ilyen helyen, soha többé nem fog kempingbe menni, de még a gyerekvállalástól is elmegy a kedve. Második napra már megtanult suttogva üvöltözni velünk, és ilyen módon magyarázta el nekem, hogy ha még egyet vinnyogok a szokásos fejhangomon bepakol mindent az autóba és hazamegyünk. Aztán nyomatékosan megkért hogy akkor most jussunk el a wc-ig halk kulturált módon és végezzük el a dolgunkat úgy, mint minden normális turista. Addig nem is volt gond amíg el nem hagytam  gyerek wc épületét, de akkor szembe találtam magamat és a bogár parámat egy legfélelmetesebb rémálmaimban felbukkanó giga bogárral ahogy a hátán vergődve engem akart elkapni. Szirénaként hasított a kemping esti csendjébe a hangom, és elégedetten nyugtáztam, hogy anya megpillantva a lényt, kánonban sikít velem. A műsornak Soma vetett véget, mikor egy bottal megmentette a kapálódzó rovart és biztonságos helyre vitte.  
A foci eb egész hétre biztosította az emelkedett hangulatot. Csakúgy, mint a szüleim és a belga szomszédunk által elfogyasztott rozé és pálinka, az utolsó este fényét. A belgánk, akit a háta mögött egyébként Poirot-nak hívtunk, gyarapíthatta szókincsét egy csomó létfontosságú magyar szóval, és fiával együtt betekintést nyerhetett a magyar nép zivataros évszázadaiba (mármint ahogy németül tudó apám, a franciául tudó belgának  konyha-angollal mindezt át tudta adni). Azért azt hiszem, jobb hogy a Magyar-Belga meccsre már elváltak útjaink
Mióta hazajöttünk a tesóim jönnek mennek a táborokban, én pedig határozottan kezdem magam koloncnak érezni a családban.A központi téma a "ki vigyázzon a Csengére és a Somára",  és  ez már kezd igazán nyomasztó lenni. Nagy tesóim fizetésért vállaltak be minket. Réka az első általa vállalt héten olyan lelkes volt, hogy Soma hőzöngve követelte vissza következetlen, bepalizható anyánkat. A 16 éves nővérünk a második  napra olyan bölcsességre és rutinra tett szert, hogy simán kiosztotta anyánkat gyereknevelés ügyben kiemelve saját profizmusát a max 1 óra tévézés, a konfliktuskezelés, és a kézműveskedés témákban.  Anya csak somolygott a bajsza alatt és kivárt. A negyedik napra pukkant ki a lufi és végre kedvünkre végig tévézhettük és veszekedhettük a napot.
Csongornak csak rám kellett vigyázni mert Soma azon a héten táborban volt, de enyhén szólva alulteljesített. Anya fél kettőkor szaladt haza ebédet adni nekünk és a tévé előtt hülye csatornát bámulva talált rám, pizsamában étlen-szomjan.
S mikor elpanaszoltam hogy még wc-n se voltam, kicsit kiakadt és bátyám fizetését megfelezve felmentette a további munkavégzés alól.
Hétvégente azért a szokásos nyüzsgés megvan. Mivel a hétszemélyes autónk csak augusztus közepére lesz kész,  a programjaink kivitelezése a kis ötszemélyes autónkkal elég kalandos. A szokásos balatonszemesi hétvégét apa régi iskolatársaiból és családjaikból verbuválódott csapattal, például úgy oldottuk meg, hogy apa és Réka biciklivel ment,  mi pechesebbek pedig élvezhettük para-anyával a "hogy fogok beállni a kompra" mondattal fémjelzett utat.
Réka egyébként lelkes volt, mert minden testmozgást hasznosnak tart, különösen ha a családi programok miatt ki kell hagynia a heti 7 edzéséből egyet. Nem kevés megmérettetés vár rá ugyanis júliusban. Jövő héten a szegedi OB-n indul 4 pár evezős vegyes csapatban, utána pedig a római sárkányhajó EB-n az ifi csapatban. Rettentően büszkék vagyunk rá.

Apa kocsit hajt, avagy nyaral a család

Visszatérve a hagyományainkhoz a családi nyaralást megint letudtuk a nyári szünet első hetében.Nővérem elballagott szombat este, mi pedig elindultunk vasárnap hajnalban a tengerre. Mivel tavaly Erdélyben voltunk, az azt megelőző nyarak pedig zsenge koromnál fogva a feledés homályába vesztek, nekem abszolút az újdonság erejével hatott a tenger sós vize, a sátorozás, és úgy en bloc az egész családi kempingezős fíling. Apukámnak napokig nem lehetett letörölni az elégedett vigyort az arcáról, hisz idén végre a vizesblokk közvetlen közelében lévő árnyékolt sátrat kaptunk.Így félresöpörhette előzetes aggodalmait, ami az esti sörözések következményeként kialakuló éjszakai ürítési kényszer problematikája körül forgott. Félálomban kivackolni a sátorból, megküzdeni az éjszakai lényekkel, átevickélni a sátorváros útvesztőin majd visszatalálni akár többször egy éjszaka elég nagy para egy őszülő 44 évesnek. Pont úgy mint egy éppen éjszakai szobatisztaságra átálló három és fél évesnek. Én is megnyugodhattam, mert azért elég ijesztő volt ahogy  indulás előtt rajta kaptam apukámat ahogy a nekem szánt bilit méregeti, űrtartalom saccolás céljából:)
Anya beállt az okostelefonosok sorába amin a családunk ifjú tagjai nagyon jól szórakoznak. Alig várta, hogy vagizzon a gps-ével a hosszú úton. Gondosan letöltötte a térképeket, indulás előtt maximumra töltötte a készülékét és magabiztosan vette fel a mitfahrer szerepét mikor beültünk az autóba.
Én pont az ötvenedik kilométernél ejtettem be a készüléket a két ülés közé úgy hogy az érkezésig nem tudtunk hozzáférni. Mivel a szórakoztatásom is a telefonra lett volna bízva, az akcióm után be kellett vetni két bátyámat ez ügyben. És vazze' , az ötödik alvás nélküli órában még mindig fenn tudták tartani a figyelmem, sőt még akkor is gurgulázva tudtam nevetni a poénjaikon mikor anya már tűkön ülve számolta az utolsó kilométereket.
Az apa vezet anya irányít sztori egyébként bőven megérne egy külön bejegyzést bár lehet hogy ezek a kis párbeszédek minden 20 éves kapcsolatban így működnek:


Apa: Merre?
Anya: Balra.
Apa Jó, akkor jobbra megyek.

Apa: Merre?
Anya: Jobbra - közben balra mutat


A tenger nagyon jó!! A sós levegő elűzte az összes otthonról hozott takony-bacimat, a Réka torokgyulladásos kórságát és még anya egy hete tartó fosós vírusa is lecsitult.
A folyamatos szórakoztatásom és tanulásom is biztosítva volt lelkes családtagjaim által.
Igen, anya még mindig tudja fokozni a félig-meddig felkent naptej foltos következményeiben rejlő lehetőségeket.(az arcán két napig éktelenkedett mutató- és középső ujjának nyoma jelezve hitét a világbékében),
Apa még mindig nehezen hiszi el hogy őt is megégetheti a nap.Miután naphosszat a víz felszínén lebegve búvárkodott a testvéreimmel, és mi jókat derülünk rákvörös hátán simán leoltott minket, hogy ez bronzszín és szép.
 Rajtam kívül mindenki odavan a strandröplabdáért, és felcsillanó szemmel kaptak az alkalmon, mikor négy német tesó kihívta őket egy meccsre. Én a partvonalra ültetve figyeltem a játszmát. Látszólag a faarcú német srácok vették komolyabban de Réka vihogásai, anya "seise"-i, apa és Csongor szemvillanásai mögött én megláttam ahogy elkapta őket a hevület. Mikor túlsúlyos anyám már sípolva vette a levegőt el is kezdtem pityeregni hogy legyen alibijük a csúcson abbahagyni a játszmát.
Az egész hétre kitartó kiapadhatatlan poénforráshoz viszont idén Soma bátyám szolgáltatott alapot. Első nap alighogy kipakoltunk lerohantunk a vízhez és "irány a kincskeresés!" felkiáltással belevetette magát a parti kövek közé.Fél óra múlva büszkén hozta szerzeményeit amiből anya mindjárt kiszelektált egy leszopogatott barackmagot és valami építési törmeléket. A csúcs azonban az volt mikor másnap anya kezébe vette a különösen nagy becsben tartott kincset, ami Soma szerint sok kis kavicsból áll ami valami különleges módon összeállt eggyé.Miután a különleges módról kiderült hogy egy kiköpött rágó nem volt megállás. Soma nem úszta meg akármerre jártunk mindig akadt egy-két rágó, út menti szemét, üvegszilánk amire a családtagok felváltva hívták fel a kincsvadászunk figyelmét.
Nem csak nekem szolgált tanulsággal ez a hét. Anya és Réka minden étkezés után vonultak a vizesblokkhoz mosogatni. Mikor a harmadik nap telt el úgy hogy edény tisztogatás közben szinte csak apukákkal találkoztak már egész hülyén érezték magukat. Aztán mikor egy este kamaszfiúkat, és olyan apukákat találtak a mosogatóknál akik közben még a kis totyogóikat is szórakoztatták Réka megjegyezte: "anya te valamit nagyon elcsesztél"

Repülök

Harc

Nyaralás

Minden különösebb katasztrófa és pánikhelyzet nélkül vagyunk túl a nyaraláson, ami az én habitusomat ismerve tényleg nagy szó. Állandó változásban vagyok, és most éppen jó kislány korszakomat élem, ami nem is olyan rossz móka. Na jól van, a hazaérkezésünk után, a szüleim által  rám zúdított dicshimnuszt  már kicsit én is soknak éreztem, hisz én csak rákapva az autózás ízére hátradőltem az ülésemben s egy-két kisebb "unatkozom-szórakoztasson -már valaki" hisztitől eltekintve vagy nagyokat aludtam, vagy egyszerűen csak élveztem az utat.
 Már túl vagyunk a 358 db fénykép csekkolásán is és a töméntelen mennyiségű sirály, macska, papagáj,rák s Horvátország faunájának egyéb gyöngyszemeiről készült fotók kiszanálása után anyukám  hamar levonta a  konzekvenciát, hogy legközelebb Csongor bátyám csak felügyelet mellett kezelheti a gépet.
A déli szomszédaink madaraival anyukám már régi mély barátságot ápol. Évekkel ezelőtt egy kempingben szüleim nem átallottak felverni a recepcióst  éjnek évadján egy hihetetlen idegesítő sziréna-szerű hang miatt. Így, az akkor, a kedves horvát úr által egyszerűen Crazy Bird-nek keresztelt egyeddel való ismételt találkozás, már csak kicsit volt idegesítő.
 Anyukám madárgyűlöletét némileg tompította nővérem fellépése a medúzák élethez való jogaiért. Ami abban nyilvánult meg, hogy a tengerparton minden hálóval medúzákra vadászó gyereknek magyarul hadarva üvöltötte le a fejét. Feltételezem hogy a főként olasz bambinók nem beszélik olyan jól a nyelvünket, így ismét bebizonyosodott hogy Réka nagyon meggyőző egyéniség, hisz a kis gyilkosok elkerekedett szemmel bámultak a hisztérikusan föléjük tornyosuló nővéremre, majd szó nélkül visszaengedték a zsákmányt a tengerbe. Később azért még szúrós szemmel méregették a bolond magyar lányt amin szüleim nagyon jól szórakoztak s élcelődtek, pedig én tényleg büszke voltam az én bátor nővéremre.
Anyukám is mindent megtett hogy jól szórakozzunk, s miután azt gondoltuk a csípőre tett kézzel napozás végeredményét nem lehet überelni, neki sikerült egy, "már bekentem 4 gyereket magamra csak félig-meddig rákenem a kezemen ragadt anyagot" produkcióval.
Most először volt telepített sátorban a szállásunk, amitől mint utóbb kiderült kár volt parázni.Én imádtam. Nem voltak elérhetetlen kilincsek, csak könnyen nyíló cipzárak, ami eléggé megbonyolította a délutáni altatásomat, s így vezettem rá anyukámat arra, hogy tulajdonképpen az napozás, ha szieszta időben, fürdőruhában, babakocsit tologat a kempingben, s vágyakozva nézi a sok árnyékban szundikáló nyaralót.
Azért hallottam, amikor anyukám utolsó este mondta Rékának, hogy szóljunk rá ha esetleg otthon egy lavór mosogatnivalóval indulna zuhanyozni.....
Somával egyébként dacszövetséget kötöttünk pancsolás ügyben, mert bár én még verbálisan nem tudom érvényesíteni az akaratomat kisebbik bátyám helyettem is rengetegszer kiharcolta a sátrunktól 20 méterre lévő medence látogatását a kicsit hoszabb sétára lévő kavicsos part ellenében, ahol a víznek undorító íze van, a kavicsok böknek, a hullámok pedig ijesztőek még egy magamfajta rátarti másfél évesnek is. Azért ha a kis vödröm velem volt én tulajdonképpen bármelyik vízben jól elvoltam.
Volt egy kis városnézés, sok fagyizás és a legnagyobb probléma tényleg az volt hogy ki vigye a Somát pisilni kakilni a 2 percre lévő vizesblokkhoz.

Apának és Rékának még egy jó kis tengeri kajakozás is kijutott amikor is majdnem sikerült meglátogatniuk két szigetet. (Azért csak majdnem mert mire végre partra evickéltek rendre elzavarták őket, mert a sziget természetvédelmi terület) Bár az idő csudajó volt, és a naplementét minden este a parton csodáltuk a szüleim megint megállapították, hogy azért a Balaton az igazi. Azt is megbeszélték, hogy jövőre kihagyjuk a tengert s mivel már én is elég nagy és okos leszek belevágunk a régóta tervezgetett erdélyi útba. Hát én állok elébe!

Nyaralás

Nyaralni jó.Megjártam a tengert és családom minden bizakodását felülmúlva élveztem a nyaralást.  Ittam sós vizet, ettem homokot(sok-sok homokot),  önfeledten paskoltam és nyeltem medencevizet, ettem fagyi tölcsért és naptejet, négykézláb harcoltam a hullámokkal és a homokvárakkal. Felrúgtam az éppen kialakulóban lévő napirendemet és összevissza szopiztam és a leglehetetlenebb időkben és helyeken aludtam(pl apa vállán a hullámok között). Vadásztam hangyákra, begyűjtöttem pár szúnyogcsípést és anya kendőjéből kikandikálva még a városnézést is élveztem. Míg Réka és Csongor apával búvárkodott és Soma ádáz tengeri csatákat vívott, én a parton igyekeztem minél jobban megismerni a partvidéket, főleg az ízlelőbimbóim segítségével. Megtanultam, a frászt hozva mindenkire, menet közben egyetlen ugrással felállni a babakocsiban (ezt azóta már itthon is alkalmazom) De könyörgöm ehhez miért kell órákig ülni lekötözve az autóban a hol mélyen szuszogó, hol roppant hangos családomat elviselve?? A hazaút vége felé ha lankadni kezdtek a szórakoztatásomat illetően hangosan követeltem ami jár, így az idétlen dalolásuk kicsit elvonta a figyelmemet a tényről hogy UTÁLOK AUTÓZNI. A végén, mikor megcsappant a lelkesedésük, és a kreativitásuk már abban merült ki hogy  "ha jó a kedved pukizz nagyokat" dallal és kendő alól idétlen arcokkal előbukkanással próbáltak jobb kedvre deríteni, feladtam. Kicsit hangosan és artikulátlanul közöltem hogy ki akarok szállni. Ekkor először anyukám, majd a többiek is szépen sorban feladták hátradőltek és hallgatták ahogy álomba dühöngöm magam. Hazaérve rettentően örültem Lotti kutyának a kertnek a háznak és mindennek ami a régi megszokott életemet jelenti. Hisz mindenütt jó de legjobb otthon.