Esküvő másodszor

A hétvégén lezajlott Soma keresztapukájának az esküvője. Mint gyakorlott partiarc elmondhatom, hogy kis családunk már rutinból lenyomta a dolgot. Mi gyerekek rezignált arccal asszisztáltuk végig jóanyánk készülődés címén leadott szokásos magánszámát, amelynek egyik csúcsjelenete mikor a tervezett indulás előtt 20 perccel, mi gyerekek puccba vágva, anya enyhén szólva alul öltözötten tikkelő szemmel mered apukámra aki pólóban farmerban azon mereng vajon hol lehet a családi örökségként őrzött ünnepi automata órája. Miután előkerítette, a lakásban fel-alá mászkálva halál nyugodt arccal rázogatta hogy beinduljon, fennhangon csodálva a műremeket, s figyelmen kívül hagyva anya idegességtől gyöngyöző halántékát. Mikor aztán már az autóban ültünk s anya elővette a körömlakkját, hogy kiigazítsa az indulás előtt elkenődött részeket, apukám ismét elemében érezte magát, s a gáz és a fék pedál egyáltalán nem rendeltetésszerű használatával elérte azt hogy anya bemutasson nekünk egy sor addig alig hallott cifra káromkodást, így mi gyerekek is igazán élveztük az utat a szomszédos kisvárosig.
 Soma bátyám volt a gyűrűvivő, amit rajta és az ifjú páron kívül mindenki túlizgult egy kicsit. Ezt abból gondolom hogy azóta is úgy meséli, hogy ő volt a gyűrűvivő és nem is ejtette el. Nekem túl meleg volt a helység, így az első adandó alkalommal leléptem. Így apukámmal, majd a később hozzánk csatlakozott bátyáimmal csak fél füllel a folyosóról hallgattam a szertartást. Így maradtam le a tök jó zenékkel megtűzdelt meghitt pillanatokról, s egy anyukám által írt versikéről is amivel a menyasszony és a vőlegény húgai kedveskedtek az ifjú párnak. Persze mi sem unatkoztunk, mert megdöntöttük az egy zsebbe gyömöszölhető műrózsaszirom számának guiness rekordját.
  A zene és a kaja fantasztikus volt és mivel még élénken élt bennem az augusztusi esküvő, folyamatos deja vu érzéssel vettem birtokba az etetőszéket, majd róttam a köröket a tesóimmal, unokatesóimmal és a rengeteg vendéggyerekkel.Tökélyre fejlesztettem a "hogy hozzunk frászt a leveses tálat cipelő pincérekre a lábuk közé keveredéssel" magánszámomat, de akárhol voltam a teremben mindig kiszúrtam ha anyukám és apukám kettesben táncol s hamar ott teremtem mellettük, hogy nehogy unatkozzanak nélkülem. Egyébként anyukám kivételesen tutira negatív kalória mérleggel zárta az estét, mert bár rendesen fogyasztott a vacsorából és többször rajtakaptam különböző sütis tálakkal az ölében, iszonyatos mennyiséget táncolt. S ez az ő esetében nem csak lötyögést jelent.Rendesen rászállt az együttesre komolyan kiaknázva a kérhettek bármit felszólítást.Hát igen,  finoman szólva szeret beleadni apait anyait, akárcsak a nagypapám, így különös élvezettel szemléltem mikor ők ketten együtt ropták.Én késő este kidőltem így sok mindent csak az utólagos sztorizásokból raktam össze. Többek között azt is hogy mikor elaludtam, nem átallottak a tortás asztal mögötti sarokban két széket a falhoz tolva megágyazni nekem, s ily módon megszabadulva tőlem lelkiismeret furdalás nélkül tovább buliztak hajnali két óráig. Persze bosszúm már másnap reggel nyolckor utolérte anyukámat, mikor sehogy sem akartam megérteni miért is kellene nekem még aludnom.....
A buli óta eltelt majdnem egy hét de az autónkból még mindig virágszirmok hullanak minden ki és beszálláskor, anyukám még mindig nagyokat csettintve kiállt fel időnként hogy " ó a fenébe azt a számot sem kértem a zenekartól! ", de ahogy Csongor szervezetéből lassan kitisztul a korlátlan cola fogyasztás nyomán felhalmozódott koffein úgy halványul bennünk is szép emlékké ez a nagyszerű este.
 Én megint tanultam valami újat  szülő idomításból legfőbb mesteremtől Somától. Mikor készülődtünk, anyukám kitalálta, hogy kivasalja bátyám haját, mire ő rendkívüli leleményességről téve bizonyságot, csak egy hosszas tárgyalás után kialkudott kis Lego figuráért volt hajlandó beadni a derekát.

Az ördög falrafestésének esete

Két hete Rékának megsérült a bokája kajakedzésen. Hajó cipelés közben egy gödörbe lépve  maga alá fordult a lába. Ennek okán anyukám több éves kihagyás után nosztalgikus hangulatban lépett be nővéremmel a kórház baleseti osztályának ajtaján, majd fennhangon kijelentette " Nahát milyen régen jártunk itt! ",s párás szemmel emlékeztek testvéreim, de főként Soma feledhetetlen sérüléseire. Persze egy pillanatra átfutott az agyán hogy nem jó ómen ilyeneket hangoztatni mert ez egyenlő az ördög falra festésével ami köztudottan bevonzza a bajt, de ez csak akkor vált erősen esélyessé mikor pár nap múlva Csongorral látogatták meg a műintézményt.Nagyobbik bátyámnak ugyanis egy apró gumidarab került a szemébe fociedzésen (tudtátok, hogy a műfű pálya gumiból van??), amit csak a kórházban tudtak eltávolítani.
A hab a tortán aztán Soma bátyám hétvégi balesete volt. Anya Soma és én szombaton kimentünk megnézni Csongorék focimeccsét. Somának először nem volt kedve hozzá,de anyukám egy forrócsoki ígéretével hamar rávette. A meccs szünetében aztán meg is támadtuk a büfét, majd csupa egészségtelen dologgal és az áhított forró csokival felszerelkezve letelepedtünk egy asztalhoz.Mivel az ital tényleg nagyon forró volt anya betette az asztal közepére és megtiltotta Somának hogy hozzá nyúljon amíg ki nem hűl. Pár perc múlva aztán Soma kétségbeesett üvöltésére eszméltünk mivel egy, az asztalnál ülő kislány véletlenül meglökte a poharat és a csoki ráborult bátyám mellkasára.Ahogy lerángatták róla a ruhát már látszott hogy ez nem tréfa és anyukám beszórva minket az autóba könnyes szemmel átkozva az ördögöt akit a falra festett, ismét a baleseti felé vette az irányt. Hamar sorra kerültünk (hiszen a pultos néni már régi ismerősként kezelte anyukámat) és Soma igazán bátran viselkedett. Ellátták és bekötözték a sebét. A kezelőt már büszke háborús hősöket meghazudtoló, fellépéssel hagyta el. Mosolyogva fogadta a hírt hogy a keddi kötözésig nem tesizhet és nem nyúlhat hozzá. S mi már sejtettük, hogy mekkora sztorit fog ő ebből kerekíteni a suliban.
Kisvárosunk kórháza mellett áll egy Mc donalds, ami nálunk erősen tiltólistán van, és a fagyizáson kívül testvéreim bánatára csak hébe-hóba látogatjuk. Az utóbbi két hétben azonban az ijedelem növekedésével egyenes arányban nőtt anyukám mc donaldsban elköltött pénze is. Réka egy shake-et kapott a balesete után, Csongor már sajtburgert és krumplit. Ezen felbuzdulva a kórházból kilépve Soma elsorolta a kívánságlistáját. Miután anyukám közölte, hogy ahhoz legalább másodfokú égést kellett volna produkálnia, kiegyeztek egy gyerekmenüben játékkal. A mekibe aztán bőröndöstül, és aggódó arcostul  befutott apukám is, aki egyenesen odahozatta magát a hétvégi továbbképzéséről. Soma csillogó szemét és elégedett mosolyát látva aztán kezdhettek azon aggódni mikor fogja magát direkt bajba sodorni egy kis gyorséttermi élményért. Komolyan mit tesznek ezek a kajába, hogy ezt elérik??

A tanulság az esetből? Vegyük komolyan azt a bizonyos grafiti tilalmat az ördögről. Bár anyukám mélyen babona hívő így tudja azt is hogy három a magyar igazság, most mégis az elvárhatónál kicsit több a felém irányuló figyelem és óvás. Valószínűleg ez sem tart örökké, mert én meg  azt tudom hogy minden csoda három napig tart.