Pop, csajok satöbbi

Rajongó lettem. Igen, van saját különbejáratú kedvenc számom és most azt játszom, hogy csak arra tudok elaludni. A rajongásom tárgya Adele: Someone like you című dala. Anyukám is nagyon szerette egészen a  legutóbbi hosszabb autóutunkig. Amikor szokás szerint bedobtam az "utálok autózni, nyűgös vagyok, hát üvöltök" produkciómat anyukám előkapta a telefonját és beindította ezt a csodát, amit eddig csak ő énekelgetett nekem esténként. Persze nyomban elhallgattam és csak akkor üvöltöttem, ha a dal végén nem indították újra. Így a hátralévő kb 60 km-t testvéreim mély sóhajokkal tűzdelt beletörődéssel, apukám kormánykerékre szorított elfehéredett ujjakkal, anyukám pedig egy horvátországi hazaút deja vu érzésével  élték túl. Azon a bizonyos úton 4 éve állítólag Soma mondta be az unalmast, és csak akkor volt hajlandó csöndbe maradni, ha az utolsó 50 km alatt a Kapa kasza, faragószék című műremeket hallgatták zsinórban. 34-szer. Most ott tartunk, hogy ha végképp nem bír anyukám lecsöndesíteni altatáskor (szóval minden este), benyomja a zenémet és én már a kezdő zongorafutamokon megadom magam ellazulok és élvezem a dallamot. Egy kicsit énekelek az énekesnővel és anyával aztán általában a második lejátszás felére már húzom a lóbőrt. Hát ezért van hogy Adele  már nem annyira kedvenc a családom körében, és ha nem vagyok a közelben versengve ugranak a rádióhoz lekapcsolni, ha megszólal a dalom. Mivel ők elviselik szenvedélyemet én is elviselem, sőt táncolok, mikor az autóban teljes hangerőn hallgatják és énekelik a Vad Fruttik számokat.Ezt hívják kölcsönös elfogadásnak, nemde? ;)