Két hete Rékának megsérült a bokája kajakedzésen. Hajó cipelés közben egy gödörbe lépve maga alá fordult a lába. Ennek okán anyukám több éves kihagyás után nosztalgikus hangulatban lépett be nővéremmel a kórház baleseti osztályának ajtaján, majd fennhangon kijelentette " Nahát milyen régen jártunk itt! ",s párás szemmel emlékeztek testvéreim, de főként Soma feledhetetlen sérüléseire. Persze egy pillanatra átfutott az agyán hogy nem jó ómen ilyeneket hangoztatni mert ez egyenlő az ördög falra festésével ami köztudottan bevonzza a bajt, de ez csak akkor vált erősen esélyessé mikor pár nap múlva Csongorral látogatták meg a műintézményt.Nagyobbik bátyámnak ugyanis egy apró gumidarab került a szemébe fociedzésen (tudtátok, hogy a műfű pálya gumiból van??), amit csak a kórházban tudtak eltávolítani.
A hab a tortán aztán Soma bátyám hétvégi balesete volt. Anya Soma és én szombaton kimentünk megnézni Csongorék focimeccsét. Somának először nem volt kedve hozzá,de anyukám egy forrócsoki ígéretével hamar rávette. A meccs szünetében aztán meg is támadtuk a büfét, majd csupa egészségtelen dologgal és az áhított forró csokival felszerelkezve letelepedtünk egy asztalhoz.Mivel az ital tényleg nagyon forró volt anya betette az asztal közepére és megtiltotta Somának hogy hozzá nyúljon amíg ki nem hűl. Pár perc múlva aztán Soma kétségbeesett üvöltésére eszméltünk mivel egy, az asztalnál ülő kislány véletlenül meglökte a poharat és a csoki ráborult bátyám mellkasára.Ahogy lerángatták róla a ruhát már látszott hogy ez nem tréfa és anyukám beszórva minket az autóba könnyes szemmel átkozva az ördögöt akit a falra festett, ismét a baleseti felé vette az irányt. Hamar sorra kerültünk (hiszen a pultos néni már régi ismerősként kezelte anyukámat) és Soma igazán bátran viselkedett. Ellátták és bekötözték a sebét. A kezelőt már büszke háborús hősöket meghazudtoló, fellépéssel hagyta el. Mosolyogva fogadta a hírt hogy a keddi kötözésig nem tesizhet és nem nyúlhat hozzá. S mi már sejtettük, hogy mekkora sztorit fog ő ebből kerekíteni a suliban.
Kisvárosunk kórháza mellett áll egy Mc donalds, ami nálunk erősen tiltólistán van, és a fagyizáson kívül testvéreim bánatára csak hébe-hóba látogatjuk. Az utóbbi két hétben azonban az ijedelem növekedésével egyenes arányban nőtt anyukám mc donaldsban elköltött pénze is. Réka egy shake-et kapott a balesete után, Csongor már sajtburgert és krumplit. Ezen felbuzdulva a kórházból kilépve Soma elsorolta a kívánságlistáját. Miután anyukám közölte, hogy ahhoz legalább másodfokú égést kellett volna produkálnia, kiegyeztek egy gyerekmenüben játékkal. A mekibe aztán bőröndöstül, és aggódó arcostul befutott apukám is, aki egyenesen odahozatta magát a hétvégi továbbképzéséről. Soma csillogó szemét és elégedett mosolyát látva aztán kezdhettek azon aggódni mikor fogja magát direkt bajba sodorni egy kis gyorséttermi élményért. Komolyan mit tesznek ezek a kajába, hogy ezt elérik??
A tanulság az esetből? Vegyük komolyan azt a bizonyos grafiti tilalmat az ördögről. Bár anyukám mélyen babona hívő így tudja azt is hogy három a magyar igazság, most mégis az elvárhatónál kicsit több a felém irányuló figyelem és óvás. Valószínűleg ez sem tart örökké, mert én meg azt tudom hogy minden csoda három napig tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése