Ma vagyok két éves. Lassan be kell látnom, hogy az időt nem lehet megállítani, s bárhogy berzenkedem tőle előbb utóbb fel kell nőnöm. Azért teszek róla, hogy szüleim kiélvezhessék az utolsó babázásukat, és amennyire csak tudom hosszúra nyújtom. Ez abban nyilvánul meg például, hogy nem vagyok hajlandó lemondani a ciciről(anyukáméról), és a kezdeti lelkesedésem után mostanában a bilizést is bojkottálom. A verbális kommunikációm az egy éves szülinapomon produkáltakhoz képest nem sokat változott. Persze ennek is megvan az előnye, hiszen szüleim leporolva gyermektelen időszakukból felrémlő, hosszú éjszakákon át vívott Activity-partikon szerzett értelmező tudásukat, ismét versenyezhetnek hogy ki fejti meg előbb a kódolt közlendőmet. Persze a Csenge nyelvet továbbra is lelkesen fejlesztem és használom, de valamiért ez értelmezhetetlen a körülöttem élőknek.
Egyébként elégedett vagyok és jól érzem magam a kicsit zajos-flúgos családomban és ebben a nagyon zajos-flúgos világban. Végső soron így vagy úgy, de mindig elérem amit akarok, így okkal érezhetem úgy hogy a világ még mindig körülöttem forog. Ha mégis csalódás, vagy kudarc ér aránylag könnyen feldolgozom. Bár már dübörög a dackorszak az olyan igazi födhzvágommagam hisztiket testvéreimhez hasonlóan, valahogy nem preferálom. Hamar bedühödöm, de nagyon hamar le is lehet hűteni. Szóval azt hiszem kezdik megtalálni hozzám a kulcsokat.
Bár anyukám ezt még nem mindig érzékeli, de a napjaim már nem csak abból állnak hogy aláaknázom az ő teendőit. Felfedeztem és felettébb élvezem például a babázást. Megörökölvén Réka nővérem játék babáit, hatalmas energiákkal vetettem bele magam az anyaságba.
A könyvek még mindig nagy kedvenceim, s a fő kedvenc Boribonok mellé már megemészthetőnek tartom a Kipp-kopp-ot és a mondókás és verses könyveket is. Én magam is szívesen olvasok.Legyen az Csongor által szétdobált Garfield újság, vagy Soma bibliája az aktuális Lego katalógus, esetleg Réka Harry Potter-e. Ha megszerzem valamelyiket, szaladok vele az ágyba betakarózom és nagyon komolyan "olvasom". Anyukám nagy bánatára Csongor telefonjáért is odavagyok és még nagyobb döbbenetére igazi Z-generációs gyerekként, vele ellentétben, simán kezelem az érintőképernyőt is.
Persze nem hazudtolom meg önmagam és még mindig tudok meglepetést okozni. Még mindig gyakran van gyanús a csend a fürdőben, a konyhában esetleg a kertben aminek eredményeként kutyakaját kell kimenteni a számból, nutellás üveget és kanalat a wc csésze lefolyójából, lisztet az evőeszközös fiókból és szívószálat a fülemből. Hogy egy kicsit dicsekedjek, vannak dolgok amiket viszont koromat meghazudtolva gyakorlok. Ilyen az önálló orrfújás és az öltözködés amiben igazán nagyon ügyes vagyok. Talán ezért is érzem feljogosítva magam ahhoz, hogy eldöntsem mit akarok felvenni.Igen-igen két éves vagyok és a ruhákat amik szerintem nem illenek az egyéniségemhez, egyszerűen nem vagyok hajlandó hordani és az is majd egy hétbe került mire ráuntam a gumicsizmára és megengedtem hogy más lábbeli kerüljön a lábamra.Bőven a kortársaimra ráverve használom a játszótéri eszközöket is, ami igazából csak vakmerőség kérdése és két fiútesóval, végül is nem is olyan nagy kunszt.
Még van mit tanulnom, mert míg például a kuka, a telefon, a fogkrém és a kalapács funkciójának megfelelő alkalmazása már nem okoz gondot, azért a fültisztítópálca, az alufólia, a popsitörlő, a púderecset , a ceruzafaragó és az örök kedvenc wc kefe rendeltetésszerű használatában még vannak pontatlanságaim.
Kis családom ma reggel már felköszöntött, de az igazi buli egy vasárnapi bográcsozós lángosozós partiban fog kiteljesedni. Nekem már többször eszembe jutott hogy lehet hogy azért van a szüleimnek ennyi gyereke, hogy egész évben biztosítsák az ürügyet egy kis eszem-iszomra ?
Végül egy kis a "kétéves akcióban" képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése