"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2015. január 6., kedd

Beszélni jó

Akkor ezennel rögzíteném, ami most már teljes bizonyossággal kijelenthető:teljes jogú tagja vagyok a verbális információ áramlásnak.
Tudok beszélni.
Meg csevegni, feleselni, mesélni, verselni, poénkodni, észt osztani, pletykálni, vitatkozni, szövegelni,kinyilatkoztatni. Mindezt motyogva, kiabálva, suttogva, vehemensen, visszafogottan és teljesen normális hangon is elő bírom adni, az épp aktuális hangulatomtól függően. Mivel elég sokáig visszafogtam magam, most ezerrel próbálom bepótolni a lemaradást, hisz igazából én is csak most jöttem rá hogy beszélni jó.
Az állandóan fecsegő idegesítő gyerek szerepet Soma már kisajátította, így most a család idegein teszteljük a mondást hogy vajon két dudás hogy fér meg egy csárdában.
Határozottan úgy érzem, hogy kezdek a családtagjaim agyára menni, hisz nemcsak hogy elvárom a kellő lelkesedést ha megszólalok, kikövetelem a szemkontaktust és az esetek nagy részében csak akkor nyugszom meg ha elismétlik amit mondtam(oké Lottinál ettől eltekintek).
Kicsit bánom is hogy idáig húztam a dolgot, mert megfosztottam a világot a beszámolóimtól, ami szólhat az épp aktuális véget nem érő álmom részletes leírásáról, vagy egy frissen kitalált viccemről(ezt egyébként rém édesen nyomom: "Anya, figyelj ez vicces lesz" felkiáltással indítok és már adom is elő a 'stand up'-ot), vagy elméleteimről a világ folyását illetően.
A helyes kiejtéssel azért még vannak gondjaim, de a berögzült dolgaimtól nehezen válok meg így szép lassan elértem, hogy a logopédus legnagyobb tiltása ellenére a családom kezd az én Csenge-nyelvből megmaradt csökevényeimmel beszélni. Az "f" hangot például nem használom. Következetesen 'p'-t mondok helyette, ami mint kiderült csak azt bizonyítja, hogy én igazi ősmagyar vagyok, mert ez a két hangunk állítólag még a régi finnugor időkben vált ketté.
A hárombetűs egyszótagos szavak megfordítása viszont abszolút saját kreáció, és olyan menő, hogy nálunk most teljesen normális hogy pész napunk van, és ha kosáig visítok megpakom amit akarok. Ha a tesóim hintáztatnak akkor pedig természetesen pizs-puzs kenderpuzs van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése