Csenge szerint a világ....

Meg sem próbálom belesűríteni egy bejegyzésbe a kimaradt majd' három hónap eseményeit. Bízom a család emlékezetében. Az már úgyis többször kiderült, hogy az emlékezetünk érdekesen szelektál. Egy-egy eseményről mindenkinek más emlékmorzsa raktározódik el a családban, így a már sokat említett nagy számok törvénye alapján, ha összerakjuk amink van azért talán még pár év múlva is kikerekednek a sztorik.

Karácsonyra kaptunk egy szuper ajándékot szüleinktől.
Elkészítették a Csenge szerint a világ...-ot könyv formájában. 196 oldal az elmúlt 4 és fél év  történéseivel, fotóival, dátumozva az összes bejegyzéssel. A könyvet a nagyszüleinknek is elkészítették nem kis örömet okozva vele.
Ez most egy elég nyomos érv lenne amellett hogy befejezzem a blogot, sőt ez is volt az egyik oka a kinyomtatásnak, de a szünetben rengeteget olvasgattuk és adomáztunk újra és újra megállapítva, hogy milyen jó hogy lejegyeződtek a kalandok így, némi bizonytalankodás után anya úgy döntött, megpróbál időt szakítani erre az édes teherre hogy lenyomatot készítsen családunk mindennapjairól.

Kaptam egy másik könyvet is karácsonyra ami enyhén szólva nem az elvárt hatást váltotta ki se belőlem, se anyából. A Szép álmokat, Ella! című remekmű, a világ legunalmasabb és legszájbarágósabb könyve lenne, ha megpróbálnánk komolyan venni. Úgy, hogy anya kifigurázza, én pedig a könyv végére teletalppal ugrálva az ágyban azt kiabálom, hogy "Most teljesen ellazultam! Most teljesen ellazultam!" , aztán Soma, anya és én visítva röhögünk a nonszensz sztorin, azért elég jó esti program, de gyanítom hogy a meseírónak nem ez volt a célja....

Hasonlóan a két évvel ezelőtti januárhoz (mikor Rékáért szorítottunk), nálunk most a jövő szombaton esedékes középiskolai felvételi körül forog a világ. Pontosabban Csongor körül, aki szerencsére nem egy izgulós fajta. Épp ezért anya hónapok óta azon izgul, hogy Csongor miért nem izgul, de mióta a múlt héten bátyám megjegyezte, hogy egy kicsit elkezdett parázni anya azon rugózik hogy "Jaj csak nehogy túlizgulja a gyerek!". Szóval mindenkinek jobb lesz ha túl lesz rajta, és sz életünk visszatér a régi kerékvágásba, miszerint én kapom az indokolatlanul nagy figyelmet, mert én vagyok a legcukibb....

A kiterjedt baráti körrel, nemleszekabarátod konfliktusokkal és balettórákkal övezet intézményesített ovis hétköznapjaim olajozottan működnek. Be kell látnom hogy minden előzetes félelmemre és két évig tartó ellenállásomra rácáfolva tényleg jól érzem magam az óvodában.