"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2014. június 10., kedd

A lila árnyalatai

A színeket ennyi idősen már minden valamirevaló mintagyerek ismeri (lásd például a nővérem). Én nem. Illetve felfedeztem a lilát, és szerelem volt első (na jó sokadik) látásra.
Ezt gondolják a szüleim. Az igazság azonban az, hogy mivel gyönyörűen, egy kis arisztokratikus felhanggal tudom kimondani hogy "lila", s elsőre meg is értik igyekszem minél többször kiélvezni a megértettség örömét. Természetesen tisztában vagyok a színekkel, de sokkal izgalmasabb őket két nagy csoportra osztani. Lila és nem lila. Így nevezem nevén újabban a színeket.
Nem csak ezzel bírom felidegesíteni anyámat, a napokban egy sima délutáni altatás is kudarcba fulladt anya hisztije miatt. Igen, ő állt neki toporzékolni, mert besokallt a rigolyámtól miszerint Boribontól, Kipp-kopp-on és Micimackón át az állatmesékig minden történet szereplőit családunk tagjaival kell helyettesítenie. Nem sokkal szórakoztatóbb? Főleg, hogy természetesen a főszereplő mindig Csenge. Fellázadt, és lenyomta nekem Boribon vulgáris változatát nem kihagyva egyetlen undorító testnedvet és emésztési mellékterméket sem. Én ezt hangos kacajokkal díjaztam így került elég nagy blamába, mert most amellett hogy Csenge legyen a főszereplő alap elvárás részemről minimum egy puki elsütése a történetekben.
Azért előbb utóbb kidől, elalszik és kezdhetem a sutyorgást a paplan alatt az igazi (anya szerint képzeletbeli) barátaimmal. Persze igyekszem nem túl feszíteni a húrt nehogy úgy járjak mint Jenő. Nyúl pajtás sem fogadott szót. Felfedezett egy menekülő útvonalat a kerítés alatt, és miután a szomszéd napi rendszerességgel, egyre szaporodó karmolásokkal és egyre csökkenő lelkesedéssel gyűjtötte be, anya kimondta az ítéletet, hogy mennie kell. Mindenki szépen elköszönt tőle s elvitték. Így nem fog eldőlni családtagjaim vitája Jenő, Betyár avagy Puszedli nemét illetően.
A hosszú hétvégét Almádiban töltöttük, amit a nyár főpróbájaként értelmezve végig lustálkodtunk. Jó, apa és Réka lenyomott egy futamot a sárkányhajóversenyen, Csongor csapata pedig a bajnokság legfontosabb meccsét nyerték meg, ja és apa kétszer megmászta a megyehegyet is biciklivel, de hát ő így szokott pihenni. Én részemről kihoztam a maximumot ebből a pár napból: sok fürdés, sok homokozás, kevés meggyszedés és nagyon kevés alvás.Az idei első szúnyogok pedig, tovább mélyítették a szakadékot köztem és a hatlábúak között. Rettenetesen rosszul tűröm a viszketést!!!


Réka és apa keményen dolgozik...









...én meg így izgulok értük a parton

és végül íme a következő Csenge nyelv feladvány:









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése