Tegnap voltam öt éves, ami azt jelenti hogy én voltam a SZÜLINAPOS így csupa nagy betűvel napfelkeltétől napnyugtáig.
Mivel nem tettem meg azt a szívességet a szüleimnek, hogy mint a legtöbb tesóm nemzeti ünnepen szülessek, kénytelenek voltak nagyon korán felkelteni hogy még iskolába, munkába indulás előtt elhalmozhassanak a szeretetükkel, jókívánságaikkal és nem utolsó sorban ajándékaikkal. Anya ágyba hozta nekem az összes közismert szülinapos dalt a telefonján, és mivel utolsónak a Boldog szülinapot című örökzöld, hedbengelős rockosított változatát hagyta, egész nap ez ment a fejemben. Hétvégén megint esküvőre megyünk(pont mint a tavalyi szülinapomkor), így nem fér bele egy olyan nagy volumenű Csenge köszöntés ami szerintem elvárható.(szüleim nyámnyilák és nem bírnak bevállalni egy szombati mulatozás utáni, züllött fejjel levezényelt Csenge bulit). Szóval kimaxoltuk a tegnapi napot, és az óvodai köszöntés után itthon is lezavartuk a bulit. Nem volt ez így rossz mert, így tényleg rólam szólt az egész nap. A reggel megkapott csillogó fehér tüllszoknyámban röpködtem át a napon.Arcomon letörölhetetlen vigyorral, és hatalmas életszeretettel öleltem át a világot egész nap. Oké ez nem annyira különleges, mert amúgy is egy hihetetlen pozitív személyiséggé alakultam az utóbbi egy évben felszedett plusz tíz centimmel. Nem tudok betelni a ténnyel, hogy hosszú meg nem értett Csenge nyelv korszakom után most már értik amit mondok, sőt figyelnek is rám ha kellően rámenős vagyok, úgyhogy most kommunikálok.Egész nap. Folyamatosan. Az utcán a járókelőkkel, a postán, a boltban, az újságosnál, a Soma haverjaival, a szomszédokkal, az összes kutyával, madárral, bogárral, lepkével......Mindenkiből kicsalogatok egy két elismerő szót vagy minimum egy mosolyt.
Óriási védelmezője vagyok földünk élővilágának ezért eléggé zokon veszem még egy szúnyog lecsapását is.
Mikor nyár végén felszedtük a kertben felállított medencét tele volt a helye hatalmas kövér lárvákkal. Lotti rá is vetette magát a dús fehérje forrásra és hosszan csámcsogva lakmározott. Én egyre növekvő hisztivel sirattam az ártatlan lárvák kérész életét, majd végül azzal nyugtattam meg magam, hogy biztos átkerülnek a másik világba, és ott tök jó lesz nekik.Aztán tovább gondolva a dolgot, hangot adtam abbéli félelmemnek, hogy mi lesz ha a Lotti meghal, és találkoznak azon a másik világon? Megint megeszi őket?
Hatalmas életszeretetem mellett, eléggé sokat foglalkoztat mostanában, a sötét oldal is. Sajnos a szüleim szerint ez korábban jött mint életkorilag elvárható, úgyhogy nincsenek igazán normális, kész válaszaik a kérdéseimre a halálról. Kénytelen vagyok mindentudó Soma bátyám, a titokzatos másik világról szóló magyarázataival beérni, ami lehet hogy egy másik galaxis, vagy bolygó ?!?!
Az ovit rettenetesen élvezem. Nagy-középsősként már én is tényező vagyok a csoportban, komoly baráti körrel, és tiszteletet parancsoló tekintéllyel a kicsik előtt. Vívom a harcaimat és építem a kapcsolataimat mint minden átlagos óvodás. Jól érzem magam a bőrömben. Kijelenthető hogy megtaláltam a helyem a családban és az óvodai csoportban is.
