"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2013. szeptember 3., kedd

Évnyitó

Soma iskolás lett. Ez egy olyan új szituáció amit a tanítónéniknek és sokat megélt szüleimnek is emésztgetni kell. Mivel eddig egyik gyermekükkel sem esett meg, hogy mindjárt az évnyitón kiemelje az első sorból az osztályfőnök s maga mellé állítsa, így fosztva meg a közönséget a "metál-villázás a Szózatra" produkció további élvezetétől. Kicsit sajnáltam a szüleimet, akik hol mosolyogva, hol erősen elgondolkodva és fejcsóválva kullogtak hazafelé, miközben végighallgatták Rékát aki elmesélte Soma teljes évnyitós bemutatkozását. Ha tudtam volna, hogy ilyen érdekes tud lenni egy évnyitó  nem nyaggattam volna anyát, hogy a suli előtti játszótéren töltsük az időt, csak az ominózus Szózat-produkcióra visszaérkezve. Azért Réka mélységesen felháborodott, és színesen ecsetelt beszámolója sem volt semmi. A Himnusz alatti fülbefogás, a szomszéd kislánnyal való lökdösődés és a zsebre tett kézzel szenvedés, mellett az igazgató bácsi beszédjének jeltolmácsolása Soma módra még vicces is lehetett egy kívülállónak. (pl: Igazagtó: Köszöntjük az elsősöket- Soma: két hüvelykujjával magára mutogatva és a fejét rázva ünnepli magát; Igazgató: idén is lesznek iskolai diszkók- Soma: tánc bemutatás a 'walk like an egyptian' koreográfiával stb). Szóval Réka berágott, Csongor jól szórakozott, szüleim begyűjtöttek pár együtt érző vállveregetést, én pedig nagyon büszke voltam Somára, mert elérte hogy az a nap tényleg csak róla szóljon.
 Az új napirendet még szoknom kell, s anyukám reggeli idegbeteg nagyjeleneteit is. Mire három ágy között cikázva sikerül felkelteni minden iskoláskorú csemetéjét, már kellően kikattan ahhoz, hogy rezignáltan vegye tudomásul, hogy már az ébredés utáni harmadik percben sikerül iszonyatosan összeveszni első és másodszülöttjének a fürdőszoba használaton, aminek következményeként én is felébredek és követelem a jussom, elterelve anyukám figyelmét a tényről, hogy harmadszülöttje visszafeküdt és békésen szundikál.
Írhatnék még a több mint 24 órája tartó könyvkötésről és a ma délelőtti 'rakjunk rendet a kinőtt ruhák között' akciónak nevezett
mulatságokról, de ennél sokkal sorsfordítóbb dolgok miatt kell emésztenem magam. Mától ugyanis anyukám megvonta tőlem a nappali szopizást. Csak úgy ukkmukkfukk!!!
Az ötödikes és az elsős(a hetedikes égőnek érezte a suli előtti fotózkodást)
Ez annyira friss seb hogy azt hiszem nem is tudok még írni róla:(((((

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése