Szilvike

Arcát, az éppen feléledő, meleg, nyári szellőbe tartotta. Szemét lehunyta, s mélyet szippantott a Balaton-szagú levegőből. Hát itt van végre! Sikerült! A szüleit napok óta tartotta nyomás alatt a maga módján.Az eddigi élete, meglehetősen küzdelmes 30 éve alatt megtanulta megértetni magát beszéd nélkül is. A kánikula lassan 3 hete tart, ő pedig napok óta csak a bikinijében hajlandó lenni jelezve hogy semmire sem vágyik jobban, mint megmártózni a hűs habokban, ahol szabadon mozognak a tagjai, s ahol mindenki egyforma. Mikor tegnap a tolókocsiból kikászálódva állandóan a földhöz vágta magát, már apukája is belátta, hogy nincs más választása: strandolni kell vinni a kislányát.Neki egyedül, mert a feleségének muszáj dolgoznia a héten.
 A gyerek is látta hogy apukája izgul de azt persze nem tudta hogy mennyire félt a feladattól.Bízott benne hogy megbirkózik vele, mint annyi mással a lányával kapcsolatban. Először beutazott a közeli városkába egy hatalmas úszógumiért, mert azt gondolta úgy könnyebben boldogulnak majd a vízben, majd megtöltötte a hűtőtáskát, összehajtotta a pokrócot, s bepakolt szépen mindent az öreg autóba. Mosolyogva nyugtatta közben a lányát, hogy ne fickándozzon, várjon türelemmel már csak egy óra és a Balatonon lesznek. Mikor a kis Balaton-felvidéki faluból leereszkedtek a partra a nap már a délutáni útját járta az égen.
Apuka leparkolt, és miközben szétnyitotta a rozoga tolókocsit és óvatosan beleemelte a lányát, azon gondolkodott, milyen jó, hogy Szilvi napok óta csak a bikini fölsőt hajlandó felvenni reggelente, így azzal már nem kell vacakolni a strandon. Szép fekete haját pedig a felesége szépen felfogta pár csattal. Hamar rájött hogy egy fordulóval nem tud mindent bevinni s most bosszankodott csak igazán, hogy belevágott a kalandba. A felesége vajon hogy szokta megoldani?
Úgy döntött végül, hogy a lányát betolja a strandra, lefékezi, és vissza megy a csomagokért az autóhoz.
S ekkor, mikor Szilvi fürdőruhában a vízparttól alig 10 méterre arcát a napba fordítva beleszippantott a levegőbe, ekkor fogyott el a türelme. Hetek óta vágyott rá, semmi másra nem tudott már gondolni, eszelősen kívánta a hullámok érintését és irigyen nézte a sok hancúrozó gyereket a vízben. Miért nem mehet már? Mire kell még várni hiszen itt van egy karnyújtásnyira! S ekkor gyakorlott mozdulattal oldotta ki a féket a tolókocsin s arcán hatalmas vigyorral artikulátlanul kiabálva indult meg a meredek partoldalon. Mikor a kocsi kereke egy fa gyökerében megakadva hatalmasat döccent már érezte hogy nem volt ez olyan jó ötlet. A boldog mosolyt rémült sikoly váltotta fel, amire már mi is felfigyeltünk, akik a part menti iszapban játszadoztunk. A következő pillanatban a kocsi megakadt egy betonpadkán, a mozgássérült lány pedig a szemünk láttára repült ki belőle. Szörnyű volt látni ahogy a magatehetetlen test arccal a homokba bukik, a játszadozó gyerekek közé. Anyukám eszmélt elsőnek és odaugrott hogy segítsen, de még ahhoz is gyenge volt, hogy megfordítsa a mozdulatlan testet.Mikor egy másik anyuka és az apukám is odaért együttes erővel sikerült nekik visszaültetni a  lányt a székébe. Anyukám letisztogatta az arcáról a homokot és kérdezgette hogy nem fáj-e valamije. Könnyek és fizikai fájdalom helyett azonban, csak düh és csalódottság torzította az arcát. Pár perc múlva megérkezett az apuka aki kétségbeesetten kereste gyermekét a járdán, ahol hagyta. Először el sem akarta hinni mi történt, de aztán tudva hogy mennyire vágyott a gyerek a vízbe, ő jött rá, hogy valószínűleg nem véletlenül oldódott ki a fék.
 Apukám annyira megsajnálta a megfáradt édesapát hogy nyomban felajánlotta segítségét Szilvia vízre bocsájtásában. Azon a délutánon míg én fáradhatatlanul dagasztottam a sarat anyával, apa és a nővérem aktív, én pedig a strand többi látogatójával együtt passzív részese voltunk egy ember igazi önfeledt boldogságának. Réka vitte az úszógumit, apukám és Szilvike apukája két oldalról emelve kísérték a lányt a vízbe. Miközben ő az úszógumiban ringatózva hosszan pancsolva élvezte a vizet,  az én apukám nem tágított mellőlük és így bontakozott ki előtte Szilvike története.
 A lányé aki 30 éve egészségesen született, de a kisváros kórházában 1 naposan fertőző agyhártya gyulladást kapott. Rajta kívül még 5 csecsemő fertőződött meg az osztályon. 5 fiú, akik nem ismerhették meg családjukat.Egyedül Szilvike ez az erős lány győzte le a kórt, de a győzelemnek ára volt.... A féloldalt lebénult és beszédképtelen lány felnevelése hatalmas feladat a szülőknek, és egy strandolást is csak évente párszor tudnak bevállalni, hiába laknak pár kilométerre a víztől.
Bár máskor alig várom hogy apukám velem foglalkozzon, most egyáltalán nem bántam hogy ezt a délutánt egy idegen családdal töltötte. Mikor elköszöntünk tőlük, nagyokat hallgattunk. Főleg apukám mélyült el a gondolataiban, s sokat beszélgettek anyával felelősségről, önzetlenségről, igazságtalanságról, jó érzésről és még egy csomó olyan dologról amit nem értettem. Az biztos, hogy az egyébként izgága bátyáim is csendesebbek voltak. Miután egy ilyen történet részesei leszünk iszonyú nevetségessé válnak a mi problémáink.Látva hogy milyen kevés elég az igazi őszinte boldogsághoz, úgy válnak egyszeriben kiüresedetté a mi anyagias vágyaink.......

10 keréken

Mostanában erősen kétlaki életet élünk aminek úgy vettem észre az a lényege hogy amikor Almádiban vagyunk mindig arra lenne szükség, amit Veszprémben hagytunk, mikor otthon vagyunk akkor pedig tuti az Almádiban felejtett cuccok hiányoznak legjobban. Laktam anyukámmal és apukámmal Almádiban amíg a tesómék nyaraltak és táboroztak. Apukám onnan járt dolgozni, s mi anyukámmal egész nap egymást szórakoztattuk, így megadatott nekem az ami szerintem minden gyereknek jár, hogy anyukám 100 %-ig csak az enyém volt, rám figyelt és velem foglalkozott. Aztán mikor már kezdtem volna ráunni az egy gyermekes létre, tesóimmal együtt befutottak a messze lakó nagyszüleim és a még messzebb Szegeden élő unokatesóim is. Tök jó kis hetet töltöttünk el együtt megspékelve közel 30 kg barack befőzésével és egy kis bárányhimlővel. A lekvárfőzés anyukámat mélyebben érintette (a barack és a lekvár szót egy mondatban még mindig nem szerencsés kiejteni előtte), mint a bárányhimlő engem.
  Az úgy volt, hogy apukám várva várt szabadságának első napján megjelent 2 azaz kettő darab pötty amit anyukám gyanúsnak talált így jobbnak látta orvossal ellenőriztetni. Miután egyértelműen bárányhimlő volt a diagnózis rohant a patikába, majd a méregdrága pötty kezelő szerrel és a lázcsillapítóval csőre töltve várta az elvetemült himlők és a lázas levertség támadását.A második nap már fogyatkozó türelemmel nevezte ki az összes szúnyogcsípésemet álcázott himlőnek s elégedetten hümmögött,  mikor egy nagyobb hisztim után sikerült 37,1-et mérnie a homloklázmérővel.A harmadik napra aztán belátta, hogy kénytelen beérni a láztalanságommal, a kiegyensúlyozott jó kedvemmel, és a 2 azaz kettő darab pöttyömmel,  amiket aztán minden igényt kielégítően kezelgetett és babusgatott nem sajnálva, a már említett kezelőanyagot sem. Ötödik nap aztán megint elvitt a doktornénihez, hogy a megreklamálja a dolgot, s már attól féltem hogy elkéri a panaszkönyvet, de hál istennek az orvos hamar megnyugtatta, hogy a 2 himlő is himlő és biztosan így is megszereztem a védettséget. Persze innentől kezdve én vagyok a legtökösebb kis csaj, hiszen 2 pöttyel egy életre letudtam ezt a kórságot.(Ja igen! Alig használt bárányhimlő kezelő hab féláron eladó!)

Miután az orvos is rábólintott már semmi nem állt útjába a mi első nagy családi kerékpártúránknak. Mivel szüleim a születésünk előtt jelentős gyakorlatra tettek szert biciklitúra ügyben és apukám a tesóimmal tavaly és tavalyelőtt is végigcsinálta a dolgot, így egyértelműen én voltam a szűk keresztmetszet. Most hogy túl vagyunk rajta elmondhatom, hogy minden várakozást felülmúlva élveztem ezt a pár napot a Balaton körül. Az út sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a családi kupaktanács úgy döntött Soma idén még ne tekerjen hanem üljön be mellém a Soma-mobilba, így jó tempóban alig pár órát töltöttünk csak úton s maradt egy csomó idő egyéb elfoglaltságra ami főleg strandolást, hajókázást, siófoki éjszakázást és a tesóim azon versenyét jelentette, ki tudja a leghaszontalanabb dolgokra költeni a zsebpénzét.
 Le a kalappal Soma előtt akinél szórakoztatóbb útitársat elképzelni sem tudok, s Csongor előtt aki pár mérettel kisebb biciklivel is hősiesen taposta, Réka előtt aki a csomag szállításban vette ki a részét amúgy pedig szerintem fogalma sincs merre jártunk mert ha csak pár percre is álltunk meg inni ő nem a palackért hanem az aktuális kedvenc a Büszkeség és Balítélet-ért nyúlt s a tekerések nagy része is azzal telt, hogy amint anya közelébe ért mindjárt nyaggatni kezdte Mr Darcy és Lizzy émelyítő románcának részleteiről.
A legnagyobb respekt persze apukámat illeti, aki izmait és idegeit nem kímélve vontatta át a közel 40 kilót nyomó két legkisebbjét a fél Balaton körül s komolyan úgy tűnt hogy élvezte is. Anyukám is remekelt, hisz egyetlen egyszer sem borult, nem kapott be darazsat, s meg lehetett szokni a jajgatásait is ami kizárólag az alfele aktuális állapotáról szóltak.Azt hogy soha nem tudta mit melyik táskába tett már nem okozott különösebb meglepetést.
Azért a hazaútra már mindenki elfáradt. Miután reggel könnyes búcsút vettünk a szállásunktól (anyukám tényleg elmorzsolt néhány nosztalgikus könnycseppet, lévén a zánkai gyerekvárosról van szó ahol ő is táborozott még úttörő korában), elindultunk hogy lenyomjuk az utolsó 40 kilométert. Aszófőnél már láttuk a felhőket, de anyukám még bízott az előrejelzésben s Füredre érve meg sem fordult szüleim fejében hogy esetleg fedett helyett keressenek. Így történt hogy a váratlanul lecsapó zápor éppen hattyú etetés közben ért minket a Tagore sétányon. Egy darabig egy fa tövében majd a vízibiciklis fiúk ernyője alá kuporodva próbáltuk átvészelni az égi áldást. A bátyáim persze meg sem próbáltak száraz helyre bújni. Nagyokat kurjongatva vágtáztak föl alá a szakadó esőben félmeztelenül. Ahogy elállt az eső a tömeg újra hömpölyögni kezdett a sétányon, s így rengetegen csodálhatták meg például anyukám bugyiját, vagy bátyáim fehéren világító fenekét ahogy sebtében próbáltunk száraz ruhába bújni a bokrok között.
Bár tudom hogy apukám az aktív pihenés híve, azért azon még nekem is fennakadt a szemem hogy Almádiba érve azon gondolkodott, hogy elmenjen tekerni, vagy evezzen egyet.(Persze végül hazajöttünk mosni s most hogy az ötödik adag is lement a mosógépen már anyukám is nyugovóra térhet.)

első megálló

tesóim lelkesek, így én már 21 hónaposan csúszka-pályázok

Sztorizgatás

Mivel mostanában a tesóim hosszú napokra eltünedeznek, táborokba és a nagyszülőkhöz  anyukám rákeresett egy régi fájlra amiben a testvéreim aranyköpéseit és sztorijait gyűjtögette éveken át. Bizony én is rácsodálkoztam a tényre, hogy előttem is volt élet ebben a családban. Ha már ilyen uborkaszezon van akkor gondoltam sztorizgatok egy kicsit Csenge időszámítás előtti időkből, mindenki szórakoztatására:

2005.január

 

Csongor játszik :

Csongor kitalálja a koreográfiát, és kézzel-lábbal elmagyarázza az érthetetlen anyának:

Anya – anyafarkas

Csongor- hol kisfarkas, hol gonosz bagoly

Éjszaka van. Az anyafarkas és a kisfarkas összebújva alszanak. Egyszer csak huhogás hallatszik, és a kisfarkas felriad. Anyukája megnyugtatja, hogy ez csak egy bagoly és nem tud bejönni a farkas-lakba. De ez a gonosz bagoly berepül az ablakon, hogy megtámadja a kisfarkast. Anyafarkas ebben a pillanatban kiesik a szerepéből, és a könnyeit törölgetve röhögi ki másodszülöttjét, ahogy egy személyben játssza el a bagoly és a kisfarkas csatáját.

Réka játszik:

Most a Réka a rendező. Határozott elképzelése van a történet elindításáról. Szigorúan rögzíti, kinek hol kell állnia, pontosan mit kell mondania. Aztán, ahogy belejövünk egyre több teret kap a spontaneitás.

Réka védtelen kisfarkas, aki eltéved az erdőben. Naná, hogy egy gonosz vadász talál rá, aki meg akarja ölni. Ám a kisfarkas odabújik a vadászhoz, akinek meglágyul a szíve, és kiderül hogy ő igaziból egy jó vadász. Összebarátkoznak, és a jó ember hazakíséri az eltévedt kisfarkast.

Bármiről szól a történet, a végére mindig előkerül valahonnan  egy daloló királylány, aki arra vár, hogy rátaláljon a szerelem egy szép királyfi képében. Hosszú bonyodalmak árán egymáséi lesznek, csók, lagzi és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Réka mesél:

-         Az oviban az óvó néni azt mondta, hogy régen ilyen nagy volt Magyarország (rajzol egy kört a levegőben) most pedig, ilyen kicsi (rajzol a közepébe egy kisebbet).

-         Igen ez így van – helyeselünk. Erre Réka nagy buzgón hozzáteszi:

-         A többi Magyarországot elvitték másholországba.

2005.július

Megállunk egy benzinkútnál tankolni.

Csongor: - miért állunk meg?

Anya : -apa megtankolja az autót.

Csongor: - Tesz elemet az autóba?

2005.augusztus

Csongor többször lenyelte a rágót, majd újból kér.

Anya: Nem adok, mert megint lenyeled

Csongor: Nem nyelem le megígérem.

Megkapja a rágót, majd pár perc múlva mondja:

 -Jaj, anya lecsúszott a rágó!

Anya: - Lenyelted ??

Csongor : - Nem nyeltem le!

Anya :  - Hol van? a szádban?

Csongor: -Nem a pocakomban

Anya: -akkor lenyelted. 

Csongor (már majdnem sírva):  Nem nyeltem le csak magától lecsúszott

 Csongor meg akarja inni az üditőt amit az utazásra vettünk.

Apa: - Csongor ne idd meg, mert az az útra való

Csongor:- Akkor kimegyek az útra meginni.

2005 augusztus

Réka megkérdezi mit jelent az hogy ellenállhatatlan.

Megpróbálom hasonlatokkal elmagyarázni neki és úgy érzem megérti.

Másnap ebéd előtt nasizni akar és így kommentálja:

-Sajnálom anya én ellenállhatatlan vagyok ennek a csokinak.

2006 szeptember

Aniék vannak nálunk, nagy hancúrozásban vannak a gyerekekkel.

Egyszer csak Csongi beleül Ani ölébe és megkérdezi:

-         Neked nincs gyereked??

-         Nincs

-         Kutyád sincs??

-         Nincs

-         Se kutyád se gyereked???

Ani épp kezdene nekiszomorodni, mikor Csongi megsimogatja és azt mondja:

-Nem baj, majd lesz! Gyerek mindenkinek jár.

Közeledik Soma születése és Csongi még mindig nem tudta elfogadni a tényt, hogy kistesója lesz. Tegnap este nekiállt összepakolni a játékait egy hátizsákba.

Apa:        -Mit csinálsz???

Csongi    - Elköltözöm egy másik házba.

Apa :      - Miért  ???

Cs.:         - mert nem akarom a kisbabát

Apa:        - De én nem akarom hogy elmenj

Cs:         - Pedig elmegyek a világ végére

Apa       - Elmehetek veled??

Cs.:        -Ha akarsz?

A beszélgetés alatt végig eltökélten pakolt és fel sem nézett.

2006-10-09

Pár napig Csongor, még kitart elhatározása mellett, hogy keres egy másik otthont, ahol nincs kisbaba.

Egy nap Réka berohan az udvarról és azt mondja:

 -Anya van egy jó hírem: a Csongor már nem akar elköltözni.

- Tényleg? Hogy-hogy?

Réka: - Leültem vele megbeszélni a dolgot, és mondtam neki, hogy és belebetegednék, ha elmenne és állandóan szomorkodnék. A kisbaba pedig biztos állandóan sírna, mert nem tudja, hol van az ő bátyja.

Anya: - És ő erre azt mondta marad?

Réka: - Hááát, azt is mondtam neki hogy az új otthonában nem biztos,hogy olyan szülei lennének akik ennyi mindent megengednek, és talán még a Scooby- doo –t sem nézheti.

2006.karácsony este

 Réka kibontja ajándékát, ami egy játék újszülött baba.

Felkapja a babát és önfeledten kiállt:

-         Jaj de jó! Anya lettem!

2007 tavasz

Oviból hazafelé

Réka: Anya én nem tudom eldönteni mi legyek ha nagy leszek!

Anya : Hogyhogy? Már nem állatorvos akarsz lenni?

Réka: De igen de van még valami, és a kettő között egyszerűen nem tudok dönteni (halál        

           komoly arc)

Anya : ????

Réka: Állatorvos vagy kötéltáncos?

Anya: (csöppet sem komoly arc)

2009. nyár

Palacsintázunk és kérdezem Csongort:

-         Milyen palacsintát kérsz?

-         Egy kifejlett példányt!

Erre Réka : Anya nem gondolod, hogy a Csongor túl sok állatos ismeretterjesztő filmet néz? (DE!)

2009 október

Somára Mari néni vigyáz. Mikor ebédre csirkecombot esznek, Mari néni megkérdezi Somát elviheti-e a csontot a kutyájának. Erre Soma felemeli a mutatóujját és kioktató hangnemben közli:

Amit én eszek az az én kutyámé !

2010 február

Soma arcán a változatosság kedvéért megint ragtapasszal készülődtünk aludni.

Összebújtunk és azt kérdezte:

- Anya mi van az arcodon?

- Bibi

- Olyan mint az enyém?

- Nem ez pattanás.

- És mi pattant rá?

2010. tavasz

Soma kérdez:

- Anya én hol voltam amikor a Csongor kicsi volt?

- A pocakomban

- És  hogy köptél ki?

- Nem a számon jöttél ki!

- Akkor hol?

- Hát valahol alul…

-  A fenekeden vagy a nunidon??

- ???

 

2012.szeptember

Soma egyre többször mereng el a világ dolgain és állítja fel különös elméleteit. A legújabb szösszenet: - Anya mi lesz, ha egyszer nem szül valaki gyereket akkor mikor egy ember meghal?? El fognak fogyni az emberek !! És ha nem születnek fiúk, nem lesz építkezés!!

                

Soma és a végtelen:

„Mondjuk hogy egy pillanatra nem lenne gravitáció. És egy ember épp a földgömb alsó felén áll. Akkor hova esik, ha pont nincs alatta egy másik bolygó?”