Ez a cudar idő szívás. Tegnap anyával begyújtottunk a kályhába. Én pakoltam a fát tartottam a gyufát meg minden.Pörögtem ezerrel mert így május közepén a lakásba zárva tele vagyok tettvággyal.
Nem csak én vagyok így, Jenő a nyúl szintén bezsongott. Nekifutásból rugdalja a ketrece falát, mert kevesli a szabadban tölthető időt. Anya rendszeresen megszánja és beengedi a lakásba, hogy élhessen egy kis társadalmi életet. Állítólag a nyulak nagyon jól tanítható és szobatisztaságra szoktatható lények. A mi Puszedlink(csak anya hívja Jenőnek) szerintem fajtája mintapéldánya, mert elég hamar rászokott hogy kizárólag egy helyre bogyóz. Ha rájön az ihlet a másodperc tört része alatt ugrik fel a kanapéra, s rakja ki a sormintát végig az összes párnán és pléden. A forgatókönyv már az unalomig ismételt. Jenő ugrik, anya visít, én elkapom a grabancát(grabanc elkapásban nagyon jó vagyok) és letessékelem.Jenő eltűnik, anya visít, majd rátalál a konyhaszekrény alatti komposztos tálnál, vagy a száraz kenyeres kosár mellett. Rendkívül vicces mikor egy egész kiflivel a szájában idétlen figurákkal kombinálva ugrál, s közben sorozatlövőként potyogtat ott hátul.Nem veti meg a szobai fikuszt sem, s mivel úgy néz ki semmi baja nincs a mérgező növénytől, erősen hajaz az új Szörvájver névre.
Mikor összeszedtük a fiúkat a suliban a tanítónéni figyelmeztette anyukámat, hogy a rossz idő miatt egy percet sem voltak szabad levegőn a kölkök, amit egyébként felesleges volt mondania mert mély nyomokat hagyott az arcán. Mivel Csongor cimborája is velünk tartott, így anya elkezdte törni a fejét hogy mivel lehetne lekötni a szabad gyököket. Amatőr módon csokis keksz sütést tervezett délutáni mókának, de ez nemhogy a fiúkat, de most még engem sem izgatott.Mármint a sütés, a süti eltüntetésben természetesen aktívak és bámulatos gyorsak voltunk. Végül anya beadta a derekát a fiúknak(nem mintha engedélyt kértek volna), és a szoba egy perc alatt amerikai focipályává alakult. Engem is bevettek a játékba (próbáltak volna kihagyni), s így büszkén kijelenthetem, hogy sikerült elsajátítanom a szabályokat.Cseppet sem voltam megilletődve s gyönyörű passzokat és birkózásokat produkáltam. Mi küzdöttünk ezerrel, anya fotózott bőszen, s tényleg szép emlékké válhatott volna, ha Somának nem sikerül begyűjteni egy már elég rég esedékes orrsérülést. (Az orrára ugyanis aránylag régen sérült le).
A baleset elég nagy pánikot keltett szüleim körében és dilemmák sorozatát indította: Vajon tört, repedt, vagy csak bedagadt? Ügyelet, vagy fagyasztott borsó? A orra vége lila vagy csak koszos? Én simogatással és sok sok orra puszival szálltam be és igyekeztem hasonlóan aggodalmas képet vágni mint a többiek. Még soha nem volt olyan népszerű Soma mint ma reggel. Minden családtag az ő orrszerkezetét nézegette tovább duzzasztva a dilemmát, a ferde vagy nem ferde kérdéssel.Bátyám pedig Cyrano-t meghazudtoló büszkeséggel és "ha én ezt a klubban elmesélem" ábráztattal vonult iskolába.
 |
| touchdown |
 |
| egy profi labdaátvétel |
 |
| szerintem egyenrangú félként küzdöttem |
 |
| labda szerzés |
 |
| kicsi a rakás |
 |
| a csapat |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése