Májusi zsongás

Ha anyukád és a nagymamád könyvelő és van három intézményesített tesód a május szívás.
Ha az egyik tesó ráadásul ballag, a mamád pedig komoly szemműtétre készül így az amúgy is szoros határidők még előrébb jönnek, az már tripla szívás.
Jogosan érezheted magad durván elhanyagoltnak sőt láthatatlannak a sok munka, tennivaló, évzáró, hangverseny, osztálykirándulás, erdei iskola, zeneiskolai vizsga, beiratkozás, focimeccsek között.

Ha nagyon akarom, azért még kézbe tudom venni az irányítást, de például mikor egy köhögős vírussal álltam elő és volt egy nap mikor nem volt ki vigyázzon rám, anya simán otthon fogta Csongort egy kis köhögéssel, így oldva meg a felügyeletemet. Mivel a vírusfertőzésem pont bele esett a Rékáék nyolcadikos osztályával szervezett ottalvós hétvégébe is, hamar legyártották az elméletet miszerint a bakonyi levegőnél nem kell jobb a hurutomnak. Persze nem mondom hogy nem élveztem, hogy a túrán versengtek a  14 éves lányok azért hogy ki vigyen a hátán, és mindig találtam valakit, aki hajlandó volt velem úgy foglalkozni ahogy szerintem kijár, és amihez anyukámnak mostanában nem sok ideje és türelme van.Elmondhatom, hogy este éjfél körül az utolsók közt hajtottam álomra a fejem.
Azért anya is próbált lelkesedni a velem való együttlétért a szállásunkon lévő játszótéren. Mondtam is neki biztatásul, mikor bepréselte magát a mellettem lévő hintába, hogy tök jó ez a hely, mert nemcsak hogy leér a lába hanem még a segge is befér a hintába. Annyira nem villanyoztam fel vele, pedig akkor még nem is sejtette, hogy kap ennél még durvábbat is aznap. A délutáni foci derbin ugyanis ő volt a kapus, a nap pedig hét ágra sütött. Mikor az egyik kislány harmadszor guggolt be mellé a kapuba és megkérdezte tőle mégis mit csinál, azt a választ kapta hogy hűsöl az árnyékában mert olyan melege van.Ezt még azóta is próbálja feldolgozni.
Azért jó ha az ember körül ilyen sokan vannak, így talán nem eshet meg vele az a csúfság hogy bennfelejtik az oviban. Egész jól hozzászoktam, hogy délutánonként egyre ritkábban ér be értem anya, így vagy a papáé vagy egy éppen mozgósítható tesómé a megtiszteltetés hogy engem begyűjtsön. Én pedig nagyon élvezem mikor a porba fingó ovistársaim tátott szájjal bámulják nagy izmos bátyámat, vagy csodálják nővérem színes gyöngyökkel teleaggatott hajfonatait.
Már egyre többet beszélek az oviban, sőt a héten sztorizgattam is az óvónéninek Albert nyúlról  akiről már lemondtunk. (pontosan így fogalmaztam) Esténként még mindig róla mesél anya, és ha csak fele olyan kalandosan alakult az élete ahogy kitaláltuk, már megérte elszöknie.
Hogy enyhítsek kicsit a májusi program kavalkádból adódó feszített időbeosztásunkon,  nagyvonalúan lemondtam arról, hogy szerepeljek az ovis évzárón, de ahelyett hogy hálásak lennének, mindenki értetlenkedik. Persze nem erőltetik a dolgot, de látom hogy kicsit csalódottak.Azért elmegyünk és én anya öléből megfigyelem hogy is zajlik ez pontosan, és ha tetszik megígérem hogy jövőre, amikor nem én leszek a legkisebb a csoportban, én is  beállok.

Jó kislány korszak

Elolvasva a blog bejelentkező szöveget, viccesnek hat hogy a család elvárja, hogy észrevétlenül, különösebb vizet nem zavarva nőjek fel, aztán eltelik 3 év és tessék. Már szépen hozom is a szintet bele simulok az elvárásokba, és különösebb hisztik és tiltakozások nélkül cseperedek szép nagy okos ovis nagylánnyá.
- Már nem villanyoz fel az árral szemben haladás, sőt minden vágyam hogy beleolvadjak a közegbe.
- A reggeli harcaink a fésülködés körül már csak alig pár percig tartanak és a vége mindig egy vagy két copf az édes kis fejemen.
- Szeretek elmélyedni a dolgokban. Alkotni, nem feltétlenül más kárára inkább a saját örömömre.
- Ha éppen senki nem áll készen a szórakoztatásomra, mindig kéznél van valamelyik képzeletbeli barátom. (Léna,Lili,Csillámpor vagy az a leírhatatlan nevű akit kimondani is csak én tudok)
- Észérvekkel egyre többször meggyőzhető vagyok.

Szóval jó kislány korszakomat élem. Megint.
Mivel legutóbb sem tartott olyan sokáig a szüleim térdelő rajtban várják a végét.
A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy ez a paradicsomi állapot természetesen csak akkor áll fenn ha minden körülmény az én elvárásaim szerint alakul.Elvárásaim pedig vannak.
Mert nem mindegy ugyebár hogy milyen pohárból, milyen színű szívószállal kapom az italom.
Mert ha nem érzem teljes körűnek a rám irányuló figyelmet simán tudok hosszú percekig üveghangon sikítani.
Mert az sem mindegy ki törli ki a seggemet és ki meséli az esti mesét, vagy mit hallgatunk az autóban.
Mert az elvárásoknak megfelelően megkérdezem szépen udvariasan, például hogy lehet-e még az ágyban enni egy kis csokit, de a nemet nem fogadom el válasznak és vagy tovább érvelek, vagy simán leszarom, de a végén általában azt csinálom amit akarok.
Szóval pontosítva a dolgot, igazából azt hiszem  családtagjaimnak elég nagy erőfeszítésükbe telhet néha, hogy én eljátszhassam a jó kislányt, de mi másért lennének körülöttem ennyien ha nem ezért?
Viselkedésemmel egyébként, felzárkózva tesóimhoz, már én is kiérdemlem néha a fröcsögő nyállal üvöltöző szülő látványát, amit szerintem a családban legfiatalabbként abszolváltam.