Esküvő másodszor

A hétvégén lezajlott Soma keresztapukájának az esküvője. Mint gyakorlott partiarc elmondhatom, hogy kis családunk már rutinból lenyomta a dolgot. Mi gyerekek rezignált arccal asszisztáltuk végig jóanyánk készülődés címén leadott szokásos magánszámát, amelynek egyik csúcsjelenete mikor a tervezett indulás előtt 20 perccel, mi gyerekek puccba vágva, anya enyhén szólva alul öltözötten tikkelő szemmel mered apukámra aki pólóban farmerban azon mereng vajon hol lehet a családi örökségként őrzött ünnepi automata órája. Miután előkerítette, a lakásban fel-alá mászkálva halál nyugodt arccal rázogatta hogy beinduljon, fennhangon csodálva a műremeket, s figyelmen kívül hagyva anya idegességtől gyöngyöző halántékát. Mikor aztán már az autóban ültünk s anya elővette a körömlakkját, hogy kiigazítsa az indulás előtt elkenődött részeket, apukám ismét elemében érezte magát, s a gáz és a fék pedál egyáltalán nem rendeltetésszerű használatával elérte azt hogy anya bemutasson nekünk egy sor addig alig hallott cifra káromkodást, így mi gyerekek is igazán élveztük az utat a szomszédos kisvárosig.
 Soma bátyám volt a gyűrűvivő, amit rajta és az ifjú páron kívül mindenki túlizgult egy kicsit. Ezt abból gondolom hogy azóta is úgy meséli, hogy ő volt a gyűrűvivő és nem is ejtette el. Nekem túl meleg volt a helység, így az első adandó alkalommal leléptem. Így apukámmal, majd a később hozzánk csatlakozott bátyáimmal csak fél füllel a folyosóról hallgattam a szertartást. Így maradtam le a tök jó zenékkel megtűzdelt meghitt pillanatokról, s egy anyukám által írt versikéről is amivel a menyasszony és a vőlegény húgai kedveskedtek az ifjú párnak. Persze mi sem unatkoztunk, mert megdöntöttük az egy zsebbe gyömöszölhető műrózsaszirom számának guiness rekordját.
  A zene és a kaja fantasztikus volt és mivel még élénken élt bennem az augusztusi esküvő, folyamatos deja vu érzéssel vettem birtokba az etetőszéket, majd róttam a köröket a tesóimmal, unokatesóimmal és a rengeteg vendéggyerekkel.Tökélyre fejlesztettem a "hogy hozzunk frászt a leveses tálat cipelő pincérekre a lábuk közé keveredéssel" magánszámomat, de akárhol voltam a teremben mindig kiszúrtam ha anyukám és apukám kettesben táncol s hamar ott teremtem mellettük, hogy nehogy unatkozzanak nélkülem. Egyébként anyukám kivételesen tutira negatív kalória mérleggel zárta az estét, mert bár rendesen fogyasztott a vacsorából és többször rajtakaptam különböző sütis tálakkal az ölében, iszonyatos mennyiséget táncolt. S ez az ő esetében nem csak lötyögést jelent.Rendesen rászállt az együttesre komolyan kiaknázva a kérhettek bármit felszólítást.Hát igen,  finoman szólva szeret beleadni apait anyait, akárcsak a nagypapám, így különös élvezettel szemléltem mikor ők ketten együtt ropták.Én késő este kidőltem így sok mindent csak az utólagos sztorizásokból raktam össze. Többek között azt is hogy mikor elaludtam, nem átallottak a tortás asztal mögötti sarokban két széket a falhoz tolva megágyazni nekem, s ily módon megszabadulva tőlem lelkiismeret furdalás nélkül tovább buliztak hajnali két óráig. Persze bosszúm már másnap reggel nyolckor utolérte anyukámat, mikor sehogy sem akartam megérteni miért is kellene nekem még aludnom.....
A buli óta eltelt majdnem egy hét de az autónkból még mindig virágszirmok hullanak minden ki és beszálláskor, anyukám még mindig nagyokat csettintve kiállt fel időnként hogy " ó a fenébe azt a számot sem kértem a zenekartól! ", de ahogy Csongor szervezetéből lassan kitisztul a korlátlan cola fogyasztás nyomán felhalmozódott koffein úgy halványul bennünk is szép emlékké ez a nagyszerű este.
 Én megint tanultam valami újat  szülő idomításból legfőbb mesteremtől Somától. Mikor készülődtünk, anyukám kitalálta, hogy kivasalja bátyám haját, mire ő rendkívüli leleményességről téve bizonyságot, csak egy hosszas tárgyalás után kialkudott kis Lego figuráért volt hajlandó beadni a derekát.