Bodobács idomítás

Most hogy újraolvastuk anyával esténként a blogból készült könyvet, kicsit pironkodva szembesülök a régvolt bogár-parámmal. Oké, most is vannak fenntartásaim a hatlábúakkal szemben,de mióta kitavaszodott és egyre több időt töltünk az udvaron az oviban, és otthon is hatalmas bodobács fan lettem. A csajbandával az oviban nagyrészt abból áll a kint töltött időnk, hogy gyűjtjük, sorba rendezzük, kísérgetjük és kényeztetjük a kis piros-feketéket. Van egy, a szívemnek különösen kedves példány, akit Mollinak neveztünk el a barátnőmmel és minden nap felkeressük. Anya nem érti hogy tudjuk megkülönböztetni a többitől, pedig egyszerű. A hasát kell megvizsgálni jó alaposan. Mikor meséltem anyának tisztára felvillanyozódott hogy már itt tartok a fóbia kezelésben, ezért szépen elmagyaráztam neki, hogy én természetesen csak az utasításokat adom ki, a nálam sokkal bátrabbaknak, esetleg egy botocskával segítek, ha igénylik az új hatlábú haverjaim, de hozzájuk azért még nem érek.
Most amúgy is új para van terítéken: az allergia. Már én sem tudom hol gyökeredzik a dolog de rendszeresen képes vagyok hosszú sírásba ölni a félelmemet hogy "de ugye én nem leszek allergiás!?" Anya egyszer vicceskedett azzal, hogy milyen szívás az, ha valaki magára allergiás, aztán hangosan lamentálva ki is fejtette hogy tulajdonképpen tényleg van ilyen mert az autoimmun betegségek pont ilyenek.
Na, valahol itt eredt a para forrás, és az sem segít hogy a Soma igazi nagytestvérként szeret szívatni, és azt mondja,  "Nyugi Csenge te nem magadra, csak az árnyékodra vagy allergiás!"
 És még egy ma reggeli szösszenet, ami bizonyítja hogy idén rendesen megemlékeztünk az oviban a '48-as szabadságharcról :
 Az utóbbi hetekben esténként a Süsü volt terítéken az alvás előtti mesehallgatásnál, s sikerült úgy rácuppannom a Csukás-vonalra hogy most a Pom-pom-meséit kezdtük. A Pom-pom-os könyv hátulján van egy kép Csukás Istvánról és anya mondta hogy ő írta ezeket a meséket majd hozzátette, hogy bár öreg, de még él. Erre én igazi forradalmi felháborodással:  Micsoda !? A Csukás István él, a Petőci Szándor meg bezzeg meghalt!

Mi leszek, ha nagy leszek?

Csongor középiskolai felvételije kapcsán annyi szó esett a házban mostanában a "Mi leszel ha nagy leszel?" témában, hogy Somával mi is beszálltunk a jövőtervezésbe.
Soma, miután végigfuttatta a tűzoltó és a szakács témát úgy döntött hogy nyomozó lesz. Én ezen felbuzdulva előadtam a dilemmámat hogy rendőr vagy nyomozó esetleg nyomozó kutya legyek (eléggé Soma befolyásolt korszakomat élem).
Anya csak egy kicsi nevetett, aztán azt mondta, hogy mindjárt meg is kapom az első megbízatásomat, hogy felmérjem mennyire vagyok jó a rejtély megoldásban. A feladat:  kinyomozni ki ejtett egy tetemes adag fogkrémet a fürdő padlójára, lépett bele, és hordta szét az emelet összes szobájában.
Amit kiderítettem: A folt keletkezésének idején pont mi mostunk fogat Somával és a legtöbb fogkrémes lábnyom anyáék szobájában a szőnyegen volt, a tükör előtt, ahol történetesen én töltöm a legtöbb időt. Ezen a ponton sajnos megrekedt a nyomozásom úgyhogy,  ejtettem a vádat Soma ellen és bizonyítékok hiányában lezártam a nyomozást. Asszem inkább mégis táncosnő leszek......