Nyaralás

Minden különösebb katasztrófa és pánikhelyzet nélkül vagyunk túl a nyaraláson, ami az én habitusomat ismerve tényleg nagy szó. Állandó változásban vagyok, és most éppen jó kislány korszakomat élem, ami nem is olyan rossz móka. Na jól van, a hazaérkezésünk után, a szüleim által  rám zúdított dicshimnuszt  már kicsit én is soknak éreztem, hisz én csak rákapva az autózás ízére hátradőltem az ülésemben s egy-két kisebb "unatkozom-szórakoztasson -már valaki" hisztitől eltekintve vagy nagyokat aludtam, vagy egyszerűen csak élveztem az utat.
 Már túl vagyunk a 358 db fénykép csekkolásán is és a töméntelen mennyiségű sirály, macska, papagáj,rák s Horvátország faunájának egyéb gyöngyszemeiről készült fotók kiszanálása után anyukám  hamar levonta a  konzekvenciát, hogy legközelebb Csongor bátyám csak felügyelet mellett kezelheti a gépet.
A déli szomszédaink madaraival anyukám már régi mély barátságot ápol. Évekkel ezelőtt egy kempingben szüleim nem átallottak felverni a recepcióst  éjnek évadján egy hihetetlen idegesítő sziréna-szerű hang miatt. Így, az akkor, a kedves horvát úr által egyszerűen Crazy Bird-nek keresztelt egyeddel való ismételt találkozás, már csak kicsit volt idegesítő.
 Anyukám madárgyűlöletét némileg tompította nővérem fellépése a medúzák élethez való jogaiért. Ami abban nyilvánult meg, hogy a tengerparton minden hálóval medúzákra vadászó gyereknek magyarul hadarva üvöltötte le a fejét. Feltételezem hogy a főként olasz bambinók nem beszélik olyan jól a nyelvünket, így ismét bebizonyosodott hogy Réka nagyon meggyőző egyéniség, hisz a kis gyilkosok elkerekedett szemmel bámultak a hisztérikusan föléjük tornyosuló nővéremre, majd szó nélkül visszaengedték a zsákmányt a tengerbe. Később azért még szúrós szemmel méregették a bolond magyar lányt amin szüleim nagyon jól szórakoztak s élcelődtek, pedig én tényleg büszke voltam az én bátor nővéremre.
Anyukám is mindent megtett hogy jól szórakozzunk, s miután azt gondoltuk a csípőre tett kézzel napozás végeredményét nem lehet überelni, neki sikerült egy, "már bekentem 4 gyereket magamra csak félig-meddig rákenem a kezemen ragadt anyagot" produkcióval.
Most először volt telepített sátorban a szállásunk, amitől mint utóbb kiderült kár volt parázni.Én imádtam. Nem voltak elérhetetlen kilincsek, csak könnyen nyíló cipzárak, ami eléggé megbonyolította a délutáni altatásomat, s így vezettem rá anyukámat arra, hogy tulajdonképpen az napozás, ha szieszta időben, fürdőruhában, babakocsit tologat a kempingben, s vágyakozva nézi a sok árnyékban szundikáló nyaralót.
Azért hallottam, amikor anyukám utolsó este mondta Rékának, hogy szóljunk rá ha esetleg otthon egy lavór mosogatnivalóval indulna zuhanyozni.....
Somával egyébként dacszövetséget kötöttünk pancsolás ügyben, mert bár én még verbálisan nem tudom érvényesíteni az akaratomat kisebbik bátyám helyettem is rengetegszer kiharcolta a sátrunktól 20 méterre lévő medence látogatását a kicsit hoszabb sétára lévő kavicsos part ellenében, ahol a víznek undorító íze van, a kavicsok böknek, a hullámok pedig ijesztőek még egy magamfajta rátarti másfél évesnek is. Azért ha a kis vödröm velem volt én tulajdonképpen bármelyik vízben jól elvoltam.
Volt egy kis városnézés, sok fagyizás és a legnagyobb probléma tényleg az volt hogy ki vigye a Somát pisilni kakilni a 2 percre lévő vizesblokkhoz.

Apának és Rékának még egy jó kis tengeri kajakozás is kijutott amikor is majdnem sikerült meglátogatniuk két szigetet. (Azért csak majdnem mert mire végre partra evickéltek rendre elzavarták őket, mert a sziget természetvédelmi terület) Bár az idő csudajó volt, és a naplementét minden este a parton csodáltuk a szüleim megint megállapították, hogy azért a Balaton az igazi. Azt is megbeszélték, hogy jövőre kihagyjuk a tengert s mivel már én is elég nagy és okos leszek belevágunk a régóta tervezgetett erdélyi útba. Hát én állok elébe!