Igen! Elkezdődött. Ez a semmivel össze nem keverhető varázslatos időszak. Mikor anya már átrágta magát a kesztyű és sapkahegyeken, előkerültek a téli kabátok, mindennap ropog a tűz a kályhában, az őszi levelek zsákokban a megtört dió pedig a hűtőben pihen, s az utolsó pillanatban elkészült koszorú is a helyén van. Így már készen állunk az év legizgalmasabb napjainak megélésére ami az adventi naptárral veszi kezdetét. A felajzott tesóim izgatottsága később megspékelődik majd egy kis mézeskalács szaggal, hogy majd a fenyő- és kacsavadászat abszolválása és anyukám listáinak félresöprése után lecsendesedve kucorogjunk a fa alá szenteste. Bár azt gondolják én még mindig nem sokat fogok fel az egészből, én igenis imádom ezt az édes várakozást.
Oké, az emelkedett hangulatból, kicsit visszavett a tény, hogy anya idén nem átallott szerződést aláíratni velünk(igen az édes gyerekeivel), idézem: "az adventi naptár idején tanúsítandó megfelelő viselkedésről". Így ha nyaggatás vagy kukucskálás veszi kezdetét elég csak a hűtőre tűzött szerződésre mutatnia, s tesóim máris fülüket farkukat behúzva oldalognak el. Az első nap, mivel pont hétvégére esett mindjárt feladattal kezdődött. A már a hagyományosnak mondható tesó-kvízzel. Hát ami azt illeti eléggé rezgett a léc, mert ha még fél pontot veszítenek nem kapunk ajándékot.. Én persze tudtam volna a válaszokat, csak engem senki nem kérdezett. Azt gondolják ha az ember nem beszél már nem is alkalmas a kommunikációra. Idén egyébként apa is kapott feladatot s bár ő csak 7-ből 2 választ tudott mégis megkapta a meglepijét. (A játékvezetői részrehajlásról természetesen nem volt szó a szerződésben)
A hétvégén végre túráztunk egyet, ami már nagyon hiányzott az egész családnak. Elindultunk és az autóban apa megkérdezte, mi legyen az útirány. Mivel mindenki mást akart, a szüleink megállapították a demokrácia kudarcát, s kikiáltva a diktatúrát megint ők döntöttek helyettünk. Én energiabomba híremre rácáfolva, most visszavettem egy kicsit, így teszteltem Réka, anya, és apa hátán is a háti hordóban túrázást. Apa nyert, mert olyan finom mély álomba merültem a napsütötte fagyos erdőben a hátán, hogy még Soma bátyám aktuális balesete nyomán felharsanó hangos önsajnálata sem keltett fel. Az úgy volt, hogy Soma kicsit lemaradt, hogy a kiskönyvvel túrázóknak kirakott pecsétet kipróbálhassa különböző testrészein. Mikor utánunk eredt a nap pont a szemébe sütött így nem vette észre az útra kilógó korlátot, amibe nagyon keményen beleszállt. A szeme körül érte az ütés, bár ezt először nem volt egyszerű megállapítani az arcán lévő lila pecsétlenyomatok miatt. Meglátszott hogy családom eltunyult az utóbbi idők túramentes hétvégéin mert hazafelé az autóban mindenki elaludt. Én persze ébren voltam és szórakoztattam apát hogy nehogy neki is kedve támadjon bóbiskolni vezetés közben.
 |
| Én is ott vagyok fent és integetek |
 |
| Igen, a Csongor egy labdát rugdalva túrázik |
 |
| Soma sír, én alszom és apám a hős |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése