Ránk jár a rúd

Tegnap éjjel  arra ébredtem, hogy apukám az ágyban fekve beszélget a sorsunk alakítójával, pont úgy mint Tevje a hegedűs a háztetőn-ben. Apukám vérmérsékletéből adódóan azonban ez egy kicsit zajosabbra és vulgárisabbra sikerült, mint a tejesember  jámbor monológjai. Az előzmény elég hosszú és kanyargós és egészen év elejére nyúlik vissza amiből arra következtethetünk hogy a ló éve nem a mi évünk. A mélypont(vagy ha úgy tetszik csúcspont) a pech-sorozatunkban múlt héten apa szabijának közepén kezdődött egy derékbeállással. Majd folytatódott a kétségbeesett telefonokkal, mert mint kiderült az összes  40 km-en belül fellelhető reumatológus, sőt még a háziorvos is erre az egy hétre időzítette a nyári szabadságát. Miután apukám megmerítkezett a magyar egészségügy esztékás bugyraiban, s hét nap kínlódás után talált egy profit egy szomszédos kisvárosban, éppen fellélegeztünk volna mikor tegnap éjjel Réka nővérem belázasodott. Bőröndje az előszobában becsomagolva várta, hogy ma reggel elinduljanak a hetek óta tervezgetett edzőtáborba. Mikor éjjel kettőkor nővérem 39 fokban égve zokogta világgá fájdalmát és csalódottságát, és apám a már említett beszélgetést folytatta az „illetékessel” még anyám legendás optimizmusa is megingott . Kétségbeesve kereste a miérteket.Persze reggelre legyártott egy elég béna elméletet miszerint biztos egy sokkal rosszabb dologtól óvta meg a jósors Rékát ezzel a vírussal, hisz lehet, hogy a táborban valami óriás balszerencse várta volna.

Ez nem igazán dobta fel Rékát ezért mindent bevetett, hogy megfeleljen a” beteg gyereket szórakoztató tökéletes anya” képének, így miután beköltöztette az ideiglenesen kijelölt betegszobába,  úgy döntött megjavítja a szél-szagatta szúnyoghálót. A pizsi pólóban, macis bugyiban az ablakpárkányon ollóval és ragasztószalaggal előadott magánszámot Réka egy tízes skálán hatos értékű mosollyal jutalmazta.  

 Már lassan egy hónapja tart a nyári szünet és elmondhatom, hogy még nem megyünk egymás agyára. Illetve én lehet  hogy igen, de azt meg már megszokták. Megtanultam fütyülni, amivel nagyon népszerű lettem, főleg mióta rájöttek hogy mit is csinálok mikor azt kiabálom hogy „vuivuivuivui”.Csak Lotti nem érti, pedig igazából neki szól.

 A hajtépést és a harapást is egyre lelkesebben tesztelgetem főleg Soma bátyámon, egyrészt mert neki olyan jó sok haja van, másrészt meg ő mégis csak kisebb kockázat a 125 centijével. Oké, a legfontosabb ok még mindig az anyukám ölében lévő hely tulajdonviszonyának rendezetlensége. Ennek okán rendesen ismerkedem a népszerűtlenség és a büntetés fogalmával is.Rendkívül erőszakosan tudom követelni a dolgokat hamar átlibbentve szüleimet a következetlenség posványába, egyszóval simán kihisztizek egy csomó dolgot.

Unom a Csenge létet így rendszeresen megkövetelem, hogy a szomszéd kutyusok után Lilinek vagy Mézinek hívjanak s igyekszem is lemenni kutyába amikor csak lehet. Ez odáig fajul, hogy nagyon hosszú ideig képes vagyok azt játszani hogy a számban hozom vissza az eldobált dolgokat, ugatva kommunikálok (ami igazából nem sokkal érthetetlenebb mint a Csenge nyelv), és tovább cincálva anya idegeit elvárom hogy mikor mesél a főhős én legyek, de az épp aktuális kutyanevemen természetesen. Nem is értem mi ezen olyan bonyolult, hogy állandóan belekeveredik!