Apa kocsit hajt, avagy nyaral a család

Visszatérve a hagyományainkhoz a családi nyaralást megint letudtuk a nyári szünet első hetében.Nővérem elballagott szombat este, mi pedig elindultunk vasárnap hajnalban a tengerre. Mivel tavaly Erdélyben voltunk, az azt megelőző nyarak pedig zsenge koromnál fogva a feledés homályába vesztek, nekem abszolút az újdonság erejével hatott a tenger sós vize, a sátorozás, és úgy en bloc az egész családi kempingezős fíling. Apukámnak napokig nem lehetett letörölni az elégedett vigyort az arcáról, hisz idén végre a vizesblokk közvetlen közelében lévő árnyékolt sátrat kaptunk.Így félresöpörhette előzetes aggodalmait, ami az esti sörözések következményeként kialakuló éjszakai ürítési kényszer problematikája körül forgott. Félálomban kivackolni a sátorból, megküzdeni az éjszakai lényekkel, átevickélni a sátorváros útvesztőin majd visszatalálni akár többször egy éjszaka elég nagy para egy őszülő 44 évesnek. Pont úgy mint egy éppen éjszakai szobatisztaságra átálló három és fél évesnek. Én is megnyugodhattam, mert azért elég ijesztő volt ahogy  indulás előtt rajta kaptam apukámat ahogy a nekem szánt bilit méregeti, űrtartalom saccolás céljából:)
Anya beállt az okostelefonosok sorába amin a családunk ifjú tagjai nagyon jól szórakoznak. Alig várta, hogy vagizzon a gps-ével a hosszú úton. Gondosan letöltötte a térképeket, indulás előtt maximumra töltötte a készülékét és magabiztosan vette fel a mitfahrer szerepét mikor beültünk az autóba.
Én pont az ötvenedik kilométernél ejtettem be a készüléket a két ülés közé úgy hogy az érkezésig nem tudtunk hozzáférni. Mivel a szórakoztatásom is a telefonra lett volna bízva, az akcióm után be kellett vetni két bátyámat ez ügyben. És vazze' , az ötödik alvás nélküli órában még mindig fenn tudták tartani a figyelmem, sőt még akkor is gurgulázva tudtam nevetni a poénjaikon mikor anya már tűkön ülve számolta az utolsó kilométereket.
Az apa vezet anya irányít sztori egyébként bőven megérne egy külön bejegyzést bár lehet hogy ezek a kis párbeszédek minden 20 éves kapcsolatban így működnek:


Apa: Merre?
Anya: Balra.
Apa Jó, akkor jobbra megyek.

Apa: Merre?
Anya: Jobbra - közben balra mutat


A tenger nagyon jó!! A sós levegő elűzte az összes otthonról hozott takony-bacimat, a Réka torokgyulladásos kórságát és még anya egy hete tartó fosós vírusa is lecsitult.
A folyamatos szórakoztatásom és tanulásom is biztosítva volt lelkes családtagjaim által.
Igen, anya még mindig tudja fokozni a félig-meddig felkent naptej foltos következményeiben rejlő lehetőségeket.(az arcán két napig éktelenkedett mutató- és középső ujjának nyoma jelezve hitét a világbékében),
Apa még mindig nehezen hiszi el hogy őt is megégetheti a nap.Miután naphosszat a víz felszínén lebegve búvárkodott a testvéreimmel, és mi jókat derülünk rákvörös hátán simán leoltott minket, hogy ez bronzszín és szép.
 Rajtam kívül mindenki odavan a strandröplabdáért, és felcsillanó szemmel kaptak az alkalmon, mikor négy német tesó kihívta őket egy meccsre. Én a partvonalra ültetve figyeltem a játszmát. Látszólag a faarcú német srácok vették komolyabban de Réka vihogásai, anya "seise"-i, apa és Csongor szemvillanásai mögött én megláttam ahogy elkapta őket a hevület. Mikor túlsúlyos anyám már sípolva vette a levegőt el is kezdtem pityeregni hogy legyen alibijük a csúcson abbahagyni a játszmát.
Az egész hétre kitartó kiapadhatatlan poénforráshoz viszont idén Soma bátyám szolgáltatott alapot. Első nap alighogy kipakoltunk lerohantunk a vízhez és "irány a kincskeresés!" felkiáltással belevetette magát a parti kövek közé.Fél óra múlva büszkén hozta szerzeményeit amiből anya mindjárt kiszelektált egy leszopogatott barackmagot és valami építési törmeléket. A csúcs azonban az volt mikor másnap anya kezébe vette a különösen nagy becsben tartott kincset, ami Soma szerint sok kis kavicsból áll ami valami különleges módon összeállt eggyé.Miután a különleges módról kiderült hogy egy kiköpött rágó nem volt megállás. Soma nem úszta meg akármerre jártunk mindig akadt egy-két rágó, út menti szemét, üvegszilánk amire a családtagok felváltva hívták fel a kincsvadászunk figyelmét.
Nem csak nekem szolgált tanulsággal ez a hét. Anya és Réka minden étkezés után vonultak a vizesblokkhoz mosogatni. Mikor a harmadik nap telt el úgy hogy edény tisztogatás közben szinte csak apukákkal találkoztak már egész hülyén érezték magukat. Aztán mikor egy este kamaszfiúkat, és olyan apukákat találtak a mosogatóknál akik közben még a kis totyogóikat is szórakoztatták Réka megjegyezte: "anya te valamit nagyon elcsesztél"

Repülök

Harc