A kétéves

Ma vagyok két éves. Lassan be kell látnom, hogy az időt nem lehet megállítani, s bárhogy berzenkedem tőle előbb utóbb fel kell nőnöm. Azért teszek róla, hogy szüleim kiélvezhessék az utolsó babázásukat, és amennyire csak tudom hosszúra nyújtom. Ez abban nyilvánul meg például, hogy nem vagyok hajlandó lemondani a ciciről(anyukáméról), és a kezdeti lelkesedésem után mostanában a bilizést is bojkottálom. A verbális kommunikációm az egy éves szülinapomon produkáltakhoz képest nem sokat változott. Persze ennek is megvan az előnye, hiszen szüleim leporolva gyermektelen időszakukból felrémlő, hosszú éjszakákon át vívott  Activity-partikon szerzett értelmező tudásukat, ismét versenyezhetnek hogy ki fejti meg előbb a kódolt közlendőmet. Persze a Csenge nyelvet továbbra is lelkesen fejlesztem és használom, de valamiért ez értelmezhetetlen a körülöttem élőknek.
Egyébként elégedett vagyok és jól érzem magam a kicsit zajos-flúgos  családomban és ebben a nagyon zajos-flúgos világban. Végső soron így vagy úgy, de mindig elérem amit akarok, így okkal érezhetem úgy hogy a világ még mindig körülöttem forog. Ha mégis csalódás, vagy kudarc ér aránylag könnyen feldolgozom. Bár már dübörög a dackorszak az olyan igazi födhzvágommagam  hisztiket testvéreimhez hasonlóan, valahogy nem preferálom. Hamar bedühödöm, de nagyon hamar le is lehet hűteni. Szóval azt hiszem kezdik megtalálni hozzám a kulcsokat.
Bár anyukám ezt még nem mindig érzékeli, de a napjaim már nem csak abból állnak hogy aláaknázom az ő  teendőit. Felfedeztem és felettébb élvezem például a babázást. Megörökölvén Réka nővérem játék babáit, hatalmas energiákkal vetettem bele magam az anyaságba.
 A könyvek még mindig nagy kedvenceim, s a fő kedvenc Boribonok mellé már megemészthetőnek tartom a Kipp-kopp-ot és a mondókás és verses könyveket is. Én magam is szívesen olvasok.Legyen az Csongor által szétdobált Garfield újság, vagy Soma bibliája az aktuális Lego katalógus, esetleg Réka Harry Potter-e. Ha megszerzem valamelyiket, szaladok vele az ágyba betakarózom és nagyon komolyan "olvasom". Anyukám nagy bánatára Csongor telefonjáért is odavagyok és még nagyobb döbbenetére igazi Z-generációs gyerekként, vele ellentétben, simán kezelem az érintőképernyőt is.
Persze nem hazudtolom meg önmagam és még mindig tudok meglepetést okozni. Még mindig gyakran van  gyanús a csend a fürdőben, a konyhában esetleg a kertben aminek eredményeként kutyakaját kell kimenteni a számból, nutellás üveget és kanalat a wc csésze lefolyójából, lisztet az evőeszközös fiókból és szívószálat a fülemből. Hogy egy kicsit  dicsekedjek, vannak dolgok amiket viszont koromat meghazudtolva gyakorlok. Ilyen az önálló orrfújás és az öltözködés amiben igazán nagyon ügyes vagyok. Talán ezért is érzem feljogosítva magam ahhoz, hogy eldöntsem mit akarok felvenni.Igen-igen két éves vagyok és a ruhákat amik szerintem nem illenek az egyéniségemhez, egyszerűen nem vagyok hajlandó hordani és az is majd egy hétbe került mire ráuntam a gumicsizmára és megengedtem hogy más lábbeli kerüljön a lábamra.Bőven a kortársaimra ráverve használom a játszótéri eszközöket is, ami igazából csak vakmerőség kérdése és két fiútesóval, végül is nem is olyan nagy kunszt.
Még van mit tanulnom, mert míg például a kuka, a telefon, a fogkrém és a kalapács funkciójának megfelelő alkalmazása már nem okoz gondot, azért a fültisztítópálca, az alufólia, a popsitörlő,  a púderecset , a ceruzafaragó és az örök kedvenc wc kefe rendeltetésszerű használatában még vannak pontatlanságaim.

Kis családom ma reggel már felköszöntött, de az igazi buli egy vasárnapi bográcsozós lángosozós partiban fog kiteljesedni. Nekem már többször eszembe jutott hogy lehet hogy azért van a szüleimnek ennyi gyereke, hogy egész évben biztosítsák az ürügyet egy kis eszem-iszomra ?

Végül egy kis a "kétéves akcióban" képek:

Leszokóban

Lassan két hete hogy anyukám megvonta tőlem a nappali szopit.(a sóhajra miért nincs idétlen írásos hangulatjel? "sóhaj")
 Igaz, hogy családtagjaim már egy ideje pedzegették, célozgattak rá, sőt mi több színesen ecsetelgették, hogy állítólag van élet a cicin túl, de nekem csak most esett le, hogy én egy hetek óta tartó alaposan kidolgozott ellenem irányuló hadművelet áldozata vagyok.Megdumálták és döntöttek helyettem, meghallgatva mindenkit akinek csak véleménye volt a dologról (az sem baj ha gyereket sem látott még), s figyelmen kívül hagyva engem aki valljuk be a leginkább érintett a dologban. Mivel volt némi hozzáfűzni valóm a terrorhoz, ezért  hamar érvényesíteni tudtam azon igényemet, hogy legalább az esti anyatejadagomról ne kelljen lemondanom. Az első két nap igazán kemény volt. S nem csak nekem. Most nagyjából úgy telik egy napunk, hogy anyukám egész nap figyelemelterel, ami azt jelenti hogy egyfolytában játszunk vagy olvasunk, így végső soron nem is jövök ki olyan rosszul a dologból. Az esti szopira már elég felfokozott állapotba érkezem s miután megbeszéljük, hogy most már este van és sötét, rávetem magam jóanyámra. Igazán szórakoztató látvány lehetek ilyenkor, mert apukám már napok óta menetrendszerűen megjelenik a szobában, mellénk fekszik és nem tud betelni a látvánnyal ahogy én nem tudok betelni a cicivel.
A legsarkalatosabb pontja a napunknak jelenleg, a délutáni altatás. Most ott tartunk hogy anyukám már nem is próbálkozik az ággyal.Ha eléggé kókadok felültet a biciklire és általában 10 percen belül kidőlök. Persze volt már olyan, hogy nem akartam megfosztani anyukámat egy jó kis testmozgástól így kemény munkával ébren tartva magamat de sikerült összehoznom neki 25-30 perc kerekezést. Volt olyan is hogy elugrottunk tankolni az autóval,  így oldva meg a bealvásomat, s volt olyan is hogy egy hatalmas esés után addig sajnáltam magam míg bealudtam anyukám vigasztaló karjaiban. Ez utóbbi eset után biztos ami biztos inkább nem fordítok hátat anyukámnak, nehogy kísértést érezzen egy gyors elalvást elősegítő esés előidézésében:) Most komolyan, biztos vagyok benne hogy rosszabb napjainkon átfutott az agyán, s az ördög nem alszik;)


Hát így állunk most. A frontvonal most felém mozdult, de kitartok. Harcolni fogok a végsőkig s nem fogom könnyen megadni magam.

Évnyitó

Soma iskolás lett. Ez egy olyan új szituáció amit a tanítónéniknek és sokat megélt szüleimnek is emésztgetni kell. Mivel eddig egyik gyermekükkel sem esett meg, hogy mindjárt az évnyitón kiemelje az első sorból az osztályfőnök s maga mellé állítsa, így fosztva meg a közönséget a "metál-villázás a Szózatra" produkció további élvezetétől. Kicsit sajnáltam a szüleimet, akik hol mosolyogva, hol erősen elgondolkodva és fejcsóválva kullogtak hazafelé, miközben végighallgatták Rékát aki elmesélte Soma teljes évnyitós bemutatkozását. Ha tudtam volna, hogy ilyen érdekes tud lenni egy évnyitó  nem nyaggattam volna anyát, hogy a suli előtti játszótéren töltsük az időt, csak az ominózus Szózat-produkcióra visszaérkezve. Azért Réka mélységesen felháborodott, és színesen ecsetelt beszámolója sem volt semmi. A Himnusz alatti fülbefogás, a szomszéd kislánnyal való lökdösődés és a zsebre tett kézzel szenvedés, mellett az igazgató bácsi beszédjének jeltolmácsolása Soma módra még vicces is lehetett egy kívülállónak. (pl: Igazagtó: Köszöntjük az elsősöket- Soma: két hüvelykujjával magára mutogatva és a fejét rázva ünnepli magát; Igazgató: idén is lesznek iskolai diszkók- Soma: tánc bemutatás a 'walk like an egyptian' koreográfiával stb). Szóval Réka berágott, Csongor jól szórakozott, szüleim begyűjtöttek pár együtt érző vállveregetést, én pedig nagyon büszke voltam Somára, mert elérte hogy az a nap tényleg csak róla szóljon.
 Az új napirendet még szoknom kell, s anyukám reggeli idegbeteg nagyjeleneteit is. Mire három ágy között cikázva sikerül felkelteni minden iskoláskorú csemetéjét, már kellően kikattan ahhoz, hogy rezignáltan vegye tudomásul, hogy már az ébredés utáni harmadik percben sikerül iszonyatosan összeveszni első és másodszülöttjének a fürdőszoba használaton, aminek következményeként én is felébredek és követelem a jussom, elterelve anyukám figyelmét a tényről, hogy harmadszülöttje visszafeküdt és békésen szundikál.
Írhatnék még a több mint 24 órája tartó könyvkötésről és a ma délelőtti 'rakjunk rendet a kinőtt ruhák között' akciónak nevezett
mulatságokról, de ennél sokkal sorsfordítóbb dolgok miatt kell emésztenem magam. Mától ugyanis anyukám megvonta tőlem a nappali szopizást. Csak úgy ukkmukkfukk!!!

Az ötödikes és az elsős(a hetedikes égőnek érezte a suli előtti fotózkodást)

Ez annyira friss seb hogy azt hiszem nem is tudok még írni róla:(((((