Focivébé. Méééé ???

A család vb lázban ég aminek több szempontból is hasznát veszem.Végre Almádiban is van tévénk és a későig tartó meccsek okán rendszeresen elfelejtenek engem ágyba dugni így Somával együtt jó kis éjszakai életre álltunk át, reggeli sokáig alvással fűszerezve természetesen.Szüleim igyekeznek maximálisan kihasználni a nagy család adta lehetőségeket így a 140 cm-nél nagyobb családtagokkal gól totót töltettek ki.Jani papát is bevonva kemény 300 Ft-os alapon játszva még izgalmasabbá teszik ezt az egész foci őrületet. Vannak egész tanulságos esetek ezen a Vb-n. Remélem így hogy anyáék látják hogy az a Suarez nevű urugvay-i sem rest a fogait használni ha az igazáért kell harcolni, elnézőbbek lesznek az én legújabb érdekérvényesítési módszerem felett. Persze azért így sem akarok járni:












Réka kajak táborba jár minden nap, Csongor pedig már 5 napja elment egy bentlakásos sulis táborba. Már komoly elvonási tüneteket veszek észre a családon, mert egyre gyakrabban hangzik el a "Milyen nyugi van!"  mondat.
Én napközben anyával és Somával élvezem a balatoni nyarat amit idén jelentősen feldob a tény hogy az utcánk végére egy cirkusz költözött egész nyárra, s az elefántok csak úgy kicsapva az út mellé legelik a fákat és szórakoztatnak engem minden nap mikor feltekerünk hozzájuk.

A beszéddel igazán jól haladok,  de azért nem kapkodom el a dolgot. Szép lassan csöpögtetem, hogy kiélvezhessek minden ámulatot, és őszinte örömöt amit az információ átadásommal elérek. Kedvenceim most a kérdőszavak. 'ova?, 'óóól?, mííí? , és a minden alkalommal rendkívüli derültséget keltő Méééé?. Ha naivan azt gondolták, hogy megkésett beszédfejlődésem okán kihagyom a fantasztikus miért-korszakot, nagyot tévedtek.
 Mint minden majdnem három évest, engem is izgat a körülöttem élők tetteinek motivációja, a dolgok és történések mindenféle ok-okozati összefüggései, és úgy általában a világ működésének miértjei. Egyébként egyenlőre még egészséges keretek között tartom a dolgot és rém cukin nyomom, ahogy terpeszben állva két tenyeremet felfelé fordítva arcommal egy nagy kérdőjelet formázva benyögöm : méééé' ????

Cuki és nem annyira cuki dolgaim

Minden rátartiságom ellenére, azért alapvetően én egy igazán cuki kétéves vagyok, és ezt nem csak anyám rajongása okán gondolom, hisz azért azt én is tudom, hogy az anyaállatok enyhén szólva elfogultan imádják a csemetéiket. Bárhova megyünk mindenhol, kivívom az elismerő pillantásokat, és a jaj de édes mosolyokat, főleg ha elkezdem lökni, a tündi-bündi szövegemet.
 A cukisági fokmérőt mostanában leginkább a szeretet megnyilvánulásaimmal akasztom ki.
 - Tesóim veszekszenek. Én közéjük ülök és külön külön megölelgetem őket, úgy igazán erősen, csengésen s máris olvad a jég.
 - Addig nem nyugszom míg be nem hívhatom Lottit, ha én úgy gondolom hogy benn akar lenni.(ő néha úgy csinál mintha nem így lenne, de hát szerintem csak szereti kéretni magát). Miután lefekszik letámadom és rendesen megropogtatva biztosítom róla, hogy ő a legjobb négylábú barátom

- Lételemem a nyüzsgés és fáradhatatlan vagyok.Ennek bizonyítéka, hogy létezik egy szó aminek minden  formáját felismerem és nem kis derültséget keltve reagálok is rá.Szóval, ha elhangzik a "megy" ige bármilyen nyelvtani alakja a jelenlétemben (pl menni, mehetnénk, megyek, el fog menni, megy stb), azonnal félbehagyom amiben éppen elmerülök, talpra ugrok mindkét mutatóujjammal magamra mutogatva, koloratúrszopránban levegővétel nélkül nyomom hogy  "nene tete! nene tete! nene tete!) ami annyit tesz Csenge-nyelven megfogalmazva, hogy "én is megyek!".
 -Ennek következő lépcsője, hogy miután biztosítanak róla hogy nem maradok ki semmiből öklömet a magasba lendítve nyomok egy JEEEE!-t,  úgy Nagyferó-san
- Egyre hosszabb időkre bírok elmerülni a képzeletem világában. Elég hozzá két kavics hogy a külvilágot kizárva, egy egész estés sztorit eljátsszak párbeszédekkel, nagy monológokkal, betétdalokkal körítve. Azt mondjuk utálom mikor azon kapom a családtagokat, hogy csendben mosolyogva, 'jajdekiscuki' homlokredőzéssel stírölnek.

Persze a rigolyáim száma is szépen nő. S míg a cicás pohárhoz, és a következetesen lilának hívott rózsaszín szívószálhoz való olthatatlan ragaszkodásomat már megszokták, most a nem veszek fel olyan ruhát amiben van címke dilimet próbálják tolerálni. Megvannak az eszközeim. Miután anyukám egy hatalmas szabó ollóval a kezemben kapott rajta amint a nyelvemet kidugva a letolt gatyámban matattam, hamar belátta, hogy jobban jár ha aláveti magát a címke fóbiámnak.

A lila árnyalatai

A színeket ennyi idősen már minden valamirevaló mintagyerek ismeri (lásd például a nővérem). Én nem. Illetve felfedeztem a lilát, és szerelem volt első (na jó sokadik) látásra.
Ezt gondolják a szüleim. Az igazság azonban az, hogy mivel gyönyörűen, egy kis arisztokratikus felhanggal tudom kimondani hogy "lila", s elsőre meg is értik igyekszem minél többször kiélvezni a megértettség örömét. Természetesen tisztában vagyok a színekkel, de sokkal izgalmasabb őket két nagy csoportra osztani. Lila és nem lila. Így nevezem nevén újabban a színeket.
Nem csak ezzel bírom felidegesíteni anyámat, a napokban egy sima délutáni altatás is kudarcba fulladt anya hisztije miatt. Igen, ő állt neki toporzékolni, mert besokallt a rigolyámtól miszerint Boribontól, Kipp-kopp-on és Micimackón át az állatmesékig minden történet szereplőit családunk tagjaival kell helyettesítenie. Nem sokkal szórakoztatóbb? Főleg, hogy természetesen a főszereplő mindig Csenge. Fellázadt, és lenyomta nekem Boribon vulgáris változatát nem kihagyva egyetlen undorító testnedvet és emésztési mellékterméket sem. Én ezt hangos kacajokkal díjaztam így került elég nagy blamába, mert most amellett hogy Csenge legyen a főszereplő alap elvárás részemről minimum egy puki elsütése a történetekben.
Azért előbb utóbb kidől, elalszik és kezdhetem a sutyorgást a paplan alatt az igazi (anya szerint képzeletbeli) barátaimmal. Persze igyekszem nem túl feszíteni a húrt nehogy úgy járjak mint Jenő. Nyúl pajtás sem fogadott szót. Felfedezett egy menekülő útvonalat a kerítés alatt, és miután a szomszéd napi rendszerességgel, egyre szaporodó karmolásokkal és egyre csökkenő lelkesedéssel gyűjtötte be, anya kimondta az ítéletet, hogy mennie kell. Mindenki szépen elköszönt tőle s elvitték. Így nem fog eldőlni családtagjaim vitája Jenő, Betyár avagy Puszedli nemét illetően.
A hosszú hétvégét Almádiban töltöttük, amit a nyár főpróbájaként értelmezve végig lustálkodtunk. Jó, apa és Réka lenyomott egy futamot a sárkányhajóversenyen, Csongor csapata pedig a bajnokság legfontosabb meccsét nyerték meg, ja és apa kétszer megmászta a megyehegyet is biciklivel, de hát ő így szokott pihenni. Én részemről kihoztam a maximumot ebből a pár napból: sok fürdés, sok homokozás, kevés meggyszedés és nagyon kevés alvás.Az idei első szúnyogok pedig, tovább mélyítették a szakadékot köztem és a hatlábúak között. Rettenetesen rosszul tűröm a viszketést!!!

Réka és apa keményen dolgozik...

...én meg így izgulok értük a parton

és végül íme a következő Csenge nyelv feladvány: