Anyám,apám,kakám

 Taktikát váltottam. Az érthető beszéd elsajátításának szintjét kihagyva tovább léptem, s elkezdtem belemélyedni a nyelvtanba. Megtanultam a birtokos rag használatát, s most alkalmazom is arra a pár szóra amit használok, ha kell ha nem.Így lett a szüleimből, anyám és apám a wc-re futás jelszava, pedig a KAKÁM! KAKÁM!  felkiáltás lett. Anya szerint erősen hajazok a csehszlovák bábfilmhős "Hurvinyek"-re, mikor apa hazaér én elé szaladok s apám! felkiáltással nyugtázom a jelenlétét. Nem igazán vagyok otthon a nyolcvanas évek bábfilmjeinek világában, így nem tudom miért találja olyan viccesnek az új beszédemet.Azt hiszem ez már generációs probléma.
Tetszik ez a szó ragasztgatás, így igyekszem minél gyakrabban alkalmazni.Például mikor nem akarok aludni, azt tök jól tudom nyomatékosítani, azzal ahogy felállok az ágyban és szigorú arccal nyomok egy határozott NEMEM -et.Vagy mikor a boltban abbéli óhajomat szeretném közölni hogy a polcról elemelt  túró rudi tulajdonosa szeretnék lenni, elég összeroppantanom s közölnöm hogy: tutim(rudim).
Tesóimnak hála a jelzős szerkezetek elsajátításában is egyre jobb vagyok. Kitaláltak egy új játékok amihez,  bár valószínű cifrára rojtozzák anya idegeit s hosszú perceket vesznek el az életéből, én is csatlakoztam. A lényege, hogy ha autózunk minden sárga dolgot nyugtázni kell.Aki előbb észreveszi, s kiálltja hangosan az a király. Mivel általában szól a zene az autóban(meg még anyánk is visít hozzá), kénytelenek vagyunk elég emelt hangon nyomni a sárga kocsi! sárga kuka! sárga ház! stb szerkezeteket. Mikor először beszálltam nagy sikerem volt, mert sikerült szinte teljesen érthetően megformálnom a sárga kuka kifejezést. Most hogy az újdonság varázsa lecsengett, már nem vagyok olyan népszerű, mikor anyával kettesben autózunk, s én edzésképpen elkezdem egyedül játszani (hiába csak így van esélyem). Ezt főleg a visszapillantó tükörből felém lövellt tekintetéből gondolom.
Azért a hétvégén mikor messzi nagyszüleinkhez utaztunk, hamar ráuntunk s igazán jó gyerekként viseltük a hosszú utat. Mikor félúton megálltunk egy bútoráruháznál, ott aztán rendesen kiengedtük a gőzt. Bátyáimnak már a bejárat forgóajtajánál sikerült összeütközésbe kerülniük a biztonsági őrrel, akinek így valószínű meg volt az aznap esti beszédtémája amint felesége bólogatásai mellett kifejthette véleményét ezekről a mai neveletlen gyerekekről. A liftezésben rejlő izgalmak kiaknázása után az ülőgarnitúráknál őrültünk meg teljesen. Még 14 éves nővérem is velünk hancúrozott. Anya, hogy tompítson a viselkedésünkön, levette rólunk a cipőket majd mikor nagyon belemerültünk a bújócskába már erősen elgondolkodtak rajta, hogy mi lenne ha egyszerűen otthagynának minket. Azt persze nem köszönték meg nekünk, hogy viselkedésünkkel elértük, hogy nagyon gyors és szakszerű kiszolgálásban részesültek. Másnap aztán legálisan lehetett nyüzsögni a nagyszüleim városában álló fantasztikus interaktív természettudományi élményközpontban. Én csak pár órát bírtam, de a többiek kihasználták a napot rendesen.Bicikliztek drótkötélpályán, holdjártak, tesztelték a képességeiket, robotot vezéreltek, mesterséges villámot csodálhattak és még számtalan izgalmas dolgot kipróbáltak.A hétvégén enyhítettem keresztanyámék Csenge elvonási tüneteit  és kacsákat is etettem a Duna parton. Jó kis élménydús napok voltak, így vasárnap mint egy normális család viszonylag csendben, s békésen autóztunk haza.

Réka a légbiciklista

Soma a tépőzárember

Csongor a fakír