"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2013. november 19., kedd

Gyurma és egyébb nyalánkságok

Kaptam gyurmát a szülinapomra. Sok színes gyurmát. Bár családtagjaim először mosolyogva ünnepelték a lelkesedésemet, amivel belevetettem magam az alkotásba, most majd' két hónap múltán már nem díjazzák a szőnyegbe kövült, bútorba dörzsölt, cipőtalpakba épült és nagyon nagyon lehetetlen helyekről előkerült kisplasztikáimat. Odáig jutottam, hogy az alapján ítélem meg az embereket, hogy tudnak -e felismerhető gyurma cicát és gyurma kutyát formázni az általam a kezükbe nyomott anyagból. Túl sok időt nem hagyok a kibontakozásra mert úgy fél perc próbálkozás után már zsűrizem és ha nem megfelelő, kíméletlenül bezúzom.
Anyukám megpróbál néha a végtelenül szánalmas csiga tudományával megvesztegetni, de ez csak ideig-óráig hűti bennem a gyurma cica és gyurma vau-vau iránti vágyamat. Azért annyira nem bánja ám a dolgot,mert így szegényes szókincsem ellenére, tudjuk azt játszani, hogy beszélgetünk:
Odaviszem a gyurmát.
Anya: - Mit szeretnél?
- Cica -mondom én szépen artikulálva.
- Ne csináljak inkább csigát?
- Nem, cica
- És most mit szeretnél?
- Vau-vau
- Ne csináljak inkább csigát?
- Nem vau-vau
Anyukám örül a beszélgetésnek ,én örülök a gyurma állatkertnek és így mindenki elégedett (kivéve a begyúrt csigabigát)
  Attól tartok azért ezt sokáig nem nagyon lehet húzni és előbb utóbb bővítenem kell a tudományomat, hiszen már engem is idegesít a sok értetlen ember a környezetemben.Meg nem bírom azt sem, hogy a szüleim már a hátam mögött sutyorognak, és az elvárhatónál aggodalmasabb képpel vizslatnak mikor azt hiszik hogy nem látom őket.
A hétvégét nálunk töltötték keresztmamiék s bár a gyurma-teszten épphogy átcsúsztak, igencsak élveztük egymás társaságát.Szombat délután ők felügyeltek minket, mikor anya egy Vekerdy előadáson volt, ami a kamaszkorról szólt.Hazaérve megosztotta velünk a hallottakat, mi szerint kamaszkorban már semmit nem tehet a szülő azon kívül, hogy elengedi, hadd csináljon a gyerek amit akar. Ha 12 évig jól alapoztál akkor nyugodtan hátradőlhetsz, ha nem arról nem szólt a fáma. Ezen információkat a 13 és fél éves Réka, és a 11 és fél éves Csongor felcsillanó szemmel fogadta. Mi pedig Somával megszívtuk, mert már látom hogy most elkezdenek ezerrel alapozni, bármit is jelentsen az............

Még hogy nem olvasom a szakirodalmat

Életem első bundájának játszótéri tesztelése. Jelentem keresztmami mindent kibír és imádom!!





Az aki szép, az reggel is szép






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése