A gyémánt csiszolók

Anyukám szerint mostanában egyre jobban bontogatom a szárnyaim, ami nem tudom mit jelent pontosan, de én meg úgy gondolom, hogy anyukám és apukám egyre szófogadatlanabb.
Nem elég egyértelműen tudatosítanom bennük hogy mit szeretnék, csak akkor hajlandóak teljesíteni a kérésem, ha kellőképpen nyomatékosítom. Így kerül minimum 10 perc dilizésemben hogy az a cipő kerüljön a lábamra amit szeretnék. Így kell lilára üvölteni a fejem hogy megihassam fél órán belül a második ivójoghurtomat. Kezembe venni az irányítást, és az utcán hatalmasat lódulva előreteperni a kismotoromon, hogy a megfelelő irányba menjünk, már nem nagy kihívás, de sajnos még így is naponta szembesülök a ténnyel, amit Mick Jagger már a 60-as években olyan találóan megénekelt, hogy nem kaphatsz meg mindent amit akarsz. Bár szüleim nem a következetesség és a szigor mintapéldányai azért képesek határokat szabni ami hosszútávon állítólag nekünk jó.Ahogy elnézem tesóim boldogulását az élet útvesztőiben megállapíthatom, hogy anyáék vagy nem olyan nagy lúzerek nevelésügyben, vagy a gének nagyon jól álltak össze. Úgyhogy úgy döntöttem, hagyom magam egy kicsit terelgetni, hisz fárasztó dolog állandóan a saját fejem után menni. Elég jól beválik nálunk az egyet-én-egyet-ő enged szisztéma.Szóval bár az általam kiharcolt cipő van rajtam mikor elmegyünk a boltba, vásárláskor csak kicsit elégedetlenkedek mikor visszakerül a polcra az általam összeválogatott csoki gumicukor túrórudi menü. Tudomásul veszem hogy a falra, bútorra ruhára nem rajzolunk cserébe ujjongva vehetem birtokba anyukám hasfelületét ami a sikertelen fogyókúráknak köszönhetően elegendő felület a művészi hajlamaim kiélésére.A séták alkalmával nagyrészt én tervezhetem az útvonalat, de ha már nagyon szépen kér ("ha nem érünk haza nem lesz ebéd") ,hajlandó vagyok hazafelé venni az irányt.
  Oké, azért persze nem rózsaszín felhő az életünk, lévén, hogy szeretnék hű maradni önmagamhoz. Akad még így is számos alkalom az akaratütköztetésekből adódó erőpróbákra, ami jelenthet alkalmasint a hajmosást és fésülködést kísérő több 100 decibeles, a torkomból kitörő hangorkánt, vagy a zöldségek főzelék formájában való fogyasztása elleni elementális undort, vagy a játszótéren az utolsó utáni utáni csúszás megtagadása nyomán kialakuló pánikrohamot.
Egyszóval csiszolódok mint az a bizonyos gyémánt:)
A testvéreim egyébként még mindig nagyon jó fejek, s szívesen töltik velem az idejüket. Soma örül ha bekucorgok vele a fotelba mikor Scobby-doo-t néz és bár a tv engem egyáltalán nem köt le, azért nagyokat nevetek mikor bátyám nevet, mert így teljes joggal tarthatok igényt az ölében lévő kukoricára. Csongornak is szívesen állok rendelkezésére,ha a telefonjára letöltött legújabb alkalmazások teszteléséről van szó és lelkes közönség vagyok ha a családom által már halálosan unt viccein kell nevetni.(nekem még mindegyik új). Réka pedig hálás ha kikapom a kezéből az ő vastag könyveit és helyébe egy Boribont biggyesztve elvárom, hogy szórakoztasson.
Ritkán írok róluk, pedig a szórakoztatásom terén nagyon fontos helyet foglalnak el a nagyszüleim. Azon kevés szó között amit használok előkelő helyen szerepel a mama és a papa. Minden alkalommal ha találkozunk kitörő örömmel fogadom őket, sőt újabban ha valahova indulunk mindig kifejezem abbéli reményemet, hogy velük fogunk találkozni. Az elmúlt hétvégén sikerült megmártóznom a nagyszülői kényeztetés édes bugyraiban.A szombat nagy részét anyukám szüleinél, a vasárnapot pedig apukám szüleinél a messzi mamánál és papánál töltöttük.Szombaton miután megettem vagy hatot Rozi-mama frissen készült szilvás gombócaiból, bágyadtan pilledtem, délutáni sziesztát mímelve Jani papa kényelmes pocakján. Vasárnap a két órás autóút sem vette el a kedvem attól hogy díjnyertes mosolyokkal jutalmazzam rég látott apai nagyszüleimet.Megjártuk a Duna partot s kicsit felforgattuk a nyugalmukat amit persze Sári mama és Ficó papa egyáltalán nem bánt. A hazafelé úton felülírva anyukámék reményeit, egyáltalán nem aludtam sőt lelkesen vettem részt a "Vad Fruttik vagy Red Hot Chilli Peppers-t hallgassunk" vitában. Este pedig édes kábultságban, a mama-papa élményeket mélyen elraktározva, mosolyogva szopiztam magam álomba.