Pál utcai fiúk

Mikor anya szeptemberben meglátta a színházbérletükön,  hogy egyedüli vidéki színházként, nálunk is műsorra tűzik tavasszal a Dés-Geszti-Grecsó féle Pál utcai fiúk musical-t, felfokozott izgalommal várta az évad végét. A Dés-Geszti márkanév mellé becsatlakozott kedvenc hazai kortárs írója, plusz az elnyűhetetlen Molnár Ferenc regény elég ütős alapnak ígérkezett.
Annyira jól működött a dolog, hogy nálunk ez a tavasz abszolút a Pál utcai fiúk égisze alatt telt.Rajtam kívül minden családtagom megnézte a darabot. (Réka kétszer is) A megrendelt CD-re még várunk, de addig a net-ről letöltött dalokkal kelünk, fekszünk, autózunk, esténként táncolunk, dramatizálunk stb.. Apa pár hete elvitte a három tesómat kenutúrára a Rábára és a három nap alatt Réka és Soma végig dalolta az egész művet többször is....Soma nekiállt és kiolvasta a könyvet is, pedig csak jövőre lesz kötelezője a suliban. Pünkösdkor aztán, a család nagy örömére, a tévében elcsípték a filmet is, és a felelős szülői magatartást sokadszorra félretolva hagyták, hogy én is velük tévézzek, nem okulva a tizenegy évvel ezelőtti bakijukból.  Akkor, az öt éves nővéremnek vetítette le apa diafilmen a művet. Réka azóta is emlegeti az akkori lázálom-szerű éjszakáit, mikor verejtékben úszva kiabálta "jönnek a vörös ingesek!
Most engem is  teljesen magával ragadott a történet, és tátott szájjal bámultam, mert én eddig csak a darab zenéit ismertem,de nem voltam képben a sztorival. Aztán este, mikor két és fél óra vergődés után még mindig Nemecseket sirattam az ágyban, és anya már kellőképp szaranyának érezte magát, végül arra jutottam, hogy ha nagy leszek, történetíró leszek.Kitalálok egy folytatást, ami senkinek nem okoz majd álmatlan éjszakákat. Úgy hajnal egy felé aztán el is szenderedtem egy elégedett " Éljen a grund!" sóhajjal.