Ősbizalom

El vagyok kényeztetve. Legalábbis ezt sutyorogják a hátam mögött a szeretteim. Soha nem aludtam kiságyban s mióta az eszemet tudom valaki mindig akadt népes családunkból aki szórakoztatott( ha más nem akkor Lotti kutya). Akkor most min is csodálkoznak? Egyszerűen nem bírom a magányt.Iszonyú boldogtalan leszek tőle. Mikor anyukám múltkor azt mondta, hogy csak két percre tesz be a rácsok mögé amíg lezuhanyzik sikerült addig üvöltenem, hogy egy hányást is produkáltam a végére. Mégis honnan kellett volna tudni egy 6 hónaposnak, hogy mennyi a két perc? Remélem anyám is belátta, hogy ha nem akarja hogy sérüljön az ősbizalom(ezt egy nagyon okos néni előadásán hallotta), akkor jobb lesz ha úgy zuhanyzik, főz, eszik, pisil, mos, tereget és egyáltalán létezik, hogy számomra mindig látótávolságban legyen. Bár azt hiszem ez az idilli világ csak álom egy babának, de azért tegnap úgy zuhanyzott, hogy én a fürdőszoba szőnyegen ültem egy fogmosópohárral és egy flakonnal szórakozva, de fél szemmel rásandítva. Mikor figyelt szép nagy és elégedett mosolyokat küldtem neki, hogy ő is élvezze az immár közös programunkat.

Bacitámadás

Beteg vagyok és nyűgös és állítólag tök idegesítő!  A két bátyám is itthon betegeskedik és anyukám már bánja, hogy a február óta tartó hol ez beteg hol az beteg hetek után azt kívánta legalább egyszerre lennénk benne. A doktornénire már mint családtagra mosolygom, és szerintem ha Somának az oviban le kellene rajzolni a családot biztos Jutka doktornéni és az asszisztens is rajt lenne. Be van dugulva az orrom és fél éjszaka üvöltök, mert az olyan idegesítőőőő ha az ember szopizik és közben nem kap levegőt. Aztán van ez az orrszívás őrület! Mintha az agyamat akarnák kiszippantani! Soma éjjel kutyába megy át (köhögésileg) Csongor pedig a wc-t látogatja óránként így jóanyám eléggé el lehet csigázva. Észrevettem hogy a  tegnapi fürdésnél elbólintott pár  másodpercre, pedig csak azért csukta be a szemét hogy ne fröcsköljem bele a vizet a frissen felfedezett pancsoló tudományommal.

Szia tavasz! Viszlát nyugi!

Néha nem értem mit keresek az én drága nagyon hangos, nagyon nyüzsgős családomban. Bár más családot még nem próbáltam, de gyanítom hogy nem törvényszerű például, hogy egy sima vasárnap délutáni "sétán" tengeribetegséget kapjak a babakocsiban mert anyukám és a tesóim úgy döntenek, hogy görkorival mennek fagyizni. Már a húsvéti hétvége sem volt semmi a Bakonyban, amikor is úgy gondolták miért ne lehetne babakocsival túrázni a festői Cuha-völgyben.Réka nővérem lelkesen vállalkozott rá hogy minden alkalommal ha a patak keresztezi az utunkat átrobog velem a csúszós köveken mondván rajta gumicsizma van a babakocsinak meg nem árt egy kis alvázmosás. A másnapi túránkon egész jót aludtam az isteni friss erdei levegőn, de arra ébredni hogy anyukám szakadó esőben rohan a babakocsival a vadászházhoz és közben énekelni próbál nekem, hogy azért én is jól szórakozzak, hát azt szívesen kihagytam volna. Egyébként sem értem miért énekelnek folyton nekem. Mikor nincs kedvem aludni állandóan nekikezdenek valami bárgyú dalnak és úgy rázzák a fenekem. Ha meg nyűgös vagyok és anya előveszi a gitárját! Na azt végképp nem tudom mire vélni. Nézek rá nagy szemekkel és ő meg megállapítja: Nézzétek tetszik neki! Ugye azt még nem is említettem, hogy Réka hegedül, és Réka nagyon szorgalmas és szeret sokat gyakorolni. Anyukám pedig szeret engem bevinni a szobájába mikor gyakorol. Ilyenkor is nagy szemekkel nézek mert nem értem mivel érdemeltem ezt meg. Mesélhetnék még Csongor és Soma játékzongorán leadott virtuóz produkcióiról, de be kell látnom hogy azért én is megfertőződtem már egy kicsit. Ha sikerül megkaparintanom a babazongorát meg  szoktam mutatni nekik mitől döglik a légy, de persze a pancserek nem értik az igazi művészetet.

A mászás rejtelmei

Ez a helyváltoztatás dolog iszonyú nehéz. Azt már tudom, hogy hova akarok eljutni (sőt hangot is tudok adni az akaratomnak), azt is tudom, hogy valahogy azt a négy végtagot kellene összehangolnom, de hiába vagyok bátor sőt vakmerő a mászási próbálkozásaim vége mindig pofára esés(szó szerint). A szőnyegre esést már egész jól bírom, de tegnap mikor állítólag épp legóztam Somával egy rakás műanyag kocka közé fejeltem.Na az fájt! Egyébként ez a legózás dolog Somával nem olyan bonyolult egy 6 hónaposnak sem. Én ülök a lego-űrhajók között és tömöm a számba a jediket és a szövetséges klón csapataikat, mivel állítólag én vagyok Jabba. Hogy Jabba kicsoda azt nem tudom és anyukám szerint jobb is így, pedig szerintem nagyon kedves név és állítólag hasonlítok is rá. Egyébként állni már kitűnően tudok, ha van miben felkapaszkodom. Ha sikerül felállnom elmondhatatlan öröm tölt el addig amíg el nem fáradok, mert a leülést még nem mindig sikerül elég tudatosan kiviteleznem. Szóval rajt vagyok ezen a mozgás témán és nagyjából ez ki is tölti a napomat. A kanalazást még mindig próbálom elkerülni, hiszen minek cseréljük le azt, ami ilyen jól működik mint a szopi ? Az alvást pedig szintén nem erőltetem hiszen mennyi mindenről lemarad az ember ha átalussza a napot.(az éjszakáról nem is beszélve:).

Bejelentkezés

6 hónapos vagyok és úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik nem sok minden marad fönn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben;azaz azt hiszem pedzegetik már, hiszen mióta öntudatomra ébredtem már előrukkoltam egy-két dologgal. Például már tudom, hogy anya csak egy van és tudom hogy ő nem csak nekem egy, hanem még másik háromnak is, de úgy gondolom jogom van kiharcolni a kizárólagos figyelmet. Életem első hónapjaiban a babakocsis és hordozókendős sétáinkon, akárkivel találkoztunk előbb utóbb eljutott oda a csevegés hogy, "Jó baba?" " Hát hiszen egy negyedik gyereknek muszáj" ha ha ha.Hát én most úgy döntöttem, hogy szakítok a sokadik gyerekre kirótt sztereotípiákkal és maradandó emlékeket gyártok magamról. Így a szüleimnek is lesz min nosztalgiázni 20 év múlva.A legújabb szórakozásom az hogy egész éjjel szopizom. Anyukám úgy döntött hogy én nem kapok cumit.Persze ezt úgy adja elő, hogy a Csenge nem szeret cumizni mert egyszer (egyetlen egyszer) öklendeztem tőle. Szóval mikor már anya reménykedett valami esti programban vagy egy film nyugodt végignézésében, vagy úgy egyáltalán abban, hogy ahogy a nagykönyvben meg van írva fél évesen már átalszom az éjszakát(komolyan felolvasta nekem a szakkönyvből hogy nekem már hány órákat kellene aludnom), akkor én bekeményítettem. Jelenleg este, mikor túl vagyok a kelletlenül elfogyasztott pár kanál tejpépen s a sokszor szerintem életveszélyes fürdésen, alig várom hogy megkapjam az altató anyatej adagomat. Kifejlesztettem egy olyan technikát, hogy ha elalszom akkor valami szájzár félével elérjem hogy anyám még alváskor se tudjon egy cicinyi távolságnál messzebbre kerülni tőlem. Ha mégis meglógna nem probléma hiszen 1,5-2 órányi alvás után gond nélkül felébredek és riasztok azon a jó kis hangon ami szintén saját fejlesztés. Erre egyébként nagyon büszke vagyok, mert apukám szerint egyik tesóm sem tudott ilyen irritálóan kiabálni és egyikük sem tudta felébreszteni őt a legmélyebb álmából. Az éjszaka nagyjából ezzel telik.Elértem hogy anya már annak is örül, ha 3 órát kibírok szopi nélkül. A baj csak az, hogy meggyőződése, hogy már  nem elég nekem az anyatej és próbálkozik nálam mindenféle kanalas-tányéros-pépes marhaságokkal. Hát a gyümölcs még hagyján, de a főzelékekből és pépekből köszönöm nem kérek.Nagyon jól elvagyok az anyatejjel és a közeljövőben nem is tervezem hogy új ízeket kóstolgassak.