Másfél év

A héten másfél éves leszek, úgyhogy azt hiszem most kellene itt néhány adatnak állni a paramétereimről, fogaim számáról, a mozgásfejlődésemről, étkezési szokásaimról és a szellemi képességeimről. Nos mivel mérlegünk nincs (anyukám valamiért nincs jóban velük), a fogaimmal kapcsolatban, pedig szüleim már az első után elvesztették a fonalat(én pedig számolni még nem tudok), így maradnak a mindennapi tudományaim.
 Azt hiszem nem nagyon térek el az átlagtól, bár anya előszeretettel aggatja rám, a koravén jelzőt, ezzel jelezve hogy a mostanság elővezetett hisztijeim csak egy, a dac fénykorában égő 2 évesnek, nézhető el. Néha persze megsajnálom mikor ilyeneket mondd: " Hé még nem vagyok erre felkészülve! A szakkönyvek szerint még jár nekem fél év nyugi!"   Más tekintetben viszont érzem hogy sokkal jobb teljesítményt vár el tőlem, legyen szó például könyvlapozgatásról:
  -szerinte ő lapoz és mesél én mosolyogva hallgatom- szerintem én lapozok, ha lehet visszafelé és az egy könyvre szánt 15 másodperces szintidőt nem túl lépve falom a könyveket
mondókázásról:
- szerinte jobban együtt kellene működnöm és türelmesen kivárnom pl a hess hess hess-t, - szerintem zavarjuk le gyorsan aztán menjünk átrendezni a lakást
éneklésről:
- szerinte élveznem kellene az "örömzenélését"- szerintem mindenki jobban jár ha nálam van a furulya vagy a gitár
és az állatok és egyéb dolgok felismeréséről:
- szerinte illene már legalább 10-ből 5-ször eltalálnom a képen a kérdezett dolgot, de könyörgöm hogy tanuljak meg bármit is mikor családtagjaim olyan infantilisak, hogy jó poénnak tartják betanítani nekem hogy a hol van apa kérdésre a majomra mutassak( anya) vagy a hol van anya kérdésre bálnára, malacra de minimum egy tehénre mutassak(apa).
Már eléggé unom ezt, és mivel az emberiség még nem áll készen a verbális kommunikációm befogadására (pedig nyomom egész nap a rizsát), így kénytelen vagyok a NEM -et mint az egyetlen általuk értett szavamat használni minden kérdésre amivel megtalálnak. Ennek az az eredménye hogy vicces kedvű testvéreim előszeretettel kérdeznek tőlem ilyeneket: Okos a Réka? Okos a Csongor? Normális a Soma? Aztán jókat derülnek a sztenderd válaszomon.
Azért van még néhány szavam. A szüleimen és a papáimon kívül (a mamákat még váratom egy kicsit), megnevezem még a családtagjaim utáni legfontosabb dolgot az életemben: CICI. (persze nem az enyémet, hanem anyáét). Állítólag leszokóban vagyunk a szopiról de én ebből még nem sok mindent érzékelek, hisz ha bevetem azt a bizonyos nézésem nyomok egy két nyálas puszit és édesen csücsörítve kinyögök egy CICI-t hamar elfelejtődnek az elhatározások és megnyílik előttem az út az édes anyatejhez.
Nagyon szeretek bohóckodni, táncolni, mindenféle magas és veszélyes helyre mászni, a fejemet szűk helyekre bedugni, Lotti kutyával játszani, lábbal hajtós motoron száguldozni (pedig állítólag nem is tudok),  átrendezni a lakást és visítva toporzékolni ha az érdekeim úgy kívánják.
  Vakmerő vagyok és nagyon gyors így történhetett hogy múlt héten simán eljátszhattam volna az Al Pacino klasszikusát, a sebhelyes arcút.
  Gyorsan tanulom a szerintem nagyon hasznos dolgokat (pl ital szívószállal való kifújása) és nem vesződöm a haszontalanokkal ( pl "Hol a pocakod?"kérdések- hisz azt a hülye is tudja)
 Bár a spenótot utálom, mégis erős vagyok mint Popeye. Ezt már többször bebizonyítottam, mikor megpróbálták lefejteni az ujjamat egy egy nehezen megkaparintott csavarhúzóról, ollóról, pohárról vagy Soma kezéből kivett játékról.
 Amilyen gyorsan bevágom a durcit és amilyen hangosan tudom sajnálni magam, olyan gyorsan meg tudok békülni, hiszen valljuk be jóanyám elég rutinosan alkalmazza a kivárás, a figyelemelterelés, és a megnevettetés tudományát.
Összefoglalva, jól érzem magam a világban és a családban ahova csöppentem, hiszen körülöttem forog ;)