"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2015. május 6., szerda

Jó kislány korszak

Elolvasva a blog bejelentkező szöveget, viccesnek hat hogy a család elvárja, hogy észrevétlenül, különösebb vizet nem zavarva nőjek fel, aztán eltelik 3 év és tessék. Már szépen hozom is a szintet bele simulok az elvárásokba, és különösebb hisztik és tiltakozások nélkül cseperedek szép nagy okos ovis nagylánnyá.
- Már nem villanyoz fel az árral szemben haladás, sőt minden vágyam hogy beleolvadjak a közegbe.
- A reggeli harcaink a fésülködés körül már csak alig pár percig tartanak és a vége mindig egy vagy két copf az édes kis fejemen.
- Szeretek elmélyedni a dolgokban. Alkotni, nem feltétlenül más kárára inkább a saját örömömre.
- Ha éppen senki nem áll készen a szórakoztatásomra, mindig kéznél van valamelyik képzeletbeli barátom. (Léna,Lili,Csillámpor vagy az a leírhatatlan nevű akit kimondani is csak én tudok)
- Észérvekkel egyre többször meggyőzhető vagyok.

Szóval jó kislány korszakomat élem. Megint.
Mivel legutóbb sem tartott olyan sokáig a szüleim térdelő rajtban várják a végét.
A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy ez a paradicsomi állapot természetesen csak akkor áll fenn ha minden körülmény az én elvárásaim szerint alakul.Elvárásaim pedig vannak.
Mert nem mindegy ugyebár hogy milyen pohárból, milyen színű szívószállal kapom az italom.
Mert ha nem érzem teljes körűnek a rám irányuló figyelmet simán tudok hosszú percekig üveghangon sikítani.
Mert az sem mindegy ki törli ki a seggemet és ki meséli az esti mesét, vagy mit hallgatunk az autóban.
Mert az elvárásoknak megfelelően megkérdezem szépen udvariasan, például hogy lehet-e még az ágyban enni egy kis csokit, de a nemet nem fogadom el válasznak és vagy tovább érvelek, vagy simán leszarom, de a végén általában azt csinálom amit akarok.
Szóval pontosítva a dolgot, igazából azt hiszem  családtagjaimnak elég nagy erőfeszítésükbe telhet néha, hogy én eljátszhassam a jó kislányt, de mi másért lennének körülöttem ennyien ha nem ezért?
Viselkedésemmel egyébként, felzárkózva tesóimhoz, már én is kiérdemlem néha a fröcsögő nyállal üvöltöző szülő látványát, amit szerintem a családban legfiatalabbként abszolváltam.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése