Anyukám megkezdte a visszaszámlálást a rettegett 40 felé, tegnap ugyanis betöltötte a 39-et.Mivel tudjuk hogy anyukám valami kéjes mazochista élvezetből, még ennyi idősen is szereti a szülinapját, mindenki kitett magáért, s rendesen kényeztettük egész nap.Réka lebetegedett, hogy vele tölthesse a napot, Somát egy nagy csomag dicsérettel vehette át a tanítónénitől (hiába, kezd betörni a fiú), Csongi pedig előző este levette az én altatásom édes terhét a válláról (oké, volt egy gyenge pillanatom, de ez meg az én ajándékom volt). Apa előző este éjfélig nyomta a munkahelyén hogy a nagy napon emberi időben hazaérhessen (év végi leltár).Rozi mama és Jani papa hajlandó volt vele Scrabble-t játszani, sőt még nyerni is hagyták, Lotti pedig egész különös módját választotta az ünneplésnek, széttépett egy kerti párnát mire hazaértünk, majd miután anyukám kizárta a lakásból hosszú farkasokat megszégyenítő sírással tudatta a világgal hogy milyen érzés is lehet meg nem értett házi kedvencnek lenni. A telefonja egész nap csöngött és még azokból is kicsikart egy köszöntést akik egyáltalán nem a szülinapja miatt hívták.Az okmányirodában ügyeket intéztünk, s ő szemlesütve várta, hogy az ügyintéző az adatlapját böngészve kiszúrja, hogy igen ma van a szülinapja.A hab a tortán az volt hogy ő aki hónapok óta nem nézett tévét véletlenül rálelt egy igazi gyöngyszemre, amit már régóta meg akart újból nézni.Így méltó befejezéssel zárult az ő nagy napja.Jó a filmet nem tudta az elejétől nézni, mert én rendesen felpörögtem a bújócskától amit Rozi mamával és a bátyáimmal nyomtam, s eszem ágában sem volt jó kislány módjára elszenderedni.
Apropó alvás. Szeptemberben átköltöztem a fiúk szobájába ami olyan zökkenőmentesen történt, hogy anyukám egész csalódott volt, s azóta is várja hogy fellázadjak, s bevethesse a leválást megkönnyítendő fortélyait, amikkel hetekig készült .Persze azért nagy fokú elégedettséget is érzett, hogy ismét rácáfoltam a szólamokra, miszerint ha egy baba a szüleivel alszik majd nem lehet kitenni az ágyból soha, vagy csak nagyon kemény harcok által. Hát én simán hátat fordítottam a szülői ágynak, imádom a Somától örökölt ágyat, s imádok a fiúkkal osztozkodni. Oké ők annyira nem imádják hogy, elkezdve egy amolyan matriarchális rendszer felépítését, kézbe vettem a szoba parancsnokságot, de az esti rituáléimmal kárpótolom őket.Mikor kettejük ágya között futkozva, hol egyikük hol másikuk mellé kucorgom s biztosítom őket a tényről hogy nekem vannak a legtutibb tesóim, rendesen olvadoznak, s mit szerénykedjek, odavannak értem.Rékához is előszeretettel nyargalok át, barátkozva a szobával, ami pár év múlva remélem az enyém lesz.
A fiúk egyébként feladva a beszédem fejlesztésére tett próbálkozásaikat, most fociedzéseket tartanak nekem. Tegnapelőtt már tudtam a Zidane-cselt, az ollózást a becsúszást és a vetődést. Mondhatom igazán elégedettek voltak velem. Azon ugyan összevesztek, hogy itt van-e az ideje a dekázásnak, abban viszont egyetértettek, hogy a kézilabda oktatással megvárják, míg 2 és fél, de inkább három éves leszek.
Most hogy már csak pár nap van decemberig, nálunk kézzel tapintható a feszültség. Főleg mert anyukám képtelen titkot tartani, ezért már elejtett egy-két szófoszlányt arról, hogy milyen, minden eddiginél furmányosabb feladatokat ötölt ki az adventi naptár hétvégi napjaira. Szerintem hasonló, ha nem nagyobb izgalommal várja hogy tesóim belevessék magukat a hosszú éjszakákon kiagyalt fejtörők, kódok és próbák kiállásába az áhított ajándékokért.Én valószínű még csak lelkes, de passzív élvezője leszek a dolognak, s csak remélni tudom, hogy mikor már aktívan részt tudok venni benne, szóval jóval 40 fölött, is bírni fogja energiával az adventi szórakoztatásunkat.
