Nyaralni jó.Megjártam a tengert és családom minden bizakodását felülmúlva élveztem a nyaralást. Ittam sós vizet, ettem homokot(sok-sok homokot), önfeledten paskoltam és nyeltem medencevizet, ettem fagyi tölcsért és naptejet, négykézláb harcoltam a hullámokkal és a homokvárakkal. Felrúgtam az éppen kialakulóban lévő napirendemet és összevissza szopiztam és a leglehetetlenebb időkben és helyeken aludtam(pl apa vállán a hullámok között). Vadásztam hangyákra, begyűjtöttem pár szúnyogcsípést és anya kendőjéből kikandikálva még a városnézést is élveztem. Míg Réka és Csongor apával búvárkodott és Soma ádáz tengeri csatákat vívott, én a parton igyekeztem minél jobban megismerni a partvidéket, főleg az ízlelőbimbóim segítségével. Megtanultam, a frászt hozva mindenkire, menet közben egyetlen ugrással felállni a babakocsiban (ezt azóta már itthon is alkalmazom) De könyörgöm ehhez miért kell órákig ülni lekötözve az autóban a hol mélyen szuszogó, hol roppant hangos családomat elviselve?? A hazaút vége felé ha lankadni kezdtek a szórakoztatásomat illetően hangosan követeltem ami jár, így az idétlen dalolásuk kicsit elvonta a figyelmemet a tényről hogy UTÁLOK AUTÓZNI. A végén, mikor megcsappant a lelkesedésük, és a kreativitásuk már abban merült ki hogy "ha jó a kedved pukizz nagyokat" dallal és kendő alól idétlen arcokkal előbukkanással próbáltak jobb kedvre deríteni, feladtam. Kicsit hangosan és artikulátlanul közöltem hogy ki akarok szállni. Ekkor először anyukám, majd a többiek is szépen sorban feladták hátradőltek és hallgatták ahogy álomba dühöngöm magam. Hazaérve rettentően örültem Lotti kutyának a kertnek a háznak és mindennek ami a régi megszokott életemet jelenti. Hisz mindenütt jó de legjobb otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése