Őrült rekord

Vasárnap volt apa (már nem annyira publikus hányadik) szülinapja. Szerintem mindenki kitett magáért ajándék ügyben. Soma szitakötőt csinált bambusz legyezőből és szívószálból, Réka farmerből varrt távirányító tartót, és parafadugóból amőba játékot készített, Csongor egy MKB kézilabda csapat címert rajzolt, az én művemet pedig, amit pár matricából és papírból készítettem még elemezgetik.
Az ünneplést mi mással is koronázhattuk volna meg jobban, mint az idei első kajakozással a Balatonon. Gyönyörű idő volt, ezért anya naivan berakta a fürdőruhákat egy kis napozás reményében. Az meg sem fordult a fejében hogy a család bevállalós rekorddöntögetős része (szóval rajta kívül mindenki), nem elégszik meg a napfürdővel.
A kajakozás után kellően fel voltunk hevülve ahhoz, hogy apa röpke felvetésére hogy "mi lenne ha megmártóznánk a 11 fokos vízben ?" , egy emberként ugrott mind a négy csemete. Anya tekintélye utolsó morzsáit csak felettem tudta érvényesíteni, így némileg zaklatott sipító üvöltéssel törődtem bele,  hogy én csak combig lehetek benne a buliban.
Szóval idén, megdöntve a tavalyi májusi rekordot, sikerült április harmadik napján abszolválnunk a szezonnyitó fürdést. Erről a strand területén (sőt, az a környező utcákban) minden egyes ember meggyőződhetett, Soma rekedt hangon, a fürdés teljes ideje alatt folyamatosan üvöltözött , "fázik a tököm!" mantrája nyomán. Hogy minden esélyt megadjunk egy jó kis megfázásnak és anyáék kimerítsék a felelőtlen szülő fogalmát kaptunk egy jégkrémet is. Csongor aztán a nap végén bevállalt még egy fürdést, miután Soma beleejtette a vízbe a hajók lekötésére használt gumipókot.
Nekem ma kezdett el folyni az orrom és anyának volt mersze homlok-ráncolva kérdezni: "Rendesen felöltöztettek az óvónénik a mai állatkerti kiránduláson? "

Bolondok napi húsvétos, dalos

Április elseje anya egyik kedvenc napja. Évek óta előszeretettel szívatja családtagjait (férjét, le- és felmenőit egyaránt). A tesóimnál viszont idén nem ért célt.Csak apát tudta behúzni a csőbe, de az meg nem számít mert szerintem ő hagyja magát, hogy anyának is jó legyen (hiszen ennyire nem lehet béna).
A "Visszajött Albert!"(a tavaly elkóborolt nyúlunk) ébresztés elég gyenge próbálkozás volt és a többi kísérlet is elég vacakul sikerült, úgyhogy minden reménye egy jól kidolgozott Soma átverésben volt.
 Soma azonban nem dőlt be a kamu telefonnak, miszerint Éva néni az osztályfőnök telefonál, hogy nyolckor az igazgatónál kell kezdenie a suliban az újabb(idén sorozatban a harmadik), havi magatartás értékelésre kapott hármas miatt. (pedig anya profi volt még meg is csöngette magát, hosszan szörnyülködött a telefonba, meg minden).
Anya aztán később az irodában sikeresen lefülelte Rozi mama bolondok napi próbálkozását, és már éppen újra nyeregben érezte magát, mikor tényleg megcsörrent a telefon, és tényleg Éva néni hívta a suliból. Egy pillanatra átsuhant az agyán, hogy egy óriási méretű jól , megszervezett áprilisi tréfa áldozata, de mikor meghallotta hogy Somának felrepedt a homlokán a bőr már tudta hogy ebben semmi bolondok napi rendkívüliség nincs. Sőt igazából már időszerű volt a dolog, mert erősen el kellett gondolkodnia, hogy mikor is volt bátyám utolsó harci sérülése. Fél órán belül a suliban volt összehúzó-tapasszal felszerelkezve és az iskola-titkár két kezét igénybe véve profi módon ellátta a szétnyílt homlokot.Soma két darab krokodil könnyel elérte, hogy mára mentesítve legyen a tankötelezettség alól. Az azért vicces, hogy mikor Csongor meghallotta a suliban, hogy az öccsét most kísérték vérző fejjel a tanáriba egyértelműen áprilisi szívatásnak vélte és nem ment el utána addig, amíg meg nem győződött róla egy Soma-osztálytárstól hogy igaz a sztori.
Szóval Soma most megint azzal a tipikus mártír arccal jár-kel itthon, amit már úgyis egész héten gyakorolt egy tavaszi szünetben szerzett hátsérülés okén. (Tavaszi szünetben ismét a jól bevált Katica tanyán voltunk és a csúszdán sikerült tenyérnyi sebet égetni a hátára.)
Hogy magamról is említést tegyek, azért szeretném megemlíteni hogy idén nem bujkáltam a locsolók elől, hanem bátran kiálltam eléjük. Még a reggeli hideg víz a nyakba is csak egy kicsit ríkatott meg.Szóval még messze vagyok feminista nővéremtől, aki húsvét hétfő reggelén magára zárta az ajtót, majd miután Csongor és apa betörtek hozzá(Soma menet közben megfutamodott) és csakazértis megöntözték csöppet sem volt hálás, de azt hiszem estére már újra beszélő viszonyban volt apával annak ellenére hogy még mindig vehemensen hirdette elméletét a  locsolkodás és nőnap keretezte nagy világ-igazságtalanságról. Hozzáállásával, egyébként sok ponton egyetértek, ezért is bőgtem egy órán keresztül, mikor Soma elmondta, hogy a család fiú gyerekeinek sokkal de sokkal több csoki jut ilyenkor a locsolkodás nyomán.

Amiről még feltétlen írni szeretnék, az a zenei fejlődésem.
Azt már többször említettem hogy meglehetősen muzikális a család. Réka 8 éve hegedül, Soma pedig a majdani basszusgitáros-i karrierjét megalapozandó nagybőgőzni tanul.
Teljesen normális nálunk, a hétköznap esti örömzenélés anyával és a gitárjával, vagy az autóban üvöltve a rádióval éneklés. Szüleink elég nagy zenerajongók ahhoz hogy ne érezzék cikinek magukat a helyi klubban minimum havi egyszer. Ilyen alapokkal semmi meglepő nincs abban hogy én mostanság legszívesebben dalban mondom el.
Mindent.
Éppen aktuális tennivalóimat, vagy az éppen kitalált játék forgatókönyvét. Mikor pedig párbeszédeket adok a szereplőim szájába, szerintem simán verem egy színvonalas opera szintjét  hosszan átéléssel kitartott hangokkal megtűzdelve.
Ha pedig éppen babázom, vagy duplo-zom,  tök jól eldünnyögöm a daltapadás nyomán fejembe bújt slágereket, persze úgy, hogy szerintem is legyen értelme a szövegnek.
Például : "néha jó, néha rossz, néha nem, néha nem foglalkozik velem senki sem" (az eredeti Vad Fruttik: "néha jó néha rossz néha nem, néha nem foglalkoztat semmi sem")
Nem tudom zenei előmenetelem mennyire járul hozzá, hogy szüleink egyre gyakrabban szeretik azt játszani, hogy nincs gyerekük. Ilyenkor általában Rozi mamáéknál parkoltatnak minket, amit mi mindannyian egytől egyig élvezünk. Hisz csak egy nagymama képes egy kiló rizsből tejberizst készíteni újra, és újra, és újra... vagy órákig Amerikából jöttem -et játszani velünk, úgy hogy a nagyi varázzsal még a 14 éves bátyámat is rá tudja venni a mókára. Papa pedig nem lehet elég hálás a segítségnek amit tőlünk kap a kertben.Réka is imádja ezeket az alkalmakat mert cseszegetés nélkül aludhat déligés kicsit sem kell nyaggatni a mamát hogy megsüsse a kedvenc sütijét. Ezen jeles alkalmak után pedig szüleink, a gyerekmentes idő miatt felszednek annyi lelkiismeret-furdalást magukra, hogy kitartson egy ideig és igazán jó fejek legyenek pár napig.