Benne vagyunk az újságban

A Kismama magazin karácsonyi számába bekerült anyukám egy írása, de olyan erősen átszabva, hogy az már a merénylet határát súrolja.Vigasztalásul bemásolom hát ide, anyukámat felvidítandó és az örökkévalóságnak megörökítendő:

Tanítómestereim, akik nélkül csak egy feltét nélküli pizza lennék

Gyerekkoromban inkább fiús kislány voltam és nem voltam nagy babázós, így nem mond-hatom, hogy tudatosan rákészültem volna a női feladataimra, de mikor egy tenyérjós könyv került a kezembe az első dolog, amit megvizsgáltam az volt, hogy hány gyermekem lesz a tenyérvonalaim szerint. Húszas éveim közepén a legnagyobb buli-időszakomban villámcsapásként villant a két csík a teszten, aminek a kezdeti rácsodálkozás után, tényleg örültünk. A szülésig hátralévő időt kizárólag szakkönyvek (hja, hol volt még az internet mindenhatósága) bújásával töltöttem, bepótolandó az oviban kihagyott gyakorlati rákészülést.  Réka babánál mindent tökéletesen akartam csinálni. Dr Spock úgy feküdt az éjjeliszekrényen, mint nagymamánál a Biblia és valamilyen szinten úgy is hittem benne, mint ő a szentírásban. Igen, megvolt a fertőtlenítés, mérlegelés, időre etetés szentháromsága és a „mindent alárendelek a babának” téveszme is működött. Valószínű a táplálási ösztönöm is kicsit túlburjánzott annak idején, így az egyik meghatározó emlékem az anyaság első hónapjaiból a mellszívó ütemes zakatolása. A hajamat pedig, azért vágattam le akkoriban rövidre, mert egyszerűen nem fért bele a napomba a hosszú haj karbantartása.

 Elsőszülöttünktől kaptam a szülővé válás örömét, az életre szóló felelősségvállalás döbbenetét és a könnyekig hatódás művészetét.

 Kétéves volt kislányunk mikor megszületett az öccse és én ízelítőt kaptam az egyik kicsi másik pici életérzésből. Úgy emlékszem egyáltalán nem viselt meg az, hogy alább kellett adnom az elvekből, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt elég kezem és tartalék energi-ám (a szülés után rám rakódott tartalékoktól eltekintve) a kivitelezésükhöz. A szabályok la-zultak, amire azért is volt szükség, mert Csongor, nem volt híve a szakkönyveknek és sokkal előrébbvalónak tartotta saját igényeit.

Másodszülöttünk tanított alkalmazkodásra, kreativitásra, türelemre és a testvérháborúk okán a konfliktuskezelésre.

Két gyönyörű gyermek után, úgy éreztük nem foszthatjuk meg a világot a folytatástól így hamar belevágtunk a 3. baba projektbe(dacolva a tenyeremben lévő két vonalkával). A sors azonban majd másfél évnyi várakozás után pottyantotta ölünkbe második fiúnkat. Természetesen Soma is homlokegyenest más, mint a testvérei és mivel mellé sem kaptunk használati utasítást, sorra dőltek meg és születtek új nevelési elvek.

Harmadszülöttünk tett igazán nagy stratégává és profi logisztikussá. Elmélyülni, lelassulni, leegyszerűsíteni tanított. Nála itatódtak át végérvényesen humorral, az elvek.

Gyermekeinkkel és az időközben beszerzett kutyánkkal úgy éreztük kerek a világ, s mikor már kezdett olajozottan működni a családi gépezet, és én is újra hasznos tagja lettem a társadalomnak tornádóként robbant be az életünkbe négyeske.

Csenge még csak 1 éves így a hozzá való kulcsot még csak keresgéljük, de az már világos, hogy a negyedszeri szülővé válástól is sok mindent kaptunk. Természetesen se fejés, se mérlegelés, se cumisüveg, se felesleges para (na jó azért az van). A hozzáállás letisztult és ösztönös.

Negyed szülöttünktől tanultam elképesztően rugalmas, és laza lenni.

Vérprofinak érzem magam, pedig nem biztos, hogy a mostani nyomvonalunk az üdvözítő. Mivel elméletben jó vagyok, ezért teljesen tisztában vagyok vele sokszor milyen csapnivaló vagyok a gyakorlatban. Eljutottam azonban odáig, hogy nem bánom a néha baromi következetlen és helytelen döntéseimet, hiszen ez vagyok én. Az alap és a feltét, amit a gyermekeink pakoltak rám, akiknél jobb tanítóról nem is álmodhatnék.

                                                                     Jójártné Farkas Adrienn

A báránybőrbe bújt farkas

Ezen a hétvégén ismét bebizonyosodott, hogy imádom a hangzavart, és lételemem a nyüzsgés.
Szombat reggel a fiúk megfejtették a nagy rajzfilm keresztrejtvényt, így megtudták hogy az aznapi adventi ajándék a kerti játszóvárban van elrejtve. Miután -5 fokban pizsamában és kabátban begyűjtötték a zsákmányt ,anyának gyorsan leesett, hogy nem biztos hogy jó ötlet volt apa céges karácsonyi bulija utáni reggelre időzíteni ezeket a frankó kis durrogatós pisztolyokat. Én nagyon jól bírtam mikor ültünk reggel az ágyban amúgy családilag mind a hatan, és a bátyáim felváltva durrogtattak a fülembe.Két algopirin után már apukám is bírt valami mosolyfélével szolgálni, de hamar eldöntötte, hogy ráfér a fiúkra egy kis lefárasztás és egy jó kis téli balatoni horgászatot hirdetett ki aznapra. Miután anyukám röpke 1 órát töltött a padláson a téli cuccok hiábavaló kutatásával, hangos szitkozódással és "pedig tudom hogy egy tuti helyre raktam őket" sóhajokkal, sikerült is elindulniuk.(a Somára egy mérettel kisebb, Csongira két mérettel nagyobb apára pedig semmilyen overál se jutott). Negyed órával a fiúk elvonulása után persze meglett a keresett zsák a méretben passzoló cuccokkal, de ezen már nem is csodálkoztam. Bő másfél órával később jöttek meg a bátyáim és Csongor egy barátja, akit szintén sikerült rávenniük erre az őrült horgászosdira. Enyhén szólva arcukra fagyott mosollyal tapadtak a cserépkályhához. Hamar felengedtek és hamar kiderült hogy rengeteg energiájuk maradt arra, hogy a nappalinkat foci-, majd tengó pályává alakítsák.Persze engem is bevettek a fociba, legalábbis én úgy éreztem aktív részese vagyok, ahogy futkoztam közöttük és passzolgattam.Igaz én nem annyira tudatosan és nem lábbal hanem arccal és fejjel továbbítottam labdát, így egy idő után lemondtam a nem annyira fájdalommentes élményről.
Vasárnap egy igazi meglepetés szülinapi bulin vettem részt, ahol közel 30-an voltunk. Mivel éreztem, hogy ez egy fontos állomás a családi megítélésemet illetően elővettem a legjobb jó kislány formámat és mindenkit elvarázsoltam.Egyáltalán nem zavart az irdatlan hangzavar a zene, a tánc és az egyre emelkedettebb hangulat. Úgy elvoltam ahogy egy igazi 4. gyerekhez illik, sőt még aludtam is egy nagyot majd simán kézről kézre jártam a rokonok között. Persze ezek mellett mindenki mosolyogva hallgatta anyukám és nővérem folyamatos rólam szóló rágalmait, magukban megállapítva, hogy "persze még hogy ördögfióka ez a kis angyal!".

Elvonási tünetek

Mivel többek között szüleim nagy kedvence a Vad Fruttik (na de ilyen hülye nevet?!) adott koncertet városunk sportcsarnokában, anyukám (az én beleegyezésem nélkül )úgy döntött, hogy itt az ideje egy kis "ereszd el a hajam"-nak, ami az én világomban ereszd el a cicit lenyomatot jelent. Gyanakodhattam volna, hiszen anyukám a héten a szokásosnál is hosszabban és hangosabban nyomta el a reggeli zuhanyfülkés számait és az autós rádiózások során is hálát adtam az égnek, hogy hátul sötétített az üveg és nem látják a pirosnál, hogy ő az én hozzátartozóm (igen-igen én is úgy érzem, hogy ez néha már kimeríti a kiskorú veszélyeztetését). Aztán a nagymamám megjelenése a kora esti órákban már erősen sejtetett valamit. Persze mielőtt anyukám elindult szerette volna ha betárazok anyatejből, és beosztom az élményt az est további részére, de hát akkor még nem voltam ráhangolódva, nem úgy 1 óra múlva amikor bizony kemény csipkedésekkel és szúrós tekintetekkel büntettem Rozi mamát és a tesóimat, amiért nem tudnak nekem anyát és legfőképp anyatejet prezentálni.Persze a fáradtság legyűrt és mivel okos kislány vagyok beláttam, hogy mindenkinek jobb ha szépen elalszok cici nélkül. Amikor azonban éjfélkor felriadtam, akkor félre dobtam a józan észt és a megértést, és nagyon nekikeseredve sirattam anyát a cserbenhagyót. Mikor 15 perc sírás után már csak hüppögtem Rozi mama kezében és éppen elkönyveltem, hogy vége a jó világnak betoppantak a szüleim és anyukám a ruháját tépve kért hogy szabadítsam meg a felgyülemlett tejtől, mert állítólag még táncolni sem tudott rendesen miatta(nem ám a pluszkilók és a kondi hiánya miatt). Azért az vigasztalt hogy ha csak fizikailag is de ő is szenvedett a hiányomtól, és az is egyértelmű, hogy nagyon feltöltődött a koncertélménytől ami végső soron nekem is jó, feltéve ha berekedt annyira, hogy pár napig mellőze a zuhanykoncerteket.