Dramatizálok

Már régóta az egyik kedvenc elfoglaltságom eljátszani az élményeimet. A "játszunk óvodásat!" felszólításomra már a szüleimtől a testvéreimen keresztül a nagyszülőkig mindenki sikítva menekül.Ami azt illeti tényleg elég rendesen csúcsra járattam a dolgot az utóbbi időben, úgyhogy most új elemekkel gazdagítva a játékot az aktuális kedvenc meséimet dramatizáljuk. Mostanság fedeztem fel a kötelező klasszikusokat, így az a megtiszteltetés éri családtagjaimat, hogy minden este belebújhatnak Hófehérke, a hét törpe, Piroska, nagymama vagy épp a farkas bőrébe.
Mivel a színészet mellett a dramaturgia és a rendezés is a kisujjamban van szabad kezet kapok a kivitelezésben. Minden este másra osztom a gonosz szerepét, hogy ne fásuljanak bele a karakterbe, az előadásmódban maximalizmust várok el, és bátran eresztem ki a hangom ha nem megfelelően valósítják meg az elképzeléseimet, és a munka oroszlánrészét magamra vállalva, én játszom a legtöbb szerepet egy-egy jelenetben. A beszédemet illetően most azt találtam ki, hogy tökéletesítem itthon amíg úgy nem ítélem hogy a külvilág is megérett a velem való kommunikáció ezen formájára. Ez annyit tesz,  hogy az óvodában még mindig többnyire hallgatok és idegenek nekem szegezett kérdéseire is csak akkor válaszolok, ha eldöntendő kérdés, mert azt lehet fejrázással letudni. Oké arra hogy hány éves vagyok még reagálok egy kézzel mutatott hármassal, de ez a maximum. Itthon persze nincs megállás igazi cserfes lány vagyok. Sőt szépen elmondom a mondókákat és angol szavakat amiket az oviban a beszédesebb társaim tanulnak.Szoktam énekelni is de azt mondjuk anya nem bánja hogy csak magunk között. Nemrég rendet csinált a régi cd-k között és az újból felfedezett kedvenceivel abszolút kimeríti a kiskorú veszélyeztetését.Nem gondoltam volna, hogy visszasírom, sőt követelem a Sárga Zsigulit a Vad Fruttiktól, egy hosszabb autóút után mikor például az Ef Zámbó-féle "Miért lobog a pöttyös befőtt ha nem is fúj a szél ?" című gyöngyszemet kell hallgatnunk.
Van egy másik újból felfedezett zenéje amire viszont rácuppantunk Somával. A Jazz+Az nevű formáció "Mit tehet a sejt aki mit se sejt?" című klasszikusát már kívülről fújjuk. Soma a rap-es részeket én pedig a refrént cincogom bele a világba teli szájjal.

Pop, csajok satöbbi

Rajongó lettem. Igen, van saját különbejáratú kedvenc számom és most azt játszom, hogy csak arra tudok elaludni. A rajongásom tárgya Adele: Someone like you című dala. Anyukám is nagyon szerette egészen a  legutóbbi hosszabb autóutunkig. Amikor szokás szerint bedobtam az "utálok autózni, nyűgös vagyok, hát üvöltök" produkciómat anyukám előkapta a telefonját és beindította ezt a csodát, amit eddig csak ő énekelgetett nekem esténként. Persze nyomban elhallgattam és csak akkor üvöltöttem, ha a dal végén nem indították újra. Így a hátralévő kb 60 km-t testvéreim mély sóhajokkal tűzdelt beletörődéssel, apukám kormánykerékre szorított elfehéredett ujjakkal, anyukám pedig egy horvátországi hazaút deja vu érzésével  élték túl. Azon a bizonyos úton 4 éve állítólag Soma mondta be az unalmast, és csak akkor volt hajlandó csöndbe maradni, ha az utolsó 50 km alatt a Kapa kasza, faragószék című műremeket hallgatták zsinórban. 34-szer. Most ott tartunk, hogy ha végképp nem bír anyukám lecsöndesíteni altatáskor (szóval minden este), benyomja a zenémet és én már a kezdő zongorafutamokon megadom magam ellazulok és élvezem a dallamot. Egy kicsit énekelek az énekesnővel és anyával aztán általában a második lejátszás felére már húzom a lóbőrt. Hát ezért van hogy Adele  már nem annyira kedvenc a családom körében, és ha nem vagyok a közelben versengve ugranak a rádióhoz lekapcsolni, ha megszólal a dalom. Mivel ők elviselik szenvedélyemet én is elviselem, sőt táncolok, mikor az autóban teljes hangerőn hallgatják és énekelik a Vad Fruttik számokat.Ezt hívják kölcsönös elfogadásnak, nemde? ;)

Szia tavasz! Viszlát nyugi!

Néha nem értem mit keresek az én drága nagyon hangos, nagyon nyüzsgős családomban. Bár más családot még nem próbáltam, de gyanítom hogy nem törvényszerű például, hogy egy sima vasárnap délutáni "sétán" tengeribetegséget kapjak a babakocsiban mert anyukám és a tesóim úgy döntenek, hogy görkorival mennek fagyizni. Már a húsvéti hétvége sem volt semmi a Bakonyban, amikor is úgy gondolták miért ne lehetne babakocsival túrázni a festői Cuha-völgyben.Réka nővérem lelkesen vállalkozott rá hogy minden alkalommal ha a patak keresztezi az utunkat átrobog velem a csúszós köveken mondván rajta gumicsizma van a babakocsinak meg nem árt egy kis alvázmosás. A másnapi túránkon egész jót aludtam az isteni friss erdei levegőn, de arra ébredni hogy anyukám szakadó esőben rohan a babakocsival a vadászházhoz és közben énekelni próbál nekem, hogy azért én is jól szórakozzak, hát azt szívesen kihagytam volna. Egyébként sem értem miért énekelnek folyton nekem. Mikor nincs kedvem aludni állandóan nekikezdenek valami bárgyú dalnak és úgy rázzák a fenekem. Ha meg nyűgös vagyok és anya előveszi a gitárját! Na azt végképp nem tudom mire vélni. Nézek rá nagy szemekkel és ő meg megállapítja: Nézzétek tetszik neki! Ugye azt még nem is említettem, hogy Réka hegedül, és Réka nagyon szorgalmas és szeret sokat gyakorolni. Anyukám pedig szeret engem bevinni a szobájába mikor gyakorol. Ilyenkor is nagy szemekkel nézek mert nem értem mivel érdemeltem ezt meg. Mesélhetnék még Csongor és Soma játékzongorán leadott virtuóz produkcióiról, de be kell látnom hogy azért én is megfertőződtem már egy kicsit. Ha sikerül megkaparintanom a babazongorát meg  szoktam mutatni nekik mitől döglik a légy, de persze a pancserek nem értik az igazi művészetet.