Kutyaharapás izgalmakkal

Már megint üres a ház mert rajtam kívül már megint mindenki nyaral.Most apa szüleimnél vannak 120 km-re innen és nagyon hiányoznak. Ezt úgy mutatom ki hogy lassan jóanyám idegeire megyek. Mondjuk nem kell sok hozzá, mert amúgy is hisztériás állapotban van most éppen Soma miatt. Nyughatatlan bátyóm ugyanis múlt héten megharaptatta magát  egy kutyával, és most derült ki hogy a kutyus nem volt beoltva veszettség ellen. A tesó 120 km-re neki meg itt a dilemma, hogy hazarángassa és kitegye egy 5 oltásból álló szurisorozatnak valószínű teljesen feleslegesen, vagy higgyen az állatorvosnak és mindenkinek hogy nem lehet veszett egy zárt kertben tartott 1 éves foxi? Szóval egész nap telefonál és vérágas szemekkel olvassa a neten a különböző veszettségről szóló horrortörténeteket. A hétvége egyébként pazar volt. 3 napos kiránduláson voltunk a Szigetközben. Bár a kenuzásból anyát és engem kihagytak azért élveztem én is a kiruccanást. A dunai fürdést is kihagytam mert még nem vagyok olyan elvetemült mint a tesóim és apukám,(vagyis rám még tud hatni az anyukám)  akik 20 fokban a 18 fokos vízben pancsoltak. Ma is előrukkoltam valamivel. Ha már ilyen veszett csend van a lakásban gondoltam megpróbálom a hangomat, és lám! Tudok énekelni. Anyukám persze nem ért hozzá, és azt mondta ha nem hagyom abba elrepednek a kristálypoharak a szekrényben. Én persze nem hagytam letörni a lelkesedést és a bevásárlókörutunkon a húsboltba érve is kipróbáltam hogy mennyire visszhangzik. A hatás nem maradt el.Bár anyukám már kezd érzéketlen lenni, én mégis úgy éreztem a fél bolt a rajongóm lett, egészen addig míg a pénztárhoz érve a pénztáros néni odahajolt hozzám és megkérdezte: "Hát neked meg mi nem tetszik, hogy így kiabálsz?". Szóval lehet hogy egy kicsit még csiszolnom kell a technikán.

mai shoppingolás

Produkálom magam

Tudok puszit dobni, pá-pát inteni és odaadom ami a kezemben van ha szépen kérik. Nem olyan nagy dolog, mégis tisztára odavannak tőle. Csongor bátyám múlt héten egy barátjával töltött egy délutánt, akinek nálam fél évvel idősebb húga van. Mikor hazajött közölte, hogy az Eszter már eltakarja az arcát ha kukucsoznak és többek között utánozza a fék hangját, ezért itt az ideje, hogy én is produkáljak valamit. Mivel lelkes bátyám szeret mindenből versenyt csinálni, lázasan vetette bele magát az edzésembe. Lelkesedése 20 perc után lohadt le mikor én még mindig hülyén néztem a "hogy fékez az autó?" kérdésekor. Miután anyukám színtiszta logikára hagyatkozva elmagyarázta neki, hogy gondolja el, fél év az mekkora korkülönbség egy 9 hónapos baba esetében, megnyugodott. Azt azért elérte, hogy bezzeg-Eszter szólamaival bogarat ültessen anya fülébe és elinduljon a dilemma vajon nem hanyagolják-e el túlságosan agyam ingerlését. Szóval innen ered az új tudományaim sora. Most ha kell, ha nem én lelkesen pápá-zok és cuppantok had örüljenek, remélem ezzel ellesznek egy ideig, mert bár szeretem ha körülöttem forog a világ, néha nagyon terhes is tud lenni a kitüntető figyelmük.Márpedig figyelemből, most hogy minden tesóm itthon van, azért kijut. A bátyáimmal vagy a nővéremmel hancúrozni nagyon király, de mikor el akarok mélyülni a világ megismerésében akkor jobban szeretem ha békén hagynak.Miért kell például megzavarni, ha több próbálkozás után végre ki tudom nyitni a mosogatószekrény ajtaját és éppen derékig merülök a szemetesvödörben? Miért gondolják hogy élvezem mikor lecibálnak a lépcsőről, mikor már csak néhány lépcsőfok hiányzik a végéhez? Miért nem hagyják hogy társasozzak egyedül, miután keserves munkával levettem a doboz tetejét és a dobókockát szopogatva éppen a játékleírást aprítom? És mi a bajuk a szelektív gyűjtőnkben hagyott sörös doboz nyalogatásával?  Szóval elég értetlenek, de nagyon lelkesek. Ez van. Kicsit zajosak, kicsit fárasztóak, de ők az enyéim és én imádom őket:)

Játék a bátyáimmal

Vizes vasárnap(sunday, watery sunday)

Nagyon szeretek fürödni, fürdőzni, pancsolni legyen az strand, kerti medence Balaton, fürdőkád vagy a kertbe kirakott műanyag teknő. Ezt mind végigpróbáltam az utóbbi napokban, de még így is IZZADOK!
Anyukám nagyon élvezi, hogy én éjjel nappal egy szál pelenkában lófrálok, tesóim és ő pedig a nap nagy részét fürdőruhában töltik, mert így minimálisra csökkent a mosógép használat és még azt az utálatos zoknipárosítást is megúszhatja. Bár olyan szerencsés helyen lakunk, hogy a Balaton kb 15 perces autóút én mégis szeretem, már csak megszokásból is, végigüvölteni az utat. Mikor a bömböléstől kellőképpen leizzadok még jobban esik a vízbe vetni magam. Vasárnap délelőtt a Balaton nagyon frankón hullámzott, úgyhogy majd 1 órát hancúroztunk a vízben, majd ebéd a mamáéknál, és hazaérve a család belevetette magát a hatunknak már kicsit szűkös kerti medencébe. Ezután míg a bátyáim a slaggal és a vízipuskával locsolták egymást anyukám megtöltötte nekem a frissen beszerzett szőlőszedő teknőt aminek merev oldalába kapaszkodva kiválóan tudtam ki-be mászni (az egy helyben ücsörgés még mindig nem a kedvenc elfoglaltságom). Ilyen vizes nap után még mindig vigyorogva fogadtam az esti fürdést Somával.A szokásos esti dilimet azért levágtam, amivel a fürdés és az esti szopi között lévő őrületesen hosszú 5 percet szoktam kitölteni. Ilyen nedves nap után valószínű tengeri hajókázásról álmodtam, mert hol anyukámat, hol apukámat rúgtam orrba éjjel, majd az ágy egyik legtávolabbi sarkában riadtam fel éjszaka.Így azért ki lehet bírni ezt a kánikulát, bár anyukám ma reggel mikor vágta a körmömet szerintem azt vizsgálgatta, nem nőtt -e még úszóhártya az ujjaim közé.

Első vs. sokadik

Egy alkalommal szüleim sokgyerekes barátaikkal könnyezve, nevetve adomáztak az első gyerekes időkről. A fertőtlenítés mindenhatósága, a lábujjhegyen létezés ha a BABA alszik és hasonlók volt a téma.Voltak akik még a wc-t sem húzták le hanem leöntötték, nehogy a csövekben zubogó víz hangja megzavarja első szülöttük álmát; sőt megtanulták úgy lekapcsolni a villanyt, hogy még véletlenül se kattanjon. A tévében csak magyar filmet volt értelme nézniük, hogy legalább szájról olvasva értsék a filmet és minden állítólagos veszélyforrást gyerekzárral láttak el.Ehhez képest anyukám saját elmondása szerint, míg másodszülöttjénél még átvillant az agyán, hogy egy-két dolgot fertőtleníteni kellene, harmadszülött Soma bátyámnál már eszébe sem jutott sem kifőzés sem szigorú napirend sem az alvásidő sérthetetlensége. Most pedig itt vagyok én, és nem tudom hogy örüljek vagy szomorkodjak a nekem jutó ha nem is kevesebb, de más jellegű figyelemnek.9 hónapom alatt elég sok mindent letettem az asztalra ahhoz hogy elkönyveljenek irtózatos eleven babának, s ebből következően indiánok esőtáncát megszégyenítő örömtáncot járnak ha végre elalszom. Így történhetett hogy tegnap mikor nem koncentráltam eléggé és véletlenül elaludtam délelőtt 11-kor anyukám nem átallott a palacsintatésztával és a robotgéppel felszerelkezve kiosonni kerti konnektorhoz. Ahogy a ház sarkánál állva zajongva keverte a tésztát mosolyogva mélázott az emlékeken, amik megrohanták az egybabás időkből. Mikor a kész tésztával lábujjhegyen beosont, lehalkította a rádiót, csendre intette a tesóimat majd elgondolkodott azon hogy le merje e húzni Soma után a wc-t, ismét megállapította, hogy bizony nem vagyok egy átlagos 4. gyerek, ha ilyen hülyeségekre késztetem.