Boribon

Megértem az igazi könyvélményekre! Pár hete anyukám levarázsolt a polcról egy halom színes féltve őrzött Boribon mesekönyvet. Hát mit mondjak? Szerelem volt első látásra.
 Ahogy annak idején a nővéremet majd bátyáimat, úgy engem is levett a lábamról Annipanni és a bumfurdi mackó története, igaz tesóimnál kicsit korábban kezdtem a Boribon korszakot, de mint tudjuk bizonyos dolgokban koravén vagyok.
Szóval nagyon gyorsan eljutottunk odáig, hogy már nem mosolyogva tárt karokkal, hanem konkrétan halálra rémülten menekülve reagálnak arra, ha valamelyik Boribon kötettel és nagy reményekkel közelítek feléjük.
Hát igen! Szeretem meghallgatni szépen egymás után a kedves kis meséket, együtt izgulva a szereplőkkel, helyenként hangosan kommentálva az eseményeket újra és újra és újra.... ha kell felkiabálva a mesélés közben elbóbiskolót, leleplezve a "véletlenül" kettőt lapozót, és kisegítve az idő előtt feladót(értsd: kiveszem a kezéből és mesélem magamnak én, hangosan és szerintem érthetően artikulálva). Mikor már nagyon unták az egyébként családi kedvencet, előkerült egy-két Bogyó és Babóca, amit viszont, lévén hűséges típus vagyok,  határozott nemmel és sarokba hajítással intéztem el.
Egyébként rém szórakoztató, mikor anyukám úgy gondolja, hogy pár általános iskolai prózamondó verseny- helyezés elég alap ahhoz hogy élvezetessé tegye számomra a történeteket. Persze elnézem neki ha ez az ára hogy újból meghallgathassam a megunhatatlant. Réka és Csongor is belead apait-anyait az "előadásba", így néha már kezdem azt hinni, hogy titkon a családom tagjai a meg nem értett művészek csoportját gazdagítják.
 A hétvégére egyébként  családi életünk visszatért a régi kerékvágásba, és a sok itthon töltött idő után megint végig csavarogtuk a két napot. Voltunk Almádiban, kőtengerben, ürgelesen, cukrászdában, mamáéknál, apa és Csongor egy focikupán és szombat estére Hegyestűnél szüleim egy záport is szerveztek igazi szivárvánnyal a fejünk fölé...... így anyukám a giccses hangulatot kihasználva, bepróbálkozott és elénekelte nekünk a szivárvány dalt vegyes reakciókat kiváltva családunk tagjaiból  (nekem tetszett)

November rain

Elegem van. Utálom ezt a novembernek álcázott tavaszt, és utálom hogy a családtagjaim is utálják, aminek következtében elég lehangolt és utálatos mindenki. (4 "utál" egy mondatban? Na erről beszélek)
  Húsvétkor csakazértis elutaztunk a barátainkkal a Börzsönybe és csakazértis jól éreztük magunkat a kongó fogadóban (rajtunk kívül mindenki lemondta a foglalását). Szakadó esőben túrázni és vizes hóban szánkózni, igazán babát próbáló feladat, de mi ugye (legfőképp apukám) nem szoktuk feladni.Én egyébként nagyon jól szórakoztam, mert igazán akkor vagyok elememben ha mozgásban vagyok. Azt szokták mondogatni, hogy apukám után nekem van a második legnagyobb zabszem a seggemben. Hogy ez pontosan mit jelent azt nem tudom, de biztos ami biztos mostanában aktívan részt veszek a pelenkacserémben, meggyőződve róla, hogy vajon sikerült e megszabadulnom a zabszememtől.
 Mivel egész télen mást sem hallottam, csak azt hogy milyen jókat fogunk homokozni, meg játszani a kertben tavasszal, nem tudom miért csodálkoznak azon hogy mostanra nekem is elfogyott a türelmem és esővel, hóval és sárral dacolva KI AKAROK TÖRNI. Mindent megteszek azért hogy megessen rajtam anyukám szíve levegőzés ügyben. Értsd:
- kedvenc helyem az előszoba ahol napjában többször felveszem az összes fellelhető sapkát sálat és kendőt,
- elég a Lotti beengedésére szánt két másodperc ahhoz, hogy akár mezítláb,de kiszaladjak a lakás-börtönből
- elértem azt hogy mindenki aki kijuthat, lapos kúszásban közlekedik, hogy feleslegesen ne ingereljenek
- Ha elmegyünk valahova a hazaérkezéskor egész testemet megfeszítve földbe gyökerezett lábbal állok a teraszon jelezvén a játék-a-kertben szándékomat
- Ha végre elkezdünk öltözködni teljesen együttműködő vagyok és segítőkész (lelkesen osztom szét tesóimnak a sapkákat, sálakat cipőket, csak siessenek már).

Hogy kicsit feldobjam az estéinket új dilit találtam ki. A körömvágás-harc már uncsi volt, úgyhogy most a fürdőkád s legfőképp a hajmosás ellen szálltam a ringbe. Irtózatos erővel és decibellel bírok üvölteni így elértem azt, hogy 3 hétig nem ültem a kádban, hanem a mosdóban elvégzett gyors arc- és alvázmosással tudtuk le az esti tisztálkodást. Miközben szüleim teljes tanácstalanságban próbáltak jobb belátásra bírni én felettébb jól szórakoztam.Tegnap azonban sikerült behúzniuk a csőbe. Anyukám kibontotta a húsvétra kapott homokozó cuccot és a vízzel hajtható kis malmot a kádba állítva simán becsalogatott a vízbe, s mire észhez tértem már negyed órája pancsoltam Somával, miközben anyukám a kis széken ülve visszatérhetett kedvenc "amíg a gyerekek áznak ő olvas" elfoglaltságához. Mikor kellőképp szétáztunk  (mi is és a könyve is) a győztes mosolyával halászott ki minket a kádból, nem is sejtve hogy én már rég valami sokkal ütősebb fóbián töröm a fejem.