"6 hónapos vagyok.Úgy döntöttem, itt az ideje hogy kezembe vegyem a sorsomat. Ha a családomon múlik, nem sok minden marad fenn az utókornak belőlem, hisz negyedik gyerekként elvárják hogy észrevétlenül ha lehet a család életét nem túlságosan bonyolítva cseperedjem fel önellátóvá. Hát mondanom sem kell nem sejtik még, hogy kivel állnak szemben......."2012.április

2014. március 14., péntek

A balzsam

Anyának van egy elmélete, miszerint a hosszú házasság titka, hogy nincs idő veszekedni. Az úgy van hogy mikor apa hazaér, általában a tesóim is épp befutnak és épp topon van a decibelszint a lakásban. Mindenkinek fontos közlendője van és mindenki haladéktalanul meg akarja osztani anyával. Miután apával egy ideig próbálják legalább a szemkontaktust tartani és szájról olvasni, majd fél szavakból megérteni egymást, feladják. (és itt valljuk be hogy azért az osztott figyelem nem a férfiak erőssége). Ezért alakult ki az a rendszer, hogy mikor az aprónép végre békésen szuszog s éppen egyikük sem bóbiskol el valamelyikünk mellett marad pár órájuk a megbeszélnivalóikra. Az ilyen arany időket, pedig ugyebár kár konfliktuskezeléssel tölteni. Na most itt jövök én a képbe, a magam bagolyéletvitelével. Mert bár hétvégenként reggelente a tesóimmal együtt képes vagyok sokáig aludni, de az estéimet nem adom.
  Húzom ameddig bírom, így nekem is megadatik egy-két meghitt esti pillanat a szüleimmel. Ezért örült meg anyukám nagyon mikor a mannaszappan kínálatában esti nyugtató halántékbalzsamra lelt.Hangos heuréka kiáltásokkal adta le a rendelést és türelmetlenül várta az esti nyugságának zálogát. A nagy napon aztán az esti fürdés után gondosan bemasszírozta a halántékomat, majd sorba a tesóimét is mert ők meg semmiből nem akarnak kimaradni, és az esti mesém és szopim után szokás szerint mellém bújva várta a hatást. Biztos hogy nagyon hatékony a krém mert anyukám, aki közel feküdt a halántékomhoz, percek alatt horkolt, így én minden különösebb erőfeszítés nélkül lógtam meg mellőle az ágyból. Lecaplattam a konyhába fogtam egy narancsot oda vittem tátott szájjal ámuló apámnak s félreérthetetlen jelét adtam, annak, hogy pucolja meg. Majd a naranccsal bevackoltam mellé egy pokróc alá s a meghitt apa-lánya mozizást építendő hangosan kommentáltam az iszonyú uncsi lövöldözős filmet amit néztünk. Az idillnek a lépcsőn megjelenő borzas álmos s egy csöppet ideges " úristen hol a Csenge" kiabálós anyám vetett véget. Azt hiszem ilyen sokáig még soha nem voltam ébren mint a balzsammal kezelt estémen, s ennek anyukám szerint az az oka, hogy szkeptikus vagyok és a negatív hozzáállásommal hátráltatom a nyugtató hatást. Ja persze!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése