Bolondok napi húsvétos, dalos

Április elseje anya egyik kedvenc napja. Évek óta előszeretettel szívatja családtagjait (férjét, le- és felmenőit egyaránt). A tesóimnál viszont idén nem ért célt.Csak apát tudta behúzni a csőbe, de az meg nem számít mert szerintem ő hagyja magát, hogy anyának is jó legyen (hiszen ennyire nem lehet béna).
A "Visszajött Albert!"(a tavaly elkóborolt nyúlunk) ébresztés elég gyenge próbálkozás volt és a többi kísérlet is elég vacakul sikerült, úgyhogy minden reménye egy jól kidolgozott Soma átverésben volt.
 Soma azonban nem dőlt be a kamu telefonnak, miszerint Éva néni az osztályfőnök telefonál, hogy nyolckor az igazgatónál kell kezdenie a suliban az újabb(idén sorozatban a harmadik), havi magatartás értékelésre kapott hármas miatt. (pedig anya profi volt még meg is csöngette magát, hosszan szörnyülködött a telefonba, meg minden).
Anya aztán később az irodában sikeresen lefülelte Rozi mama bolondok napi próbálkozását, és már éppen újra nyeregben érezte magát, mikor tényleg megcsörrent a telefon, és tényleg Éva néni hívta a suliból. Egy pillanatra átsuhant az agyán, hogy egy óriási méretű jól , megszervezett áprilisi tréfa áldozata, de mikor meghallotta hogy Somának felrepedt a homlokán a bőr már tudta hogy ebben semmi bolondok napi rendkívüliség nincs. Sőt igazából már időszerű volt a dolog, mert erősen el kellett gondolkodnia, hogy mikor is volt bátyám utolsó harci sérülése. Fél órán belül a suliban volt összehúzó-tapasszal felszerelkezve és az iskola-titkár két kezét igénybe véve profi módon ellátta a szétnyílt homlokot.Soma két darab krokodil könnyel elérte, hogy mára mentesítve legyen a tankötelezettség alól. Az azért vicces, hogy mikor Csongor meghallotta a suliban, hogy az öccsét most kísérték vérző fejjel a tanáriba egyértelműen áprilisi szívatásnak vélte és nem ment el utána addig, amíg meg nem győződött róla egy Soma-osztálytárstól hogy igaz a sztori.
Szóval Soma most megint azzal a tipikus mártír arccal jár-kel itthon, amit már úgyis egész héten gyakorolt egy tavaszi szünetben szerzett hátsérülés okén. (Tavaszi szünetben ismét a jól bevált Katica tanyán voltunk és a csúszdán sikerült tenyérnyi sebet égetni a hátára.)
Hogy magamról is említést tegyek, azért szeretném megemlíteni hogy idén nem bujkáltam a locsolók elől, hanem bátran kiálltam eléjük. Még a reggeli hideg víz a nyakba is csak egy kicsit ríkatott meg.Szóval még messze vagyok feminista nővéremtől, aki húsvét hétfő reggelén magára zárta az ajtót, majd miután Csongor és apa betörtek hozzá(Soma menet közben megfutamodott) és csakazértis megöntözték csöppet sem volt hálás, de azt hiszem estére már újra beszélő viszonyban volt apával annak ellenére hogy még mindig vehemensen hirdette elméletét a  locsolkodás és nőnap keretezte nagy világ-igazságtalanságról. Hozzáállásával, egyébként sok ponton egyetértek, ezért is bőgtem egy órán keresztül, mikor Soma elmondta, hogy a család fiú gyerekeinek sokkal de sokkal több csoki jut ilyenkor a locsolkodás nyomán.

Amiről még feltétlen írni szeretnék, az a zenei fejlődésem.
Azt már többször említettem hogy meglehetősen muzikális a család. Réka 8 éve hegedül, Soma pedig a majdani basszusgitáros-i karrierjét megalapozandó nagybőgőzni tanul.
Teljesen normális nálunk, a hétköznap esti örömzenélés anyával és a gitárjával, vagy az autóban üvöltve a rádióval éneklés. Szüleink elég nagy zenerajongók ahhoz hogy ne érezzék cikinek magukat a helyi klubban minimum havi egyszer. Ilyen alapokkal semmi meglepő nincs abban hogy én mostanság legszívesebben dalban mondom el.
Mindent.
Éppen aktuális tennivalóimat, vagy az éppen kitalált játék forgatókönyvét. Mikor pedig párbeszédeket adok a szereplőim szájába, szerintem simán verem egy színvonalas opera szintjét  hosszan átéléssel kitartott hangokkal megtűzdelve.
Ha pedig éppen babázom, vagy duplo-zom,  tök jól eldünnyögöm a daltapadás nyomán fejembe bújt slágereket, persze úgy, hogy szerintem is legyen értelme a szövegnek.
Például : "néha jó, néha rossz, néha nem, néha nem foglalkozik velem senki sem" (az eredeti Vad Fruttik: "néha jó néha rossz néha nem, néha nem foglalkoztat semmi sem")
Nem tudom zenei előmenetelem mennyire járul hozzá, hogy szüleink egyre gyakrabban szeretik azt játszani, hogy nincs gyerekük. Ilyenkor általában Rozi mamáéknál parkoltatnak minket, amit mi mindannyian egytől egyig élvezünk. Hisz csak egy nagymama képes egy kiló rizsből tejberizst készíteni újra, és újra, és újra... vagy órákig Amerikából jöttem -et játszani velünk, úgy hogy a nagyi varázzsal még a 14 éves bátyámat is rá tudja venni a mókára. Papa pedig nem lehet elég hálás a segítségnek amit tőlünk kap a kertben.Réka is imádja ezeket az alkalmakat mert cseszegetés nélkül aludhat déligés kicsit sem kell nyaggatni a mamát hogy megsüsse a kedvenc sütijét. Ezen jeles alkalmak után pedig szüleink, a gyerekmentes idő miatt felszednek annyi lelkiismeret-furdalást magukra, hogy kitartson egy ideig és igazán jó fejek legyenek pár napig.

Tavaszolás,húsvét, locsolkodás para

A tavaszi szünet és a húsvét elég színesre, havasra, kirándulósra medvésre és pánikosra sikeredett.
Az elejét a Mátrában töltöttük. Mikor első nap a szállásunkra tartva megálltunk a Kékestetőn, már sejtettem hogy nem mindennapi kirándulás vár rám. Miután viszonylagos napsütésben megejtettük a kötelező fotókat a nemzeti színű kőnél, kettőt pislantottunk és szó szerint az északi sarkon találtuk magunkat vízszintesen eső sűrű hóesésben. A következő napokban is főleg az igencsak szeszélyes időjárás irányította a programjainkat, de azért így is jutott idő jó kis túrákra, üvegfújásra, apa szülinap ünneplésre,éjszakába nyúló kártyapartira és az erdőben talált, favágások nyomán lepotyogott, csonkokat összegyűjtve és kellő mennyiségű temperát beszerezve, még az esős délutánon is jól szórakoztunk.
Hazafelé meglátogattuk a veresegyházi medveparkot ahol hamar kiderült, hogy nem minden medve szereti a mézet.A negyven állatból pont egy volt hajlandó lenyalni a fakanalamról, de szerintem ő sem kívánta csak látta anyámat milyen szinten frusztrálja, hogy "bezzeg az annapetigergőnek simán ettek a dögök", és megszánt minket. Számomra viszont a legszürreálisabb, leghátborzongatóbb élmény az volt, hogy személyesen találkozhattam a farkassal aki felfalta a piroskát, a nagymamát és a hét kecskegidát.  Ott feküdt a kerítés mellett hatalmas hosszanti vágással és szép szabályos öltésekkel a leborotvált hasán. A találkozás után megilletődve és megszeppenve merengtem percekig végig gondolva vajon milyen körülmények között futok bele legközelebb mondjuk Hófehérkébe, vagy a Hétfejű tudjátok kibe........
A hosszú úton az is kiderült hogy új hóbortom, hogy 'dalban mondom el' nekem nem megy olyan jól mint Zámbó Jimmynek. Már egy ideje csinálom ezt az eléneklem mi történt velem, vagy dalba öntöm amit éppen csinálok dolgot, sőt például inni is dallamba szedve kérek, és látom ahogy a környezetem reakciója az elnéző mosolyból mostanra halántékmasszírozós vicsorrá változott. Mivel értek én a kritikából nem sajnálom az időt és energiát hogy tökéletesítsem a technikát hosszan kitartott üveghangokkal, és a magas C kiéneklésének próbálgatásával, de nem mondhatom hogy a családom elnéző lenne a témában. 
Húsvétra hazaértünk és az események egészen húsvét hétfő reggelig szépen a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak sonkával, nyuszival, csokival, nagyszülőkkel, unokatesókkal, tojásdobálással.
Hétfő reggel mikor anya és Réka visítására ébredtem már tudtam hogy ez nem az én ünnepem. Nővérem úszósapkában és vízhatlan kajakos dzsekiben aludt, anyám pedig már elmúlt negyven, mégis akkora zajt csaptak mintha először locsolnák őket családunk kedves és figyelmes férfi és fiú tagjai.
Ezek után apa csodálkozott a legjobban hogy én még náluk is jobban visítottam, pedig még a közelembe sem jöttek. Így történt hogy én a délelőtt nagy részét párnákkal körbebarikádozva egy pokróc alatt,  hüppögve töltöttem, és anyukámnak minden hozzánk érkező locsolónak el kellett magyarázni újdonsült hagyományromboló viszonyomat a locsolással. Az í-re a pont azonban az volt hogy elvesztettük Albertet a két napja nálunk vendégeskedő nyulat. Éjjel elszökött és hiába töltöttünk órákat a kereséssel, hiába írt anya pironkodó felhívást a közösségi oldalon, már eltelt három nap anélkül hogy bármit tudnánk róla. Eléggé lelombozott mindenkit a nyúlnevelős kudarc. Amellett hogy anya a felelős állattartásról elmélkedik és ostorozza magát napok óta, már mindenféle lehetséges eseményt végigvettünk amin Albert nyúl áteshetett a kalandozásai során. Hát nem mondhatom hogy jó ötlet volt......

Április a Kékestetőn

az esőnap termései

a fantasztikus Ilona vízesés