"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2014. március 21., péntek

Színezd újra

Anya és a Réka elég nagy körömlakk halmozók. Anyára ma rájött a lakkozhatnék. Én meg úgy gondoltam, azzal vagyok a legjobban a segítségére ha körömfestegetés közben szórakoztatom, így mellé kuporogtam az ágyra kiborítottam az összes lakkot és belekezdtem egy hosszú történet eljátszásába. Ha elkap az ihlet eléggé bele bírok merülni a sztoriba, és mikor a fő gonosz és a jó körömlakkok vezére összecsapott kicsit nagyobb erővel sújtottak le egymásra, aminek következtében, a gonosz kék körömlakk elvérzett.Szó szerint. Szép kékre színezve az ágyneműt a lakkos kosarat, a többi lakkot és a kezemet, s apró üvegszilánkokkal terítette be a lepedőt.Mikor anya a körmével végezve behúzta a nyelvét, és feltekintett, épp a pólómmal próbáltam eltüntetni a festéket a kezemről.Rám kiabált hogy ne mozduljak, majd fénysebességgel rohant a porszívóért. Engem beállított a csaphoz "próbáld meg lemosni a kezed" utasítással. Elég hamar rájöttem, hogy ez nem fog menni, s aztán az is leesett, hogy csak azért mondta, hogy próbálkozzak, hogy addig is egy helyben maradjak amíg ő takarítja a nyomokat. Az üvegszilánk mentesítés után aztán szörnyülködve állapította meg hogy a körmére frissen felvitt narancssárga és citromsárga festék átkerült a porszívóra, s a már kékfestett ágyneműre meg úgy en bloc mindenhova, amihez hozzáért nagy kapkodásában.Miután elhasználtunk egy üveg lemosót s megkaptam a dorgálást nekiálltunk a konyhaszekrény szortírozásnak. Ennek az az oka, hogy napok óta molylepkéket vadászunk. Anya az ifjú Gerald Durell-t megszégyenítő lelkesedéssel kísérgeti az új jövevényeinket napok óta, hogy kinyomozza hol a fészkük. Miután a konyhaszekrény elég sanszosnak tűnt, így kipakoltuk s bár molyfészket nem de például 2008-ban(!) lejárt szavatosságú teát, s egy még teljesen jó állapotú nyalókát is találtunk(ez utóbbit le is teszteltem).Anya belemerült a pakolásba, én meg a sarokba kuporodva a megkaparintott nutellás üvegbe merültem bele. Nyakig.S mikor már degeszre ettem magam, megnéztem hogy mutat a pólómon. Mikor anya meglátta, elkobozta az üveget, majd konstatálta, milyen jó hogy nem öltöztetett át a lakk baleset után így spórolt egy pólót. Hát igen, apró örömök Aztán szokásos dilis tempójában felkapott, hogy úr isten bezár a pékség, s átszaladtunk. Én imádom az ilyen flúgos futamokat anyával, de most nagyon akartam sietni s sikerült elterülnöm a járdán. A felrepedt számból kiserkent vér, pedig apró piros mintát rajzolt a rózsaszín pólóm kék lakkos és barna mogyorókrémes foltjaira. A délelőtt megkoronázása az volt, hogy amíg anya továbbra is derékig merült a konyhaszekrényben én kipróbáltam hogy bele fér-e egy liter almalé egy kétdecis pohárba. Jelentem nem, de nagyon érdekes volt ahogy utat talált magának az asztalon, majd a szoknyámon, a széken s a padló fugáiban egészen anyáig. S anyám még mindig nem üvöltött.(nagyon) Most komolyan, egyre magasabb az ingerküszöbe.Lehet hogy elérte, már az áhított zen-mami állapotot?

2014. március 14., péntek

A balzsam

Anyának van egy elmélete, miszerint a hosszú házasság titka, hogy nincs idő veszekedni. Az úgy van hogy mikor apa hazaér, általában a tesóim is épp befutnak és épp topon van a decibelszint a lakásban. Mindenkinek fontos közlendője van és mindenki haladéktalanul meg akarja osztani anyával. Miután apával egy ideig próbálják legalább a szemkontaktust tartani és szájról olvasni, majd fél szavakból megérteni egymást, feladják. (és itt valljuk be hogy azért az osztott figyelem nem a férfiak erőssége). Ezért alakult ki az a rendszer, hogy mikor az aprónép végre békésen szuszog s éppen egyikük sem bóbiskol el valamelyikünk mellett marad pár órájuk a megbeszélnivalóikra. Az ilyen arany időket, pedig ugyebár kár konfliktuskezeléssel tölteni. Na most itt jövök én a képbe, a magam bagolyéletvitelével. Mert bár hétvégenként reggelente a tesóimmal együtt képes vagyok sokáig aludni, de az estéimet nem adom.
  Húzom ameddig bírom, így nekem is megadatik egy-két meghitt esti pillanat a szüleimmel. Ezért örült meg anyukám nagyon mikor a mannaszappan kínálatában esti nyugtató halántékbalzsamra lelt.Hangos heuréka kiáltásokkal adta le a rendelést és türelmetlenül várta az esti nyugságának zálogát. A nagy napon aztán az esti fürdés után gondosan bemasszírozta a halántékomat, majd sorba a tesóimét is mert ők meg semmiből nem akarnak kimaradni, és az esti mesém és szopim után szokás szerint mellém bújva várta a hatást. Biztos hogy nagyon hatékony a krém mert anyukám, aki közel feküdt a halántékomhoz, percek alatt horkolt, így én minden különösebb erőfeszítés nélkül lógtam meg mellőle az ágyból. Lecaplattam a konyhába fogtam egy narancsot oda vittem tátott szájjal ámuló apámnak s félreérthetetlen jelét adtam, annak, hogy pucolja meg. Majd a naranccsal bevackoltam mellé egy pokróc alá s a meghitt apa-lánya mozizást építendő hangosan kommentáltam az iszonyú uncsi lövöldözős filmet amit néztünk. Az idillnek a lépcsőn megjelenő borzas álmos s egy csöppet ideges " úristen hol a Csenge" kiabálós anyám vetett véget. Azt hiszem ilyen sokáig még soha nem voltam ébren mint a balzsammal kezelt estémen, s ennek anyukám szerint az az oka, hogy szkeptikus vagyok és a negatív hozzáállásommal hátráltatom a nyugtató hatást. Ja persze!




2014. március 13., csütörtök

Állatkert és zirci túra

Nővérem szombaton lesz tizennégy, így most minden időnket azzal töltjük hogy készülünk arra hogy megünnepeljük az ő korlátozottan cselekvőképes állapotba jutását. Így csak egy kis fotó sorozatot biggyesztek ide a múlt hétvégéről, ami igazán tavasziasra sikeredett, állatkerttel és túrával.



A pár napos zsiráfbébi :))
Iszonyú mókás a fizimiskájuk


Szóval, mit osztanak a sor elején?
Azért néha Csongornak is összejön egy jó kép
Oké ennél azért lelkesebbek voltunk

Öhöm, Soma enyhén szólva lebukott, amint épp bottal simogatott

Mert botból soha nem elég

Apa szokásos "tudok egy rövidebb utat" projektje nyomán, kicsit elcsigázva



2014. március 5., szerda

Anyám,apám,kakám

 Taktikát váltottam. Az érthető beszéd elsajátításának szintjét kihagyva tovább léptem, s elkezdtem belemélyedni a nyelvtanba. Megtanultam a birtokos rag használatát, s most alkalmazom is arra a pár szóra amit használok, ha kell ha nem.Így lett a szüleimből, anyám és apám a wc-re futás jelszava, pedig a KAKÁM! KAKÁM!  felkiáltás lett. Anya szerint erősen hajazok a csehszlovák bábfilmhős "Hurvinyek"-re, mikor apa hazaér én elé szaladok s apám! felkiáltással nyugtázom a jelenlétét. Nem igazán vagyok otthon a nyolcvanas évek bábfilmjeinek világában, így nem tudom miért találja olyan viccesnek az új beszédemet.Azt hiszem ez már generációs probléma.
Tetszik ez a szó ragasztgatás, így igyekszem minél gyakrabban alkalmazni.Például mikor nem akarok aludni, azt tök jól tudom nyomatékosítani, azzal ahogy felállok az ágyban és szigorú arccal nyomok egy határozott NEMEM -et.Vagy mikor a boltban abbéli óhajomat szeretném közölni hogy a polcról elemelt  túró rudi tulajdonosa szeretnék lenni, elég összeroppantanom s közölnöm hogy: tutim(rudim).
Tesóimnak hála a jelzős szerkezetek elsajátításában is egyre jobb vagyok. Kitaláltak egy új játékok amihez,  bár valószínű cifrára rojtozzák anya idegeit s hosszú perceket vesznek el az életéből, én is csatlakoztam. A lényege, hogy ha autózunk minden sárga dolgot nyugtázni kell.Aki előbb észreveszi, s kiálltja hangosan az a király. Mivel általában szól a zene az autóban(meg még anyánk is visít hozzá), kénytelenek vagyunk elég emelt hangon nyomni a sárga kocsi! sárga kuka! sárga ház! stb szerkezeteket. Mikor először beszálltam nagy sikerem volt, mert sikerült szinte teljesen érthetően megformálnom a sárga kuka kifejezést. Most hogy az újdonság varázsa lecsengett, már nem vagyok olyan népszerű, mikor anyával kettesben autózunk, s én edzésképpen elkezdem egyedül játszani (hiába csak így van esélyem). Ezt főleg a visszapillantó tükörből felém lövellt tekintetéből gondolom.
Azért a hétvégén mikor messzi nagyszüleinkhez utaztunk, hamar ráuntunk s igazán jó gyerekként viseltük a hosszú utat. Mikor félúton megálltunk egy bútoráruháznál, ott aztán rendesen kiengedtük a gőzt. Bátyáimnak már a bejárat forgóajtajánál sikerült összeütközésbe kerülniük a biztonsági őrrel, akinek így valószínű meg volt az aznap esti beszédtémája amint felesége bólogatásai mellett kifejthette véleményét ezekről a mai neveletlen gyerekekről. A liftezésben rejlő izgalmak kiaknázása után az ülőgarnitúráknál őrültünk meg teljesen. Még 14 éves nővérem is velünk hancúrozott. Anya, hogy tompítson a viselkedésünkön, levette rólunk a cipőket majd mikor nagyon belemerültünk a bújócskába már erősen elgondolkodtak rajta, hogy mi lenne ha egyszerűen otthagynának minket. Azt persze nem köszönték meg nekünk, hogy viselkedésünkkel elértük, hogy nagyon gyors és szakszerű kiszolgálásban részesültek. Másnap aztán legálisan lehetett nyüzsögni a nagyszüleim városában álló fantasztikus interaktív természettudományi élményközpontban. Én csak pár órát bírtam, de a többiek kihasználták a napot rendesen.Bicikliztek drótkötélpályán, holdjártak, tesztelték a képességeiket, robotot vezéreltek, mesterséges villámot csodálhattak és még számtalan izgalmas dolgot kipróbáltak.A hétvégén enyhítettem keresztanyámék Csenge elvonási tüneteit  és kacsákat is etettem a Duna parton. Jó kis élménydús napok voltak, így vasárnap mint egy normális család viszonylag csendben, s békésen autóztunk haza.

Réka a légbiciklista

Soma a tépőzárember

Csongor a fakír