Csongor mondjuk kimaxolja a nyarat.Az évnyitó napjának reggelén szállnak le a Splitből érkező vonatról Rozi mamával, Jani papával és Domival az unokatesónkkal. Mama és papa minden unokájának utazós élményt tervez ajándékba adni a nyolcadikos ballagására, de én erősen izgulok hogy nagyobb bátyáim és unokabátyám után marad-e még a lelkesedésükből annyi, hogy engem is megutaztassanak.
Utazásban egyébként nem volt hiány a nyáron. Megvolt a nyárindító Rovinj-i kemping, Szegedi látogatás az uncsitesóéknál megspékelve egy Réka részvételével zajló sárkányhajó EB-vel, ahol kiérdemeltük a legjobb szurkolótábor címet. Volt egy kisebb biciklitúra is mikor kerékpárral mentünk el a szokásos balatonszemesi hétvégére.
Volt két hét ovi is, ami meglepően kellemesen telt, és volt sok Balaton, fagyi, kerékpár, kertmozi, nagyszülőzés, unokatesózás.......
Végül a bárányhimlőnek tűnő, utólag övsömörnek címkézett nyavalyám sem tudta elrontani az erdélyi túrát amiről anya írt a blogján naplót.
Holnap visszaköltözünk a Balaton partról. Elkezdődik a lázas készülődés, és pontosan hat nap múlva megkezdjük intézményesített hétköznapjainkat.....
Én utolsó évemet kezdem az oviban, de félek nem tudom hozni mindjárt az elvárható határozott nagycsoportos szerepet, mert két legjobb barátnőm közül az egyik iskolás lett, a másik pedig elköltözött a nyáron. Egy kicsit megint el leszek anyátlanodva. Anyukám pedig ezt a parámat meglovagolva győzött meg egy gyenge pillanatomban arról, hogy rövidebb hajjal, ergo kevesebb gubanccal sokkal gördülékenyebben indíthatom nagycsoportos pályafutásomat. Persze tisztában vagyok vele, hogy gyönyörű pofimhoz minden haj jól áll, de azért egy kicsit megbántam a dolgot.
