Bókolgatok, káromkodok

Tudtam én hogy eljön még az idő hogy visszasírják a beszéd nélküli énemet. Anyával egyik este hancúroztunk, mikor anya egyszer csak azt mondta: -Olyan szép vagy! Erre én homlokráncolással koncentrálva: -Te meg olyan ö-ö-ö.........
 Soma is jó a bókokban.Mondhatni ő a mesterem. A minap fekszem anya hasán.Odafurakszik és elkezdünk harcolni a "pocak-párnáért" . Ekkor Soma: - Engedj ide Csenge! Anya hasa kétszemélyes!

Rékát sem kímélem. Múltkor hintáztatott, és én megrúgtam ahogy kinyújtott lábbal lendültem.
Réka: -Auu Csenge! Megrúgtad a cicimet! Mire én őszinte döbbenettel a hangomban: -Neked van cicid?

A reakciókból hamar leszűrtem a tanulságot, hogy egy negyvenéves súlyproblémás és egy 14 és fél éves kamaszlány nem ezekre a bókokra vágyik:)


Az óvodai gépezet már rendesen darál befelé, legalábbis ezt gondolják itthon, épp ezért eléggé ledöbbentek mikor a héten egyik este közöltem, hogy "ma beszéltem az oviban."  "Miért eddig nem????"  kérdezte anya és akkor leesett neki hogy, hogy is kell érteni az óvónénik "nem nagyon halljuk a hangját" kijelentését. Mit tegyek? Hiába vagyok edzésben tartva a bátyáim által, mégis iszonyú félelmetes bír lenni egy csapat hangos 6-7 éves fiú vagy nagyszájú lány.
Itthon még mindig hozom a megszokott formámat, sőt még mindig tudok meglepetéseket okozni. Tegnap este kakiltam és szokás szerint anyát kértem hogy kuporodjon mellém a kisszékre támogatva a küzdelmem. Miután egy kicsi és egy nagy adag landolt a csészében vért izzadva küzdöttem hogy produkáljak még.Anya egész türelmesen állt hozzám, mert csak 20 perc múlva kérdezte meg, hogy " biztos kell még kakilni?". Erre én lila fejjel: " Nem kell, de szeretnék egy anyuka kakit az apuka és a gyerek mellé!"
Óóó! És olyat is tudok, hogy ha anya hosszas kérlelés után sem hajlandó nekem lemenni a padlásszobából a földszintre egy mandarinért, elé állok csípőre tett kézzel, dobbantok és rárivallok: Hozzá' nekem egy kujva mandarint!