Minden rátartiságom ellenére, azért alapvetően én egy igazán cuki kétéves vagyok, és ezt nem csak anyám rajongása okán gondolom, hisz azért azt én is tudom, hogy az anyaállatok enyhén szólva elfogultan imádják a csemetéiket. Bárhova megyünk mindenhol, kivívom az elismerő pillantásokat, és a jaj de édes mosolyokat, főleg ha elkezdem lökni, a tündi-bündi szövegemet.
A cukisági fokmérőt mostanában leginkább a szeretet megnyilvánulásaimmal akasztom ki.
- Tesóim veszekszenek. Én közéjük ülök és külön külön megölelgetem őket, úgy igazán erősen, csengésen s máris olvad a jég.
- Addig nem nyugszom míg be nem hívhatom Lottit, ha én úgy gondolom hogy benn akar lenni.(ő néha úgy csinál mintha nem így lenne, de hát szerintem csak szereti kéretni magát). Miután lefekszik letámadom és rendesen megropogtatva biztosítom róla, hogy ő a legjobb négylábú barátom
- Lételemem a nyüzsgés és fáradhatatlan vagyok.Ennek bizonyítéka, hogy létezik egy szó aminek minden formáját felismerem és nem kis derültséget keltve reagálok is rá.Szóval, ha elhangzik a "megy" ige bármilyen nyelvtani alakja a jelenlétemben (pl menni, mehetnénk, megyek, el fog menni, megy stb), azonnal félbehagyom amiben éppen elmerülök, talpra ugrok mindkét mutatóujjammal magamra mutogatva, koloratúrszopránban levegővétel nélkül nyomom hogy "nene tete! nene tete! nene tete!) ami annyit tesz Csenge-nyelven megfogalmazva, hogy "én is megyek!".
-Ennek következő lépcsője, hogy miután biztosítanak róla hogy nem maradok ki semmiből öklömet a magasba lendítve nyomok egy JEEEE!-t, úgy Nagyferó-san
- Egyre hosszabb időkre bírok elmerülni a képzeletem világában. Elég hozzá két kavics hogy a külvilágot kizárva, egy egész estés sztorit eljátsszak párbeszédekkel, nagy monológokkal, betétdalokkal körítve. Azt mondjuk utálom mikor azon kapom a családtagokat, hogy csendben mosolyogva, 'jajdekiscuki' homlokredőzéssel stírölnek.
Persze a rigolyáim száma is szépen nő. S míg a cicás pohárhoz, és a következetesen lilának hívott rózsaszín szívószálhoz való olthatatlan ragaszkodásomat már megszokták, most a nem veszek fel olyan ruhát amiben van címke dilimet próbálják tolerálni. Megvannak az eszközeim. Miután anyukám egy hatalmas szabó ollóval a kezemben kapott rajta amint a nyelvemet kidugva a letolt gatyámban matattam, hamar belátta, hogy jobban jár ha aláveti magát a címke fóbiámnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése