Ezen a hétvégén ismét bebizonyosodott, hogy imádom a hangzavart, és lételemem a nyüzsgés.
Szombat reggel a fiúk megfejtették a nagy rajzfilm keresztrejtvényt, így megtudták hogy az aznapi adventi ajándék a kerti játszóvárban van elrejtve. Miután -5 fokban pizsamában és kabátban begyűjtötték a zsákmányt ,anyának gyorsan leesett, hogy nem biztos hogy jó ötlet volt apa céges karácsonyi bulija utáni reggelre időzíteni ezeket a frankó kis durrogatós pisztolyokat. Én nagyon jól bírtam mikor ültünk reggel az ágyban amúgy családilag mind a hatan, és a bátyáim felváltva durrogtattak a fülembe.Két algopirin után már apukám is bírt valami mosolyfélével szolgálni, de hamar eldöntötte, hogy ráfér a fiúkra egy kis lefárasztás és egy jó kis téli balatoni horgászatot hirdetett ki aznapra. Miután anyukám röpke 1 órát töltött a padláson a téli cuccok hiábavaló kutatásával, hangos szitkozódással és "pedig tudom hogy egy tuti helyre raktam őket" sóhajokkal, sikerült is elindulniuk.(a Somára egy mérettel kisebb, Csongira két mérettel nagyobb apára pedig semmilyen overál se jutott). Negyed órával a fiúk elvonulása után persze meglett a keresett zsák a méretben passzoló cuccokkal, de ezen már nem is csodálkoztam. Bő másfél órával később jöttek meg a bátyáim és Csongor egy barátja, akit szintén sikerült rávenniük erre az őrült horgászosdira. Enyhén szólva arcukra fagyott mosollyal tapadtak a cserépkályhához. Hamar felengedtek és hamar kiderült hogy rengeteg energiájuk maradt arra, hogy a nappalinkat foci-, majd tengó pályává alakítsák.Persze engem is bevettek a fociba, legalábbis én úgy éreztem aktív részese vagyok, ahogy futkoztam közöttük és passzolgattam.Igaz én nem annyira tudatosan és nem lábbal hanem arccal és fejjel továbbítottam labdát, így egy idő után lemondtam a nem annyira fájdalommentes élményről.
Vasárnap egy igazi meglepetés szülinapi bulin vettem részt, ahol közel 30-an voltunk. Mivel éreztem, hogy ez egy fontos állomás a családi megítélésemet illetően elővettem a legjobb jó kislány formámat és mindenkit elvarázsoltam.Egyáltalán nem zavart az irdatlan hangzavar a zene, a tánc és az egyre emelkedettebb hangulat. Úgy elvoltam ahogy egy igazi 4. gyerekhez illik, sőt még aludtam is egy nagyot majd simán kézről kézre jártam a rokonok között. Persze ezek mellett mindenki mosolyogva hallgatta anyukám és nővérem folyamatos rólam szóló rágalmait, magukban megállapítva, hogy "persze még hogy ördögfióka ez a kis angyal!".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése