"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2015. október 14., szerda

Tű-tű tütütü-tű-tű tütütü- tű-tű tü tütütűűűű..........(na minek a főcímdala ez?)

Tizedik napja vagyok ismét itthon és élvezem. Az sem zavart hogy a betegség hétvégére a négy fal közé zárt, mert így is eseménydúsra sikerült.Csongor és Réka barátai nálunk aludtak, volt nagy linzersütés projekt, volt éjszakai mozizás és anya majdnem 6 órán át fonta Réka haját színes fonalakkal.(Ami mondjuk szerintem az elviselhetőnél jóval hosszabb hanyagolása egy négyévesnek)
Nálunk most már kézzel tapintható a feszültség amit a hamarosan mozikba kerülő Star Wars hetedik epizódja kelt.
A hétvégén amíg Csongor a cimborájával és Somával a második epizódot nézte a szobájában, addig apa a harmadikat a nappaliban. Ráadásul az összes családtagom és a vendéggyerekek is órákon át azt találgatták hogy milyen lesz az új rész és hogy vajon tényleg meghal -e Luke Skywalker.
Az hogy egy négyéves ovisnak nem biztos hogy a legjobb vasárnap esti program az állítólag legdurvább harmadik rész utolsó 20 perce, már csak akkor esett le nekik mikor vacsora közben tátott szájjal bámultam ahogy Anakin Skywalker elég a lávában, majd átalakul Darth Vader-ré. Mikor megnyugtattak hogy ez csak egy mese, és nézzem meg milyen szép robot lett belőle és különben is, ő az a bácsi akitől nagy vígan idézgetni szoktam hogy "Luke én vagyok az apád" , kicsit magamhoz tértem a sokkból, de szeretném itt és most kijelenteni hogy néha szeretném ha kijárna nekem az elsőszülötteknek megadatott óvás.
Réka még mindig háborog azon, hogy ő majdnem 7 éves volt mikor hosszú hónapok könyörgése után sikerült kiharcolnia hogy szigorúan felnőtt felügyelet mellett megnézhessen egy Scooby-doot. Igazából ezt is csak úgy sikerült elérnie hogy skarlátos lett és annyira levette a lábáról a betegség, hogy anyáéknak nem volt szívük nemet mondani. Onnantól kezdve persze a két évvel fiatalabb Csongor is Scooby hívő lett, Soma pedig már két évesen átesett az első Rejtély Rt-s élményén. Rólam ugyebár nem is beszélve.
Amúgy is kezdek kiakadni, mert úgy érzem nem vagyok már akkora szám és előszeretettel feledkeznek meg rólam, ha nem vagyok elég élelmes. Az hogy egy-egy bújócska alkalmával bennfelejtődöm a szekrényben, vagy szanaszét zsibbadt lábbal és kakás seggel hosszú percekig várok a wc-én,  már teljesen hétköznapi dolog, de én ezekből a szitukból is kihozom a maximumot. Eszméletlen jól el tudom szórakoztatni magam, akár két vécépapír gurigával is. A legtöbbet azonban azt hiszem Lotti profitál a lepattintásomból. Rendszeresen landolok nála az előszobában és csuda jól mulatunk mi ketten. Legutóbb például kalóznak öltöztem és őt pedig kalózkutyának maszkíroztam. A kötéllel megkötözést mondjuk nem vállalta be, de Csongor rendes volt és felajánlotta hogy megkötöz ő engem. A legcélravezetőbb érdekérvényesítési eszközöm még mindig az idegesítő hangon visítás. Olyan tökélyre fejlesztettem hogy hihetetlen, de még mindig elérem vele amit akarok.
Azt tudom hogy olyan szép vagyok mint a Réka, olyan erős mint a Csongor és azt gondoltam idáig hogy olyan vicces is vagyok mint a Soma, de ezen a téren még van hova fejlődnöm Irigykedve nézem ahogy kisebbik bátyám minden reggel gondoskodik a család napindító jókedvéről. Harmadik tanévét kezdte az idén, de még mindig napi szinten figyelmeztetni kell hogy iskolatáskával szokás iskolába menni, minden második reggel a reggeliző asztalnál cseréli meg a fordítva felvett pólót, és képes egy milliliter lekvárral összekenni a pólóját a nadrágját a haját és anya papírjait. Nem is tudom ilyenkor min szórakozunk jobban anya idegbeteg nagyjelenetein, vagy Soma "ártatlan" képén.
Most a szülinapi partiját tervezgeti gőzerővel, mivel anya tavaly naivan megígérte neki hogy a kilencedik szülinapján tematikus partit tartunk. Teljesen adott lenne hogy STAR WARS bulit csapjunk, de a helyzet az hogy bátyám osztálytársai felelősségteljesebb nevelésben részesülnek, így nem igazán vannak otthon a jedik világában. Maradt hát az egyiptomi téma, amit nővérem és az ő Zsófija be is vállaltak és ezzel anya előtt már fel is rémlett egy réges-régi tavaszi buli, ami után még a karácsonyi nagytakarításkor is kerültek elő vécépapír darabok az eldurvult  múmiakészítő verseny nyomán......

2 megjegyzés: